Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

156 69. országos ülés Í902 márczius 10-én, hétfőn. legveszedelmesebb lesben álló nagy ellensége. Itt is igazat adok a t, képviselő urnak arra nézve, és ugy látszik, ezen a téren nagyon megértjük egymást, (Derültség.) hogy a praeventiv intézkedésekben fekszik a súlypont, mert a szanatóriumok maguk kétségesek is még, sőt sokan vitatják, hogy jó-e összegyűjteni a betegeket egy helyre. A szanatóriumok egyébiránt különben is csak arra alkalmasak, hogy a betegeket meggyógyítsák ; nekünk azonban azon kell lennünk, hogy az a szomorú szám, a mely szerint Magyarországon 60,000 ember hal meg évente tüdő vész ben, a minimumra redukáltassák, Major Ferencz: Ötszázezer tuberkulótikus van ! Széll Kálmán miniszterelnök: De hatvankétezer hal meg! Major Ferencz: Ennyi hal meg. de ötszázezer a beteg! Széll Kálmán miniszterelnök: A legszomorúbb pedig az, hogy épen az Alföldön grasszál ez a szerencsétlen betegség leginkább, a mi végre is hatályos benyúlást tanácsol és arra kényszerit bennünket. Én ugy akarok tenni, hogy egy közegészségügyi felügyelőt, egyikét a legképzettebbeknek és az adminisztratív szolgálatban is a legderekabbaknak, akarom megbízni azzal, hogy spiecziális tanulmány tárgyává tegye azt a kérdést, mit kell és hogy kell tenni, hogy tanulmányozza a praeventiv és a profilaktikus intézkedések kérdését, a szanatóriumok dolgát, hogy alapos tanulmány alapján alkothassuk meg azoknak a rendszabályoknak képét, a melyek foganatba lesznek veendők. (Általános helyeslés.) Addig is természetesen mindent el kell követni az ivóviz, a csatornázás, a közegészségügyre nézve veszélyes túltömött lakásviszonyok megváltoztatása tekintetéből a viszonyok javítására. (Helyeslés.) Ezeket egyik vagy másik kormányzat, a földmivelésügyi, a kereskedelemügyi, az igazságügyi, a közoktatásügyi kormányzat kell, hogy feladatai közé sorozza, de gondozza a társadalom is. Erre hatni kell, a mennyire lehet, de a nyavalyát és ragályt meg kell fogni, a mennyire csak lehet, Hogy micsoda eszközökkel és intézkedésekkel, azt majd annak idején, ha ez a tanulmány meg fog történni, én a magam részéről ide fogom hozni és számot fogok arról adni. Általában abban is igazat adok a képviselő urnak, hogy nagyobb tempóban, intenzivebben és erélyesebben kell hozzáfogni közegészségügyi intézkedéseink megtételéhez és a közegészségügyi közigazgatási politika kifejtéséhez, hogy ezeket az ország jövőjéhez, az egész nemzet exisztencziájához oly mélyen hozzáfűzött kérdéseket lehetőleg ápoljuk, illetőleg megoldásra hozzuk és közegészségügyi viszonyainkat javítsuk. (Helyeslés.) Még csak Buzáth Ferencz képviselő urnak szándékozom egy pár szót mondani. Higyje meg nekem a képviselő ur, a gyógyszertárak engedélyezésének ügye egyike az én legkevésbbé kellemes dolgaimnak és foglalkozásaimnak; (FelJíiáltásoJc a bal- és a szélsöbaloldálon: Azt elMszszűk!) sőt mondhatom, hogy annyira odiózus a kérdés, hogy a mennyire csak lehet, eltolom magamtól; és csak a mikor már a körmömre ég, a mikor a referens már nem hagy békét, akkor foglalkozom ezekkel a patikaengedélyezési kérdésekkel. Azonban, a mennyire csak lehet, igyekszem az igazságot lehetőleg eltalálni, Barta Ödön: Rendszerint nincs abban igazság! Széll Kálmán miniszterelnök: ...De tudom, hogy lehetetlen, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) mert sokszor csak véletlen dönt úgyszólván. Az egyik kap patikát, azt sem tudja, hogy jut hozzá s az neki vagyont jelent. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldálon.) Ne tessék ezen nevetni, mert igy van. Szeretném odahozni a t. képviselő urat a bureaum mellé, hogy lásss, mikép töröm a referensemmel a fejemet és miképen igyekszünk kikeresni, melyik a legérdemesebb reá. Aztán van egy csomó levél ellene, egy halom meg mellette, hát még az a rémséges sok informáczió, peticzió! Egyszer már elbeszéltem, a mit sokan anekdotának tartottak, pedig tényleg megtörtént velem, hogy egyik kihallgatási napon bejött hozzám valaki és j)atikát kért. Utána bejött egy másik és ez azt mondja: az Istenért ne állíttassák fel ott az a patika. Erre azután azt tettem, hogy behívtam az előbbit, hogy ott előttem egyezzenek ki és igy kontradíktórius eljárással állapítottam meg az igazságot. (Élénk tetszés.) Én tehát, a mennyire csak lehet, pártatlanul és igazságosan igyekszem eljárni és ott, ahol nem szükséges, nem állítok fel patikát; de a hol az alsóbb hatóságok, a közigazgatási bizottság és a város kéri, a hol a viszonyok ezt megkívánják: ezt lehetetlen megtagadni. Itt van előttem egy statisztikai kimutatás. Azt gondolom, hogy e szerint a múlt esztendőben 24—26 patika állittatott fel az ország különböző részeiben. Az átruházási kérdést meg fogom fontolni. Abban van méltányosság, van igazság, mert csakugyan sokszor áll elő az eset, hogy akkor, a mikor a gyógyszertártulajdonos meghal, családja cxisztencziájának vége. Általában ez a kérdés nem rendezhető más alapokon, csak bizonyos kötjog alapján. Kétség nélkül megszívlelendő kérdésnek tekintem ezt, de végtére is az egész patikaügyet gyökeresen kell szabályozni. Ezt én törvényhozási utón akarom megtenni és ugy, hogy lehetőleg minden tekintet figyelembe vétessék: a szanatórius közegészségügyi, a policziális tekintet és a magánérdekek egyaránt. Különös súlyt kívánok azonban helyezni arra, hogy a kellő szakértelem, a patikának a közegészségügy érdekében való ellátása legyen az a fő szempont, mely e kérdés rendezésénél figyelembe vétessék. (Altalános helyeslés.) A mi már most a mérges anyagokat illeti, ebben is igaza van a képviselő urnak. De ha