Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

V24 68. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. minden lehetőt kövessen el arra nézve, hogy e tekintetben az ő költségvetése már a legközelebbi alkalommal is jelentékeny javulást mutasson. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Madarász József: Magam is csatlakozom az előttem szólt képviselőtársaimhoz és reménylem, legalább óhajtom, hogy annyiban megfelel a t. közoktatásügyi miniszter ur ezen kéréseknek és a néptanítók érdemes voltának, hogy már a jövő költségvetésben az ő óhajtásukhoz képest fognak kéréseik tekintetbe vétetni. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igen helyesen jegyezte meg Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam, hogy hiszen a mi részünkről — értem a kormányt és ezt a pártot és magamat is — szintén a lehető legnagyobb, legmelegebb érdeklődés van ezen ügy iránt, s nincsen senki, a ki ki akarjon térni az elől, hogy a fokozatos javítás útjára lépjünk. Merem mondani, hogy az utolsó években e tekintetben igen jelentékeny eredményeket lehet konstatálni. Különben is budgetem indokolásába egyenesen fel is van véve, — mindenki meg is találhatja ezt a költségvetés indokolásának 38-ik lapján — hogy iparkodni fogok arra, hogy az állami tisztviselőknek tervbe vett fizetésrendezésére vonatkozó törvényben az állami tanítókról is gondoskodás történjék, a mi ismét jelentékeny fizetésemeléssel jár. (Felkiáltások halról és a szélsőbaloldalon: Miért csak az állami tanítókról?) Bocsánatot kérek, egyszerre mindent nem lehet megcsinálni. Először az állami tanítók fizetésrendezéséről van szó, mert a második kérés, a minimum felemelése, szintén csak az állam terhére jön, mert a községek és felekezetek nem fogják azt fizetni, a minek következtében ma is korpótlékok és tanítói fizetések czimén milliókat ad az állam a felekezeti tanítóknak. (TJgy van! Ugy van! jobbról.) Ha nagyobb minimumokat állapítunk meg, akkor ezzel kapcsolatosan magát a népoktatási törvényt is revízió alá kell venni. (Zaj a haloldalon. Helyeslés jobbról.) Méltóztassanak megnyugodva lenni, a mit a kormány tehet, azt igen szívesen teszi. Az első lépés, hogy az állami tanítók fizetése rendeztessék. (Zaj a hal- és a szélsobalóldalon. Felkiáltások : Magyar tanitó mind!) De nem lehet egyszerre a budgetet milliókkal és milliókkal megterhelni. Bocsánatot kérek, a közoktatásügyi miniszternek nem lehet a költségvetésben egy tételre kérni a rendelkezésre álló egész összeget, hanem arányosan kell azt megosztani, mert más kulturális érdekeket sem lehet elhanyagolni. (TJgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az első lépés, — s most ezt tartom legszükségesebbnek — az, hogy az állami tanítók fizetése felemeltessék. A második lépés azután, — anienynyire az állam pénzügyi helyzete megengedi, — az, hogy a fizetési minimum tekintetében is történjék előterjesztés, de hozzáteszem, ez a népoktatási törvény revíziójával együtt kell, hogy történjék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Nem kivan senki a tárgyhoz szólani? Bartha Ferencz: T. ház! Kötelességemnek tartom, hogy a tárgyhoz én is hozzászóljak, mert azok a nagyhangú Ígéretek, a melyek itt már többször elhangzottak, sohasem lettek beváltva. Elismerem a miniszter ur jóhiszeműségét, elismerem, hogy támogatni kívánja a tanitókat és rendezni is fogja fizetésüket, de már szeretném tudni, hogy az a rendezés mikor fog bekövetkezni. A nemzet nem várhat, mert a nemzet legnehezebb munkáját épen a tanítók végzik. Ha nézzük Németországot, akkor látjuk, hogy a ki megteremtette a nagy német birodalmat, a ki hatalmas katonai nemzetet teremtett magának, melylyel dicsőségesen végigküzdötte a franczia háborút, az szintén kiváló súlyt helyezett a közoktatásügyre. Nekünk is kötelességünk tehát, hogy minden tehetségünket és erőnket arra fordítsuk,^ hogy a magyar tanítók helyzete javíttassák. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Én tehát csatlakozom Kossuth Ferencz képviselőtársam felszólalásához, s kérem a t. házat, méltóztassék a kormányt utasitani, hogy ezt a kérdést komolyan tanulmányozza és a t. háznak arról jelentést tegyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Nem kivan senki a tárgyhoz szólani ? Förster Ottó: T. ház! Csak röviden akarom a t. miniszter ur figyelmét felhívni arra, ne méltóztassék distingválni tanitó és tanitó között. Mi Magyarországon csak egy népnevelőt, egy tanítót, egy branche-ot ismerünk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Félreértésekre adhat ez alkalmat a vidéken, rosszul fogják fel, és megint rávetik a miniszter úrra az ódiumot, hogy mindez korteskedési czélokból történik. (Ugy van! a baloldalon.) Kérem tehát, ne méltóztassék állami és felekezeti tanítók között különbséget tenni. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsobalóldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Kénytelen vagyok ismételve felszólalni. Méltóztassék csak meggondolni a kérdés horderejét. Ha pl. a fizetések minimumát, mondjuk. 500 forintban állapítanék meg, méltóztassék meggondolni, hogy ez igen nagy összeget tenne ki és én ismétlem, hogy a minimumnak felemelését a népoktatási törvény revíziójához kell kötnöm, (Helyeslés jobbról.) mert vannak olyan nemzetiségi vidékek, a melyeken nem volna egészen helyes, hogy az állam fizetéskiegészitési összegeivel tartsa fenn az iskolákat, a nélkül, hogy a kellő befolyást is tudja érvényesíteni. (Elénk helyeslés jobbról. Zaj balról.) Csernoch János: Ott van a fegyelmi eljárás! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, mindenesetre erélyesebb módokra és eszközökre van szükség, mint a milyeneket a törvény ma nyújt. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Mondom, a minimum