Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

96 67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. Széll Kálmán miniszterelnök: A fuvarozás kontrollálható. Ha annak, a mit én itt elmondok, a valótlanságát be tudják bizonyítani, én mindenkor meg fogom magamat adni, de addig ne méltóztassanak kételkedni felette. (Helyeslés. Halljuk! Halljak! jobbról.) A fuvarozás biztosi tásár a nyilvános árlejtés tétetett közzé; az Írásbeli ajánlatot benyújtott fuvarosok közt Holló János neve nem szerepel, de nem jelent meg azok közt sem, a kik fuvarozásra vállalkoztak ; az egész község és az összes fuvarosok néppártiak. (Élénk derültség a jobboldalon.) Hát hogyan történhetett itten a sérelem ? Itt van egy másik eset, de ilyennel sokkal szolgálhatnék. Kubik Béla: Hogy örülnek neki, mintha ez szentírás lenne! (Derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő ur, hogy a katholikus alapítványi uradalomhoz tartozó földek haszonbérlete a vágkirályfai lakosoktól trágyázás elmulasztása czimén elvétetett, tulaj donképen pedig azért, mert néppártira szavaztak és a földek bérlete egy Müller nevű izraelitának adatott ki. Itt a jelentés! »Trágyázás elmulasztása miatt a bérlet senkitől el nem vétetett. Négy évvel ezelőtt ugyan egyes lakosok ezen indokokból bepereltettek és bíróilag 2125 frt birság erejéig el is lettek marasztalva, a megítélt összeg azonban nekik elengedtetett. 1898. évben a bérletek kiadása árverésileg megkiséreltetett. Az arra teljes számban megjelent haszonbérlők oda nyilatkoztak, hogy nekik a bérlet nem kell s azért a földek magánúton a legtöbb bért igért Müller Jónásnak adattak ki. A királyfaiak, akik utóbb a feltételeket elfogadták, továbbra is parezellabérlők maradtak.« Ha ezeket a dolgokat az ember megvizsgálja, akkor azután igy fest a dolog. Én nem veszem rossz néven a képviselő úrtól, mert hiszen ő maga nem járhat utána, hanem informáczió után bona fidessel mondja; hanem csak azt mondom, hogy azokat a panaszokat ne tekintsék olyan csalhatatlan dolognak, (Helyeslés a jobboldalon.) a mely miatt elitélnek mindent, s a miből következik az, a mit konklúziónak mondanak : hogy ime, itt a régi rendszer van fentartva, itt semmi változás nem történt, itt minden ugy van, mint a hogy a t. képviselő urak igen sokszor felhánytorgatják. (Zaj balfelöl.) Azt mondja Molnár János képviselő ur, hogy neki van egy külön esete. Azt mondja, hogy Nyitrában Czocher szolgabíró, a ki bizonyos bírságolási helytelen eljárások miatt lett itt bevádolva és e miatt hozzám interpellácziót is intéztek, időközileg mégis meg lett jutalmazva. Ha az ember egy dologba egy kis nuanceot beletesz, ez a nuance néha épen olyan, mint egy csepp fekete vagy egy csepp piros szin egy másik színben; a vegyítésnél egészen különböző szin kerül ki, Én Ozocher főszolgabírónak egyes esetekben való eljárását helytelenítettem, ki is akartam fejteni egy interpelláczióra adandó válaszomban, de az illető képviselő ur akkor maga kérte az elhalasztást, nem voltam tehát akkor abban a helyzetben, hogy a választ megadhassam, majd meg fogom adni. Azok konkrét esetek, a melyek a maguk értéke szerint birálandók el, és lehet, hogy némelyekben jól, némelyekben rosszul járt el az illető. De azt irják róla nekem, — még pedig több oldalról, nemcsak a főispán és ezt bizonyíthatja mindenki, a ki ismeri a dolgot — hogy nem ezért lett kitüntetve, hanem ez a szolgabíró a legrangidősebb Nyitra vármegye összes szolgabirái között (Nagy zaj a néppárton. Ugy van! jobbról.) és mert ellene semmiféle, sem erkölcsi, sem közszolgálati panasz soha nem fordult elő, (Zaj a néppárton. Halljuk! Halljuk! jobbról.) és most mellőzve lett, mert egy másod-aljegyző választatott meg, tehát ezért mint legrangidősebb kapta a megyékben szokásos főszolgabírói czimet. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a néppárton.) Ha tehát az ember a dolgokat közelebbről megnézi, akkor nem olyan színben tűnik ez fel, mint a hogy a képviselő ur ezt felállítja, hogy jutalmat kapott az illető, nem tudom miféle eljárásáért. Még egyet. Nézze kérem, Molnár képviselő ur, ön múltkori beszéde végén kifogásolta, hogy én egyszer egy csikmegyei, u. n. atroczitás dolgában előterjesztett interpelláczióját egy anekdotával ütöttem el, a mely két olasz emberről szól, és azt mondja a képviselő ur, hogy nem lehet anekdotákkal elütni a dolgot, hogy azt mondja a miniszterelnök, hogy nem minden informáczió helyes ám; most is kifejtettem, hogy a dolgok alapos megvizsgálása sokszor más eredményre hozza az embert. Most nem megyek Olaszországba, nem is az anekdoták körébe, hanem csak egyszerű tényeket mondok el, amelyekről az illető képviselő — nem fogom megnevezni — maga is tanúságot tehet. Ebben a dologban semmi olyan sincsen, a mi ne volna egészen bátran, objektíve elmondható, és a mi akár Molnár képviselő urat, akár azt a másik képviselő urat bármiben közelről érinthetné, sőt azt mutatja, hogy emberek vagyunk: homo sum et nihil humani a me alienum puto. (Halljuk ! Halljak!) A képviselő ur egyszer egy közigazgatási orgánumnak súlyos visszaéléseit hozta fel beszédében. Én utánajártam és valóban ugy mutatkozott a dolog felterjesztett adatok alapján, hogy jóllehet igen sokszor megvádoltattam, hogy nem járok el szigorúan, a végén a fegyelmi bíróság javaslata folytán marasztalólag Ítéltem azon ember felett, pedig, mondom, sokszor korholást kaptam a képviselő urak részéről, hogy hónapokon át húzom az ügyet. Történt a múlt hetekben, hogy ugyanazon pártból egy képviselő jön hozzám és azt mondja: hallatlan igazságtalanság történt, az a világ legderekabb embere és hely-