Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

118 6H. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. kuli kiadásokat és hitelátruházásokat tudomásul venni ós az erre vonatkozó jelentést hasonló czélLói a főrendiházzal is közölni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki a szólás jogával élni ? A mennyiben nem kivan, következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a zárszámadási bizottság jelentését a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 190 L-iki számadási év I. II. és III-dik negyedében előfordult túlkiadások, előirányzatnólküli kiadások ós hitelátruházásokról szóló számvevőszéki jelentés tárgyában ? Kérem a t. ház azon tagjait, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a jelentést tudomásul veszi ós az hasonló eljárás czéljából a főrendiházhoz átküldetik. Következik a Magyarország és HorvátSzlavon országok közt az 1899. évre megejtett leszámolásról (írom. 57, 93) az állami számvevőszék jelentése. Molnár József előadó: T. ház! A zárszámadásvizsgáló-bizottság tárgyalás alá vette az állami számvevőszéknek jelentését a Magyarország ós Horvát-Szlavón országok közt az 1899. évre megejtett leszámolásról. Miután a bizottság konstatálta, hogy az állami számvevőszék jelentésében foglalt adatok teljesen megegyeznek a zárszámadás illető tételeivel, és igy meggyőződött arról, hogy a leszámolás törvény szerinti módon ejtetett meg, részemről a bizottság nevében ajánlom, hogy a jelentést tudomásul venni és hasonló czélből a főrendiházzal közölni, annak hozzájárulása után pedig az 1868: XXX. t.-cz. és az 1899: V. t.-cz. által hatályában meghoszszabbitott 1889 : XL. t.-cz. követelményének megfelelőleg a horvát-szlavón országgyűlést is értesíteni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólani? Ha nem, következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a zárszámadásvizsgáló bizottság javaslatát a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt az 1899. évre megejtett leszámolásról szóló állami számvevőszéki jelentés tárgyában, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a jelentést tudomásul veszi és az hasonló eljárás végett a főrendiházhoz átküldetik, egyúttal pedig a horvát-szlavón országgyűlés is értesíttetni fog. Következik a dicsőült Erzsébet királyné emlékére felállítandó szobormű tárgyában a miniszterelnök jelentése (írom. 55). Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e ezt a jelentést? (Felkiáltások jobbfelöl: Tudomásul veszszük!) Várady Károly: Kérem, hogy olvastassák fel a jelentés. (Mozgás.) Kubik Béla jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kivan valaki szólni a t. ház tagjai közül a jelentéshez ? Várady Károly: Midőn tudomásul veszem a felolvasott jelentést, teszem ezt egy egyszerű és rövid kijelentés kapcsán. Ha t. i. végigtekintek azon, hogy ily közműveknél az illttő bizottságok és a t. kormány is hogy járt el, mint csak épen legutóbb is, mikor az országház kérdéséről volt szó, látjuk, hogy olyan óriási műnél is, mint az országház, rnehjbe belefektetett az ország 34 millió koronát, oly hibák fordultak elő, melyek lelkiismeretes gondosság mellett elő nem fordulhatnak. Én tehát azon kijelentéssel veszem tudomásul a dicsőült királynénk emlékszobrára vonatkozó jelentést, hogy ugy a kormány, mint az a bizottság, mely közreműködik, szíveskedjék ügyelni, hogy ez ne legyen olyan, mint az országház, vagy annak ülésterme, vagy a Baross-szobor, hanem kifogástalan legyen, Hadd lássuk egyszer, hogy az ilyen műveknél is teljes gondosságot tanúsítanak, és ne érje az ellenzéket az a szemrehányás, hogy mi is okai vagyunk annak, hogy ez igy és igy történt. Széli Kálmán miniszterelnök: Csak akkor volna ennek a konklúziónak alapja, ha a t. képviselő ur megmondaná, hogyan kell eljárni, hogy ez ne történjék. Egyszerű figyelmeztetést, hogy hibák ne legyenek, a t. képviselő ur is csak ugy tarthat megfelelőnek, mint én, s ez őt is csak ugy érintheti, mint engemet. Ebben köztünk nincs különbség. A t. képviselő ur is csak azon törekszik a maga hatáskörében, hogy ne legyenek hibák, a mennyiben hozzászól a dologhoz, mikor ezen jelentés ide kerül. Ha a t. képviselő urnak kifogása van ezen jelentés tartalma ellen, vagy pedig talál valamit ezen jelentésből kifolyólag, a mi a kormány eddigi eljárásában gáncsolható, legyen szíves azt előhozni, én igen szívesen helyt állok a dologért. De az ilyen általánosságban odavetett dologhoz nem tudok hozzászólni s csak azt jelenthetem ki, hogy — a mint méltóztatnak ebből a jelentésből látni, mehjet im a képviselő ur felolvastatott magának — a kormány nem jár el ebben a dologban — mondhatnám — önállólag, még túlnyomó befolyással sem jár el, a mennyiben egész befolyása abból áll, hogy a miniszterelnök elnöke annak a bizottságnak, a melyre a törvény ennek az emlékműnek keresztülvitelét bizta. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a bizottságban vaunak a képviselőház által választott, a főrendiház által választott és vannak a törvény értelmében kinevezett tagok. Van azután végrehajtó-bizottság és van a nagybízottság. Igy áll a dolog. Ne méltóztassak tehát mindjárt mindenben bűnbakul a kormányt odaállítani, a mely kész vállalni felelősséget mindenért, a mit tett, de a miért nem ő &

r felelős, azért igen nehéz felelősséget vállalnia. Én és a bizottság minden tagja azon leszünk, hogy ezen emlékszobor lehetőleg méltó kifejezése legyen azon kegyeletes érzésnek, mely az ország szivében él, a mit az ország ilyen műtől méltán meg-