Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-70
70. országos ülés 1902 márczius 11-én, kedden. 179 ságból álló határozati javaslatot most egyszerre megítéljen a maga érdeme szerint és állást foglaljon mellette, vagy ellene. Azért tartom mindig helyesebbnek, a mikor ilyen kérdés felvettetik, ha a miniszter megmutatja jóakaratát és határozottan kijelenti szándékát, hogy a dologgal foglalkozni fog. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez, gondolom, a képviselő urat is megbékélteti egy kicsit (Derültség.) és kiegyenlíti a differencziát, & r mely közte és az V. ügyosztály között volt. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla: T. ház! Én csak arra a különbségre akarok rámutatni, a mely Óváry Ferencz t, képviselőtársam közt és köztem van akkor, a mikor kedélyeskedés most előttünk lejátszódott, közte és a miniszterelnök ur között. Én természetesen ugy fogom fel, hogy mindezek alapján bizalmatlanságomat fejezem ki a miniszterelnök úrral szemben és azokat a költségeket meg nem szavazom, a melyeket ő ezekben a kérdésekben követel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tulaj donképen azonban nem is erről akartam beszélni, hanem arról a tegnapi inczidensről, a mi itt történt, a mikor Eátkay László t. képviselőtársam ide a ház asztalára letett egy okmányt, a mely kézzelfoghatólag bebizonyította nekünk a miniszterelnök urnak az ő magyarságát és szavahihetetlenségét. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Igen, állom ezeket a kifejezéseket. Elnök (csenget): T. képviselő ur, ez a kifejezés nem parlamentáris. Kubik Béla: Kérem alássan! (Nagy zaj.) A miniszterelnök ur azt mondta, hogy a magyar kabinetiroda teljesen magyar. Magyar ember áll az élén és teljesen magyarul intézik az ügyeket. Akkor tehát, t. képviselőház, a mikor Rátkay László t. barátom itt kézzelfoghatólag bebizonyitja azt, hogy ez mind egyszerűen nem felel meg a valóságnak, a miniszterelnök ur a mai napig hallgat ebben a kérdésben, sőt a mikor én meg akarom nézni azt a bizonyos okmányt és mutatgatni akarom belylyel-közzel egyes érdeklődő barátaimnak, hogy nézzék meg, milyen gyönyörű és épületes ez, akkor ma már nem találom a ház asztalán azt. Ezért én a t. elnök úrhoz azt a tiszteletteljes kérdést intézem, hogy vájjon hova lett ez az okmány, a melyet Rátkay László t. barátom a, ház asztalára tett. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, hogy a képviselő ur igen súlyos vádjára nyilatkoznom kell. En azt a vádat nem fogadom el, azt jogosulatlannak tartom és a magam részéről visszautasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék felolvasni azt, a mit akkor mondtam, egy közbeszólás folytán, a midőn a kabinet-iroda költségeit tárgyaltuk. Az mondatott akkor, hogy ott nem tudnak magyarul, s erre feleltem én, hogy van ott egy osztályfőnök, a ki ugy tud magyarul, mint az a képviselő ur, a ki közbeszólt, meg én, (Ugy van! jobbfelöl.) és hogy ott magyar szellem és törvényes szellem uralkodik. Arról én nem beszéltem, hogy ott minden ügyben és minden egyes kérvényre micsoda végzések hogyan iratnak, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de a mit mondtam, azt betű szerint fentartom s méltóztassék LV/Ä helyesnek és igaznak ismerni. Azt a vádat hozták fel, hogy ott nem tudnak magyarul, és hogy ott magyarellenes szellemben folynak a dolgok. (Mozgás. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek ellenkezőjét állítottam, és ezt tudom is bizonyítani, tehát sem magyarságomra, sem szavahihetőségemre vonatkozólag nem fogadok el Kubik Béla képviselő ur részéről leczkéztetést. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogy tegnap nem szóltam, oka a vitán kivül való dologban rejlett. Én arról az iratról, arról a visszaküldött kérvényről semmi tudomással nem bírtam; az a kérvény letétetett a ház asztalára s én fentartottam magamnak, hogy ha annak folytán akármiféle intézkedés történik — mert képzeltem, hogy az fog történni, hogy én figyelmeztetve leszek rá, vagy hogy kiadják azt nekem — hogy akkor fogom a kérdés megvizsgálása után a dolog felől való véleményemet megalkotni. TJgy tudom, hogy a ház igen t. elnökének az a szándéka, hogy kiadja nekem az ide indítvány nélkül letett okmányt, és én majd azután meglátom, hogy mi erre vonatkozólag a teendőm. Azért nem nyilatkoztam előbb, mert nem nyilatkozhattam erről a dologról, a melyet nem ösmertem. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Kubik Béla t. képviselő ur egyenesen az elnökséghez intéz kérdést arra nézve, hogy mi történt azzal az okmánynyal, a melyet Rátkay László képviselő ur beszéde kapcsán, a nélkül, hogy ahhoz indítványt csatolt volna, a ház asztalára letett. Hát felvilágosítom a t. képviselő urat és a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) Az az okmány, mint a ház asztalára letett okmány, természetesen az én kezeim közé jutott, nekem adatott át, én pedig azt a mai napon hivatalosan áttétettem a miniszterelnök úrhoz, a netalán szükségeseknek mutatkozó intézkedések megtétele végett. (Általános helyeslés.) Rátkay László képviselő urat még a tegnapi nap folyamán értesítettem is arról, hogy mit szándékozom tenni, és Rátkay László képviselő ur ebben megnyugodott. (Általános helyeslés.) Kubik Béla: T. képviselőház! Azokat, a miket a mélyen t. elnök ur mondott, megnyugvással és köszönettel veszem tudomásul, azonban azokra vonatkozólag, a miket a miniszterelnök ur válaszolt nekem, ki kel! jelentenem, hogy én nem a szavaknak mikénti elhelyezésében keresem a dolgok lényegét. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én tisztán a lényeget keresem abban a magyarságban, a melyet a kabinetirodától, mint magyar hivataltól feltétlenül megvárhatok, (Elénk 23*
