Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-68
68. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. 115 Felvetette a t. képviselő ur először is a fürdőügy rendezésének kérdését. E részben megnyugtathatom, hogy igen is, az igen t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter foglalkozik a gyógy- és fürdőhelyek szabályozásának kérdésével és ez irányban törvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni, melynek előadói tervezetét nekem is szives volt megküldeni. (Helyeslés.) Felvetette a t. képviselő ur az idegen birtoklás kérdését is. Előrebocsátom, hogy midőn azt mondotta a t. képviselő ur, hogy az ország területének húsz százaléka teljesen idegen kezekben van, nagyon elvetette a sulykot. Ne immoráljunk tovább a kérdésnél, a statisztikai adatok nincsenek nálam, de arról nyugodt lehet a t. képviselő ur, hogy nagyon messze áll az igazság a mondottak háta mögött. Hanem ez nem jelenti azt, mintha e kérdéssel a kormány tüzetesen nem foglalkoznék. (Helyeslés.) Hiszen máris van a kormánynak ós a törvényhozásnak több intézkedése, a mely arra mutat, hogy igenis, foglalkozunk e *kérdéssel. Méltóztatnak emlékezni, hogy a gazdatiszti törvény tárgyalásánál e végből egy külön szakaszt vettünk fel, a milyen eddig még törvényünkben nem volt. De méltóztatnak arra is emlékezni, hogy a mikor a hitbizományokról volt szó. akkor épen én jelentettem ki a házban, hogy elvileg mi ujabb hitbizományoknak a felállítását nem pártoljuk a sikföldön, és nem is állított fel ez a kormány egyet sem; hanem a határszóleken, erdőbirtokokon, exponált vidékeken (Helyeslés.) igenis, megengedhetőnek tartjuk bitbizományok felállítását, (Élénk helyeslés.) nemcsak közgazdasági, de magasabb állami és nemzeti szempontból is. (Altalános, élénk helyeslés.) De kérem, mikor idegen birtok kérdése felvettetett a pénzügyminiszter ur tárczájánál, akkor a pénzügyminiszter ur szintén ugy nyilatkozott, hogy akkor, midőn az adóreformról lesz szó, hajlandó e kérdéssel foglalkozni. De hiszen maga ez a törvényjavaslat is mutatja a kormánynak irányát, a kormánynak gondolkodását. Az idegen birtokról beszélve, megemlékezett a t. képviselő ur Hohenlohe herczegről is. Hát erre nézve tudatom a t. házzal, hogy Hohenlohe herczeg a vásár megtörténte után megjelent ugy a miniszterelnök urnái, valamint én nálam is és mind a kettőnket biztosított, hogy ő az állam méltányos kívánságaival szemben a lehető előzékenységgel kivan lenni és annak is kifejezést adott, hogy lehetőleg magyar tiszteket kíván uradalmában alkalmazni. Rátkay László: Miért csak lehetőleg? (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. ház! Emiitette a t. képviselő ur (Halljuk! Halljuk!) azt is, hogy az északi Kárpátok vidékén miért nem foglalkozunk a bevándorlás kérdésével és azon vidék sanyarú helyzetével ? A mi azon vidék helyzetét illeti, mindenkinek előbb lehet mondani azt, mint nekem, hogy ezzel nem foglalkozom, (Igaz! Ugy van!) mert hiszen a hegyvidéki akczió épen az északi Kárpátok vidékének helyzetén kivan segíteni. De a mi a kivándorlást illeti, (Halljuk! Halljuk!) igenis, az igen t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter annyira foglalkozik ezzel a kérdéssel, a beés kivándorlás szabályozásával, hogy e részben a trónbeszéd egy külön nyilatkozatot is foglal magában. E részben sem lehet tehát panasz, hanem azt igenis őszintén meg kell mondanom, hogy sem a bevándorlást, sem a kivándorlást, sem semmi egyéb kérdést felekezeti szempontból és^ felekezeti jelleggel tárgyalni nem fogjuk. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a balközépen: Nem mondottuk!) De igenis, a t, képviselő ur folyton a zsidókról beszélt. Buzáth Ferencz: Ki jön ide más, mint zsidó ? Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Ilyen kérdések csak vesztenek azáltal, ha azoknak gyűlöletes szint adunk. (Ugi) r van! Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Én azt hiszem, hogy minél objektívebben, minél nyugodtabban kezeljük azokat, annál hamarabb érhető el ily kérdések helyes megoldása. (Általános, élénk helyeslés.) Felvetette még a t. képviselő ur azt a kérdést is, hogy miképen szándékozunk a csorbái telepet kezelni. Erre nézve oda uyilatkozhatom, hogy az államnak házi kezelését ilyen dologban czélszerünek nem tartom s épen azért iparkodni fogunk azt oly módon bérbeadni, hogy egyfelől a szükséges beruházások biztosítva legyenek, másfelől pedig a fürdő minél előbb európai színvonalra emeltessék. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: Hogy az állam minél többet ráfizessen! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: A t. képviselő ur ugy tüntette fel a csorbai-tó megvételét, mint valami ötletszerű dolgot. Ebben alaposan tévedni méltóztatik. Évek sora óta u. i, mióta csak ezen a szóken ülök, csendben és lassan, — mert hiszen nem helyes ilyen dolgokat dobra ütni — a Tátra déli lejtőjén folytatom az állami beszerzéseket és ebben jobb kezem gróf Csáky Zénó főispán, a kinek önzetlen közreműködését és fáradozását eléggé nem dicsérhetem, eléggé ki nem emelhetem. Ilyen módon a csorbái tóval együtt már 5471 katasztrális hold áll rendelkezésünkre, és e szerint a Tátra déli lejtőjén olyan sávokkal bírunk, hogy másnak, mint az államnak ottan való terjeszkedése immár alig lehetséges. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A ki ismeri az ottani viszonyokat és tudja, mit jelent az, hogy a magyar állam a Tátra déli lejtőjón a domináló állást magának megtartsa, az eljárásunkat csak méltányolhatja. (Általános, élénk helyeslés.) Hogy a csorbai-tóra különös súlyt helyeztünk, ez onnan van, hogy a csorbai-tavat^ az egész déli Tátralejtő kulcsának tekintjük. (Élénk helyeslés.) 15*
