Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

154 69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. lakhatik csak és a nemzet a maga nagy egyete­mében és egészében csak ugy fejtheti ki a maga hivatásának elérésére szükséges erőt és csak ugy érheti el a maga nagy nemzeti és állami czóljait, ha minél egészségesebb ez a nemzedék, ha sza­porodik és az ország lakossága nem fogy, hanem előbbre megy egészségben, erőben, szám­ban. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a köz­egészségügy a legnagyobb érdeke az országnak, — a mint hogy a legértékesebb anyaga az országnak az emberanyag, mert hiszen abból áll a társadalom és az ország — és hogy min­dent el kell követni, hogy ezen ügyet lehetőleg előbbre vigyük, azt én nemcsak aláírom, de én vagyok az, a ki azt hirdetem, mióta csak ezt a tárczát kezekm, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) és tényekkel is bizonyítom, hogy a legnagyobb melegséggel, a legnagyobb ügyszeretettel és igyekezettel szolgálom tárezámnak ezt az ügyét, mert annak fontosságától át vagyok hatva. (Élénk helyeslés.) Azok az adatok és azok az előadások, a melyeket hallottunk és a melyeket egytől-egyig figyelemmel kisértem, igen sok méltánylandó dolgot vetettek fel a vita felszínére. Én mind­ezekbe egyenkint belemenni nem akarok. Alig hallottam valamit, a mivel már in thesi ellen­tétben levőnek tartanám magamat és majdnem minden részében azon felszólalásnak, a melyet Major és Buzáth képviselő úrtól hallottunk és a mely erről az oldalról is elhangzott, olyano­kat találtam, a mik az én nézeteimmel, törek­véseimmel egyeznek, csak itt-ott természetesen az adott viszonyoknak és a lehetőségnek számba­vétele azután modifikálja azokat a vágyakat, azokat a törekvéseket a valóság keretében, hogy t. i. aztán a reális élethez alkalmazva, in con­creto, mit lehet tenni, mit nem lehet tenni. A Major képviselő ur által előadott sta­tisztika és az a nagyon sötét rajz — fájdalom — a valódiságnak megfelel, hogy tudniillik az ország milyen sok részében igen alacsony nivón áll még közegészségügyünk és még nem fejlő­dött oda, a hova akarnók fejleszteni, hogy csak meglehetős állapotban is legyen. De hogy javulás van, az bizonyos. Odáig menni, hogy végre minden embert mi gyógyít­sunk, nem feladata az államnak; de az állam­nak az a feladata, hogy közegészségügyi intéz­kedéseket abban az alakban és abban a keret­ben foganatositson, a mennyiben azok a köz­érdekkel és közintézményekkel összefüggésben vannak és hivatvák megadni a lehetőséget arra, hogy a hatóságok, egyesek, a szegény nép igénybevehessék azt a segélyt, a melyet az az egészségügyi intézkedés akár praeventive, akár a gyógykezelés szempontjából nyújtani akar. Javu­lás van. Hiszen a halálozási arány ezelőtt 20 évvel Magyarországon 32'8 volt pro mille, ez fokozatosan odafejló'dött, hogy ma már 27-nél állunk, a mi lényeges haladás. De ko­rántsem állunk még ott, a hol állanunk kellene, nem állunk ott, a hol egy kulturállamnak állnia kellene, és hogy mégis szaporodunk, csak annak köszönhetjük, hogy a születési arány nálunk nagyon kedvező; de hogy a halálozási arány nagyon kedvezőtlen, azt nem lehet tagadni. De sok történt e tekintetben az utóbbi években. Ha összehasonlítjuk azt az összeget, a melyet most adunk ki, azzal, a mit 20 — 30 évvel ezelőtt adtunk ki, igen nagy különbséget fogunk látni: most tisztán közegészségügyi czé­lokra kiadunk 6—7 millió koronát, míg azelőtt talán csak százezrekre ment az erre fordított összeg. Kecskeméíhy Ferencz: Még többet kellene kiadni! Széll Kálmán miniszterelnök: És hogy meg­s;ivleljem Major Ferencz képviselő urnak taná­csát, hogy ne zsugoriskodjam és ott, a hol szükség van rá, ne tartsam magam a praelimi­náréhoz, (Altalános helyeslés.) ismerve a t. kép­viselő urnak és a t. képviselőháznak ezen érzel­mét és ezen intenczióit. a melyek az enyéim­mel teljesen azonosak és számítva arra, hogy annak idejében felmentenek engem, ha felelős­ségem mellett többet költök, szabad legyen ennek bizonyítására felmutatnom, hogy az 1901. évi, tehát a múlt esztendei költségvetésben közegészségügyi kiadásokra fel volt véve 4,866.000 korona és tényleg költöttem 6,593.000 koronát, tehát majdnem 2 millió koronával töb­bet, (Helyeslés) mint a mennyire költségvetési­leg a törvényhozás jogot adott. (Általános he­lyeslés.) Ez okból már két évvel ezelőtt is mon­dottam, hogy nagyon megfontolandónak tartom, hogy az általános adminisztráczió reformjának behozatala előtt a közegészségügyet, vagyis az orvosi intézményt ne államositsuk-e ? (Helyeslés.) Ezt megfontolandónak tartom és a magam ré­széről igyekezni is fogok ez irányban minél előbb oly előterjesztést tenni, a mely ezen in­tencziómnak megvalósítását czélozza. (Általános helyeslés.) Felhozatott a bábaképzés ügye is és igen örülök, hogy Major Ferencz t. képviselő úrral e kérdésben is tökéletesen egyetérthetek. Én azt tartom - és ezt bizonyítják az általam tett intézkedések is — hogy nem szabad egyedül csak arra szorítkozni, hogy okleveles bábák ki­képzése czéljából bábaintézeteket állítsunk fel, hanem arra kell törekednünk, hogy tömegesen tehessünk eleget annak a szükségletnek, a mely felmerül, mert az ország felső és nyugotibb vár­megyéiben olyanok az állaj)otok, hogy olyan kis község, a mely nem képes egy okleveles bábát eltartani, például Zala vármegyében, ha jól em­lékszem, 1000 lakoson aluli lélekszámmal, van 400, olyan pedig, a melyben 500-on alul van a lakosok száma, van legalább 250. Ilyen álla­potok között nem lehet csak arra szorítkozni, hogy okleveles bábákat képezzünk, hanem e czél­ból szélesebb, modernebb másodrangú bábaképző tanfolyamokat erigálíam és erigálok most is

Next

/
Oldalképek
Tartalom