Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-64

4 64, országos ülés 1902 márczius k-én, kedden. állapítva, mert a költségvetésben csakis azon ezimeknél és intézményeknél mutatkozik lénye­gesebb eltérés, a mely intézmények és szükség­letek fejlesztése és kielégítése elől a közérdek érzékeny sérelme nélkül elzárkózni nem lebet. Ezek közé tartoznak a közegészségügyi intézmé­nyek, továbbá a csendőrségi, a székesfővárosi államrendőrségi és a közbiztonsági szükségletek. Mielőtt az ezekre vonatkozó többkiadások jel­lemzésével a t. ház szíves figyelmét igénybe venném, foglalkoznom kell a költségvetésnek egy másik jelentékeny emelkedésével, még pedig a vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainál beállott 529.938 korona többlettel. (Halljuk! Halljuk I a jobboldalon.) És itt minde­nekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ebből az összegből 522.438 korona tulajdonképen uj ki­adást nem képez, mert ez az összeg már az 1901. év folyamán mint túlkiadás igénybe véte­tett. Ez az összeg tehát ugyanaz, melyre vonat­kozólag a miniszterelnök ur, mint belügyminisz­ter póthiteltörvényjavaslatot nyújtott be és a melyet a t. ház a belügyi költségvetéssel leendő együttes tárgyalásra kitűzni méltóztatott. De mivel ez az összeg először szerepel a költség­vetésben, még pedig a végből, hogy ott állandó­sítást nyerjen, helyénvalónak tartom ezzel a kérdéssel és ennek előzményeivel már itt foglal­kozni és az összeg szükséges voltára" reámu­tatni. (Halljuk! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésének javítása és rendezése még a múlt országgyűlésen folyamatba tétetett. De bármennyire kivánatos lett volna is ezt az égető kérdést az egész vonalon egyszerre megoldani, (Igaz I Ugy van! a jobb- és a balolda­lon.) a rendezésnek itt is, miként sok más fon­tos kérdésben az állam pénzügyi helyzete határt szabott. Ennélfogva az 1901. évi költségvetés szerkesztése alkalmával a vármegyék részéről támasztott igényeket lényegesen le kellett szállí­tani, így történt aztán, hogy 16 vármegye nem jutott abba a helyzetbe, hogy tisztviselőinek fizetéseit javítsa. Az illető vármegyék időközi sürgető felirataiból azonban kétségtelenné vált, hogy jogos igényeik el nem odázhatók és hogy a fizetésrendezésnek több éven át húzódott kér­dését tovább nyújtani nem lehet, mert még a méltányossági szempontok is a mellett szólottak, hogy mielőbb el kell enyésztetni azokat a kiáltó egyenlőtlenségeket, a melyek az egyes vármegyék állami javadalmazásai között fenforognak. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A miniszter­elnök ur ennek tudatában a kérdéses 16 vár­megye állami dotáczióját az 1901. év folyamán a megfelelő mértékre kiegészítette és ezzel egy­idejűleg a vármegyei tisztviselőknek hivatalos rendeltetéssel biró átalányait is szabályozta. Köztudomású dolog, hogy ezek az átalá­nyok igen szerény összegben voltak megállapítva; a miből azután az a tarthatatlan helyzet állott elő, hogy a járási f oszol gabirák kénytelenek vol­tak az iroda-bérekre és az irodai átalányokra a sajátjukból ráfizetni. Az uti-átalányok csekély mérvénél fogva pedig nem lehetett méltányosan megkövetelni, hogy a vármegyei tisztviselők a járásokat és a községeket minél sűrűbben be­utazzák és ez által azok felett azt a czéltuda­tos és hatályos ellenőrzést és felügyeletet gya­korolják, a mely a jó közigazgatás meghonosítá­sának és biztosításának elengedhetetlen feltétele, egyik elsőrangu kelléke. A miniszterelnök ur tehát ezeket a dologi kiadásokat is az élet és a szolgálat követelményeinek megfelelően szabá­lyozta, a mint ezt már az 1900. évi költségvetés tárgyalásakor kilátásba helyezte és a t. háznak bejelentette. Ezekre a szükségletekre az 1901. évben 522.438 korona kiadás merült fel, vagyis ugyanannyi összeg, mint a mennyi a f. é. költ­ségvetésbe fel van véve. Ez tehát tnlajdonképen ujabb kiadást nem képez, (Ugy van! jobbfelöl.) valódi emelkedésnek nem tekinthető és igy a költségvetés mérlegéből levonásba hozandó. A mint már érinteni bátor voltam, a költ­ségvetés lényegesebb emelkedése a közegészség­ügyi kiadásoknál mutatkozik. A pénzügyi bizott­ság megállapítása szerint ennél a, czimnél a ren­des kiadásoknál 186.000 korona, a rendkívüli kiadásoknál 82.755 korona a többszükséglet. Ez az összeg természetesen nem sok azoknak jóknak és hiányoknak orvoslására és megszün­tetésére, a melyek a közegészségügy terén, sajnos, még mindig észlelhetők, de mindenesetre bizo­nyíték a mellett, hogy a belügyi kormányzat ki­váló gondot fordit és nagy súlyt helyez köz­egészségügyünk, ezen nagyfontosságú nemzeti ér­deknek gondos ápolására, fokozatos javulására és fejlesztésére. A létező bajok közül a legégetőbb kérdé­sek egyike a nagymérvű gyermekhalandóságnak és különösen a gyermekágyi láz okozta halálo­zásoknak a lehetőség határáig való csökkentése. És mivel ez főleg a bábaintézmény fejlesztésétől várható és remélhető, a költségvetés e téren is­mét egy lépéssel továbbmegy és a mig egyfelől az okleveles bábák kiképzésére ujabb ösztöndi­jakat létesít, addig másrészt a községi bábák kiképzése szempontjából ujabb tanfolyamok fel­állitásáról gondoskodik. E végből az 1901. évre megszavazott 40.000 korona helyett 50.000 ko­rona van a költségvetésbe beállítva és pedig akként, hogy ezen 10.000 koronát tevő több­szükséglet fele ujabb ösztöndíj létesítésére, másik fele pedig ujabb tanfolyamok felállítására lesz fordítva. •Egy U J és üdvös beruházást képez a maros­vásárhelyi közkórháznak államosítása. Erre a czélra a költségvetésbe 97.260 korona van elő­irányozva, a mihez hozzáadandó a kórházalap tőkéjét képező 34.000 korona, a mely az álla­mosítás folytán a kincstár javára esik. Ez a kórház, a mely a múlt század elején a volt er­délyi országgyűlés által elrendelt országos gyűj­tés folytán létesült, mai szervezetében többé

Next

/
Oldalképek
Tartalom