Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-70
70. országos ülés 1902 szeti büntetésből, se váltságdijakból, se pótadóból nem fedezheti kiadásait a tűzoltóság — kérdeni, miből tartsa fenn hát magát? Talán örökös koldulásból és mulatságok jövedelmeiből ? Hisz az a tűzoltó, t, képviselőház, idejét, ruháját, vagyonát, sőt életét is áldozza embertársaiért és még azt is követeljük tőle, hogy az egyleti helyiségek megszerzéséről, fentartásáról, a felszerelésekről és az egyleti beszerzésekről is gondoskodjék ? Mi az oka annak, t. képviselőház, hogy a tűzoltóságokkal szemben a hatóságok, sőt maga a legfőbb tüzrendészeti hatóság is ekkora idegenkedéssel viseltetik ? Magának kivan a tűzoltóság valami előnyt, vagy jövedelmet biztosítani? Nem minden tettének kizárólagos rugója-e a felebaráti szeretet és önfeláldozásig menő önzetlenség ? Nem arra törekszik-e a tűzoltóság, hogy megmentse saját élete árán is embertársai életét és vagyonát? Itt van a 3 millió kárral végződött Coneordia-malom égése. (Halljuk I Halljuk!) A főváros budgetjében 400.000 koronával szerepel a fő- és szókvárosi hivatásos tűzoltóság. S tudják t. képviselőtársaim, mi egy olyan derék, önfeláldozásra és halálra minden perczben kész fővárosi hivatásos tűzoltónak a havifizetése ? 80 korona készpénz és ha megbetegszik, magának kell orvost és gyógyszert fizetnie, nyugdíjra pedig semmiféle igénye nincsen. Hol van itt a szocziális igazság?! A tűzoltóság feladatát a rideg önzés és önérdek teljes kizárásával, csupán a közérdek előmozdítása képezi! (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) S mégis mennyi lenézésben, mennyi mellőzésben és gúnyban kell részesülniük. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy mindezen bajokon csak törvényhozási intézkedéssel lehet most már segíteni! (Igaz! TJgy vari!) Az országos tüzrendészeti vizsgálat óta 18 hónap tellett el, s e hosszú idő alatt még csak a tanulmányozásig sem jutott el a t, V. ügyosztály. Lehetetlennek tartom, t. képviselőház, a magam részéről, hogy ma az emberekben legyen itt a hiba. A személyek rokon- vagy ellenszenve dominál e kérdésben; pedig annak legkevésbbé sem volna szabad dominálnia; a közérdek szenved e miatt! De ha nem az, hát kutassunk tovább, vájjon mi okozhatja e huza-vonat? A hazai és külföldi biztosító-társaságok, igen hatalmas intézetek, 1000 frtos névértékű részvényeikre hosszú időn keresztül 200 frton felül adtak évenkint osztalékot, tehát 20 jierczentet. Ha pedig csupán a tüzkár-biztositással foglalkoznának, ugy bátran 40 perczentet is adhattak volna. Ezen tüzbiztositó-társaságoknak igen nagy érdeke, hogy jól szervezett és felszerelt tűzoltóságok legyenek ! Fényes jövedelmeik morzsáiból juttatnak is néhanapján a tűzoltó-egyesületeknek. Az ilyen kegyadomány azonban nem méltó ahhoz, márczius 11-én, kedden. 175 a ki adja, s nem méltó és nem segit azon, a ki kajkja, elfogadja. A magyar állam költségvetése 2028 millió korona. S elhiszik-e t. képviselőtársaim, hogy ebben a 2028 millió koronás költségvetésben a tulajdonképeni tűzrendészetre egy árva fillér felvéve nincsen! ? Maga az a körülmény, hogy a tűzrendészetről a közjótékonysági tételnél kell beszélni, elszomorító és mutatja azt a ferde felfogást, melyben a rendészet legfontosabb ága eddig részesült. Leszkay Gyula: Nem kell megszavazni a költségvetést! Őváry Ferencz: Ugyanis a közbiztonsági, vagy az általános igazgatási kiadások között volna helye azon összegnek, mit a t. törvényhozás erre a czélra szán, vagy megszavaz. Mint már emiitettem, 1890-től kezdve egész a tavalyi költségvetésig 4000 korona volt a közjótékonysági kiadások fejezetében külön czim és rovat alatt a magyar országos tűzoltó-szövetség segélyezésére és a kiküldendő biztosok költségeire felvéve. Most azonban a f. évi költségvetésben a 12 év óta külön. 13. rovat alatt szereplő 79.000 korona közjótékonysági kiadás egy rovat alatt vétetett fel, s azzal a meghatalmazással kéretik a törvényhozástól, hogy ezen öszszeg hovafordításáról a t. kormány a zárószámadást kisérő indokoló jelentésben részletesen számolhasson el. Megtörténhetik tehát az is. hogy az illető egyesület, mely költségvetésébe mint biztos öszszeget felvette a hosszú évek óta élvezett segélyt, attól váratlanul eleshetik, s ez által működésében a legnagyobb zavar állhat elő. Szerény véleményem szerint az ország tüzrendészeti kiadásai fedezésére legalább fél millió korona volna szükséges, hogy ebből a 6 országos tüzfelügyelő 48.000 koronányi, a 63 vármegyei tüzfelügyelő 252.000 koronányi fizetése és uti átalánya kikerüljön; 200.000 korona pedig a szegényebb községek részére tűzoltó-eszközök beszerzésére és a mi még fontosabb, egészséges és bő vizzel való ellátására szolgálhasson. (Helyeslés.) Ezen félmillió koronát sem a községektől, sem az államtól nem kérjük, de kívánjuk és követeljük azoktól, a kiknek érdekében legelső sorban történik a tűzrendészet ügyének törvényes szabályozása —• a biztosító társaságoktól. S ezek igen könnyen meg is adhatják; sőt biztosan tudom, egyes társaságok már meg is ajánlották. Itt van pl. az »Adria«, melynek vezérigazgatója báró Podmaniczky Frigyes ő exczellencziája, ez a társaság önként felajánlotta, követték a többiek is jó példáját. Kubik Béla: Ez a két elnökség nem összeférhetetlen ? Óváry Ferencz: iS T em szolgálhatok vele. Nem kell más, inint a tüzbiztositó-társaságok tüzkárdij bruttó-bevételei 2°/ 0-a s a fél millió korona együtt van. A tüzkárdij-bevétele
