Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 151 T. ház! Épen ilyen szomorú képet tüntet fel a halottkémlés ügye is. Nagyon jól tudjuk, hogy az országban több mint 10.000 olyan ember foglalkozik halottkémléssel, a ki nem orvos, de van legalább 155 olyan község, a hol a halottkémlés tisztét senki sem teljesitheti, vagy a hol az elöljárók teljesitik azt, a nélkül, hogy arra ki lennének képezve. Kérdem, t. ház, hogy vájjon mi történik azon helyes, sokszor igen üdvös közegészségügyi intézkedésekkel, azokkal a körrendeletekkel, a melyekkel a belügyi kormányzat ellátja az országot ? Lehetnek azok a legüdvösebbek, legkifogástalanabbak, de hiszen nincsen, a ki azokat végrehajtsa, mert nincsenek körorvosaink, nincsenek halottkémeink, hogy megállapítsák pl. a ragályozó kórokat. Azért a ragályozó kórok korlátlanul pusztíthatnak; halomszámra halhatnak a gyermekek, mert nincs közegészségügyi közeg, a mely e kórokat csak meg is figyelhetné. A statisztika e tekintetben is teljesen megvilágítja a helyzetet. Ha azt nézzük, mennyien haltak és halnak el ragályozó kórokban, látjuk, hogy azok száma évről-évre nem hogy fogyna, hanem szaporodik. (ügy van ! hal felől.) A statisztikai adatok szerint 1900-ban 119.697 ragályozó és fertőző kór-eset szerepelt. És ha nézzük, hogy milyen betegségekre esnek a számok, azt látjuk, hogy igen nagy számmal szerepelnek még mindig a kanyaró, a vörheny, a hasi hagymáz, továbbá a legnagyobb mértékben a gümőkór és gyermekhasmenés. A miket felsoroltam, igen sok a botrányos közegészségügyi ellátásban nyeri magyarázatát. Azonban a statisztika, mely a hiányos közegészségügyi ellátás hiányosságát dokumentálja, itt még nem fejezhető be és még eldatánsabban mutatják ezt a nem ragályozó kórban elhaltakat feltüntető számadatok. így pl. gyermekaszályban 12.649, veleszületett gyengeségben elhalt 45.689, holott ezelőtt, 1881-ben, csak 37.000. Ez mutatja a mi közgazdasági nyomorúságunkat és az elszegényedést, mert hiszen az, hogy veleszületett gyengeség, csak egy fiktív diagnózis; hiszen azt az a nem halottkém csak azért irja be, hogy a zaklatást elkerülje, meghalhatott az vörhenyben, kanyaróban, hólyagos himlőben és mégis oda irja, hogy veleszületett gyengeségben halt meg. Senki sem keresi rajta. Ép igy van ez a gyermekaszálylyal. A gyermekaszály is szükség-diagnózis, mert hiszen az a gyermek meghalhatott himlőben, vörhenyben, kanyaróban és az a nem orvos halottkém egyszerűen beírja, hogy gyermekaszály. Ezek a számok nagyon megdöbbentők és tanúskodnak arról, hogy közegészségügyi ellátásunk milyen szomorú. Itt van pl. még egy statisztika, hogy görcsökben elhalt 26.460. Itt is beírják, hogy görcsökben halt el, pedig meghalhatott akármilyen ragályozó kórban. Az ok itt is az, hogy nem orvos halottkémek teljesitik a vizsgálatot. Itt van továbbá a mellhártya- és tüdőlob. Ez igen sok esetben, mint a vörheny és kanyaró következménye szerepel a gyermekeknél. Tudjuk jól, hogy a gyermekek kanyaró után pusztulnak legjobban ebben a bajban és aztán az a nem orvos halottkém a hallottkémlésnél beírja, hogy mellhártya- és tüdőlobban halt el. Ép igy állunk a vizibetegséggel. Itt is a legtöbb rész a vörheny után bekövetkező veselob folytán pusztul el és mégis ugy szerepelnek, mint vizi-betegségben meghaltak, pedig merem mondani, hogy legalább 50 perczent ragályozó kórban halt el. E szomorú statisztikai adatokból kell, hogy bizonyos konklúziókat vonjak le és kell, hogy a t. ház előtt egy bizonyos véleményt állítsak fel az iránt, hogy legalább ilyen óriási számokkal ne szereldeijének a statisztikában a ragályozó és fertőző kórok, különösen ilyen rejtett alakban, és hogy valahára a képviselőház megdöbbenjen s olvassa el egy kicsit azt a statisztikát, a melyet a belügyminiszter ur nekünk rendelkezésünkre bocsátott. Mert azok a számok igazak és megdöbbentők. Beszélhetünk-e a ragályozó kórok elleni védekezésről akkor, mikor az elhaltaknak óriási részét nem is látta soha orvos, és nem orvos halottkém kémlézte, az ily védekezés csak a valóságnak meghamisítása, mikor óriási nagy területeken ellenőrzés nélkül terjed tovább a ragály. T. ház! Sokkal előbbre vagyunk már az állategészségügy tekintetében. Én nem sajnálom, hogy ott előbbre vagyunk; sőt üdvözlöm, mert ott oly helyes intézkedések vannak, a melyek biztosítják az állategészségügyet és biztosítják egyúttal ezt a tudományágat és e tudományág művelőinek megélhetését, tisztességes kenyérkeresetét. DÓ tenni kell már valamit az embeii egészségügy érdekében is Mert ha látjuk azt, hogy az orvosok, a kik tizenhét évet töltenek a tudomány terén és részükre 40 fillérnél alacsonyabb dijak is vannak megállapítva .a körökben; ha látjuk azt, hogy a körorvosok egy jő százalékának évi jövedelme nem rug feljebb 600 forintnál; mikor látjuk azt, hogy ezek a körorvosok oly óriási körrel bírnak, hogy képtelenek kötelességüket ott teljesíteni, mert hiszen teendőiknek egy kis részét sem képesek elvégezni, még ha a legnagyobb lelkiismeretességgel járnának is el, mert az képtelenség, hogy 40—50 községben lássa el egy ember mint orvos a közegészségügyet, nem is szólva járványról; ha mindezt látjuk és tudjuk és ha gondoskodtunk arról, hogy az állategészségügy terén rendezett viszonyok legyenek, lehetetlen, hogy elzárkózzunk attól, hogy a lakosság közegészsége érdekében is megtegyük azt, ami szükséges. Ez nagyon fontos állami feladat, mely a legfontosabb állami teendőink közé kell, hogy tartozzék és kellő komolysággal kell, hogy vegyük kezünkbe. Mert bár elismerem, hogy e téren történik haladás; de milyen haladás, mikor ilyen statisztika áll előttünk. Itt nem lépésről-lépésre