Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

70. országos ülés 1902 gényügynek egész mezejére s utalhatok a nyugati államok viszonyaira, a hol ez a gondolat mind jobban előtérbe lép és a hol annak folyton fokozódó megvalósítása tette a szegényügyet a szocziälis politika munkatársává és emelte fel a fejlődésnek olyan magas színvonalára, a melytől a mi hazánk állapotai még olyan nagyon messze állanak. És ha a kormány az említett indokolás szerint a maga gyermekvédelmi munkáját első sorban itt a fővárosban akarja megkezdeni, mivel itt van arra a legnagyobb szükség és mivel a társadalmi közreműködés tekintetében itt számíthat a legnagyobb jártasságra, én ez ellen sem akarok kifogást emelni. De azt hiszem, nem jövök ellenmondásba az igazsággal, ha azt állítom, hogy országunkban általában véve a hatóság mellett a társadalom sem ítéli meg a szegényügyet a kellő alapossággal és komolysággal, nem ismeri fel annak jelentőségét és a gazdasági és szocziális viszonyok alakulásában annak az egész népéletre kiható fontosságát. S itt rejlik szerintem egyik fó'oka szegényügyi állapotaink elmaradottságának. Ha szemügyre veszem azt a társadalmi akczióí, a mely itt a fővárosban a súlyos gazdasági viszonyok alatt rendkívüli mértékben uralkodó nyomor enyhítésén munkálkodik, s a melyben látom én is első sorban az emberbaráti szeretetnek, a könyörületességnek, a segélyre való készségnek nemes megnyilatkozásait, feltűnik nekem ezen akczió rendszertelensége és tervszerütlensége mellett, a mely az itteni szegényügyi viszonyok rendezetlenségében találja magyarázatát, még egy jelenség, a melyről talán indokolt itt is egy komoly szót szólani: a jótékonyczélu mulatságok és egyéb ilyiéle előadások rendezésének túlságos mértéke. Nem akarom én itt általában elitélni ily előadások rendezését és túlzottnak tartom azt a kemény bírálatot, a melyet egy külföldi szegényügyi szaklap a múlt évben itt a fővárosban rendezett u. n. »kcnyér-bálrók mondott. (Helyeslés.) Ugy hiszem, hogy a jótékonyság terén is számolni kell az emberi természet gyengeségeivel, a mely csak ily közvetett utón szolgáltatja sok szép és üdvös czélra az anyagi eszközöket, s hogy mentegetni kell ezt az emberi gyengeséget azzal a tetszetős mondattal, hogy a jómóduaknak öröme áldásává válik a szegényeknek és a szűkölködőknek. (Tetszés.) De az e tekintetben könnyen beálló túlzások és egyéb bajokkal szemben utalni akarok du Camp franczia akadémikusnak, a nagy emberbarátnak éles szavára, a melylyel azon jótékonyság ellen fordul, mely kivágott báli ruhába burkolózik és a farsangi tréfának álarczozását sem veti meg; keserű gondolat, úgymond, hogy a társadalom egyik részének nyomora és nélkülözése a másiknak alkalmat szolgáltasson a mulatságra és a vígságra, (Tetszés jobbfelöl.) A túlzásoknak e téren, a melyek könnyen valóságos jótékonysági sporttá fajulhatnak, egyik komoly következménye az. hogy a társadalmat felKÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. márczius 11-én, kedden. 169 tételes, könnyelmű gondolkozáshoz szoktatják azon komoly kérdések megítélésében, a melyekkel foglalkozni a szegényügynek és a jótékonyságnak feladata, hogy gondatlan felfogásokat honosítanak meg a szocziális kérdések méltatásában, a melyek műkedvelői előadásokkal, hangversenyekkel, élőképekkel bizony meg nem oldhatók. S a ki itt a fővárosban csak mint figyelmes sétáló az utczai képek felületes benyomásaiból alkot magának ítéletet, és hozzá elolvassa az itteni államrendőrségi főkapitányságnak tanulságos évi jelentéseit, még ezen összeszorított, vázlatos helyi képből is fogalmat nyerhet azon bajok komolyságáról, a nyomor válfajai, a segélyreszorultság jelenségeinek azon végtelen különféleségéről, a melylyel a segélyezés munkájának meg kell birkóznia, és méltányolni tanulja az éleslátásnak, az emberismeretnek, a tapasztalatoknak, egyszóval a szegényügyi tudománynak a/.t a mértékét, melylyel egy tervszerűen és észszerűen cselekvő szegényápolásnak és jótékonyságnak birnia kell. Látja azt, hogy e téren is apró okokból keletkeznek a nagy bajok. Elzüllött szülők elsatnyuló gyermekeket nemzenek, a kik nyomorban és tudatlanságban nőnek fel és az erkölcsi romlás útját el sem kerülhetik. Korai házasságok előmozdítják a gazdasági önállótlanságot, a legelső betegség megrendíti az ifjú háztartást, beköltözik a nélkülözés, a pálinka lesz az egyetlen vigasztaló. Rátkay László: Magyar királyi pálinka. Melzer Vilmos: így száll át a baj szomorú örökség gyanánt nemzedékről nemzedékre. (Igaz! Ugy van!) Minden járvány, minden gazdasági válság szaporítja e nyomorgóknak táborát ós szemlátomást öregbedik azon embereknek száma, a kik ellenkezésbe jönnek a polgári társadalommal, az állami renddel. (Igaz! Ugy van!) Ahhoz a munkához, a mely ily bajok ellenében sikeresen fel akarja venni a küzdelmet, szükséges egy bátor akarat, a mely a maga hajlékában keresi fel a nyomort ós nem irtózik már annak látásától, egy tiszta elme, a mely a bajt gyökereiben felismerni és lehetőleg gyógyítani akarja, egy meleg sziv, a mely önzés nélkül vele érez nyomorgó embertársának bánatával és szenvedéseivel. Ennek a hármas tulajdonságnak az alapján épült fel az a szegényügyi rendszer, mely Elberfeld városától nyerte a maga történeti nevét, s melynek egyik alapgondolata a hatósági szegényügyi szervezetnek széles társadalmi alapra való fektetése és köréje mint jegeczedési pont köré a társadalmi jótékonyságnak egyöntetű, tervszerű közreműködésre való csoportosítása, oly alapeszme, a melyet a múlt évi gyermekvédelmi törvények miniszteri indokolása is helyesen és nyomatékosan hangoztatott. Ez a rendszer abból a nézetből indul ki, hogy a zöld asztalnál, zárt ajtók mögött egészséges szegényápolásk, gyakorolni nem lehet: 22