Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-56
56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. 93 dasági viszonyoknak, sikerült ezen — önök által annyira kárhoztatott — pénzügyi politika segélyével fentartani az államháztartás egyensúlyát, és ugyanezen budgetirozási rendszer segélyével tudjuk gyógyitani azokat a sebeket, a melyeket a gazdasági visszaesés gazdasági életünk testén ejtett. (Helyeslés a jobboldalon.) És azt is látja, t. ház, ez a külföldi kritika, hogy vaskitartással megmaradtunk a valuta-rendezés problémájánál és azt minden feltornyosuló nehézségekkel szemben keresztülvittük és odajutottunk, hogy ma a probléma lényegében meg van oldva és hogy a formai megoldásnak is küszöbén állunk. (Helyeslés a jobboldalon.) így állván a dolog, t. képviselőház, azt hiszem, nagyon természetesnek méltóztatnak találni, hogy — bár nagy sajnálattal látom a t. ellenzéknek elitélő bírálatát, mégis, miután az eddigi ut helyesnek és az ország érdekében üdvösnek bizonyult, megmaradunk továbbra is az eddigi utón. (Helyeslés a jobboldalon.) És ennélfogva, miután a jelen előirányzat ugyanezen elveknek megfelelő] eg van szerkesztve, kérem a t. képviselőházat, méltóztassék az összes határozati javaslatok mellőzésével a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszantartó, élénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak a kéjrviselő urak helyeiket elfoglalni. (Helyre. Helyre.) Vészi József képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ki bántotta?) Csendet kérek, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Vészi József: T. képviselőház! Személyes kérdésben vagyok bátor a t. ház szives figyelmét igazán csak néhány pillanatra igénybe venni. (Halljuk! Halljuk.') Múltkori ülésünkben kontroverzia támadt Rakovszky István t. képviselő ur közt és közöttem az angol miniszterek nyugdíjigénye tekintetében. Ez alkalommal Rakovszky István t. képviselőtársam a ház szine előtt felszólítást intézett hozzám, hogy menjek el a ház könyvtárába, nézzem meg az angol költségvetést és keressem meg a nyugdijtételt. Ha azt megtalálom, meg fogja magát adni. Egyben hozzátette, hogy tartja váltig azt az állítását az én czáfolatommal szemben is, hogy Angliában a minisztereknek külön-külön törvénynyel kell a nyugdijat megszavazni és hogy ott csak azok a miniszterek húznak nyugdijat,^ a kiknek szegénysége kiderül. Én azt hiszem, hogy Rakovszky István képviselőtársam iránt való lojalitásom és a t. ház nyilvánossága iránt való tiszteletem egyaránt parancsolják, hogy a hozzám intézett felszólításra haladék nélkül válaszoljak, nagyon sajnálván, hogy Rakovszky t. képviselőtársam ma nincs jelen, de hiszen az adatok, melyeket a t. ház elé terjesztek, benn lesznek a t. ház naj)lójában, Rakovszky t. képviselőtársam fog módot találni arra, hogy a mennyiben adataim helytelenek volnának, azokra nézve megjegyzéseit megtegye. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István t. képviselőtársam határozott állítása az volt, hogy Angliában a miniszteri nyugdijak tétele a költségvetésben nem szerepel és a parlament előtt meg nem fordul. Van tehát szerencsém a t. háznak bemutatni és felszólalásom befejezése után a t. ház asztalára le is tenni az angol képviselőháznak 1898-ki iratait, ezekben az angol kincstár miniszterének a költségvetéshez csatolt jelentését azokról a miniszterekről, a kik nyugdijat élveznek. A 11 nyugdíjazott miniszternek lisztája ez: Villiers, Headlam, Shaw-Lefevre, Manners, Iddesleigh, Emly, Cross, Hicks-Beach, Hamilton és Mundella. Szüllő Géza: Külön bili alapján? Vészi József: T. képviselőtársam, szíveskedjék kicsit mérsékelni türelmét, mindjárt rájövök arra is, hogy külön bili alapján-e vagy nem ? Egyelőre mutatok a t, képviselő urnak és a t. háznak 11 nyugdíjas angol minisztert, a kik mindössze 16.400 font sterling nyugdijat húznak. Ezek azon miniszterek, a kik előzőleg más államszolgálati ágazatokban nem működtek és csakis tisztán miniszteri működésükért húzzák a nyugdijat, Már most azt mondja Szüllő Géza t, képviselőtársam és ezt mondta a múltkor igen nagy emfázissal Rakovszky képviselő ur is. hogy ezeknek külön törvénynyel szavazzák meg a nyugdijat. (Halljuk! Halljuk!) Ez azonban, t. ház, nincs így, sőt ép az ellenkezője áll. Az utolsó törvény, mely a miniszteri nyugdijakról Angliában intézkedik, a Viktória királynő 32/33. évében meghozott XL. törvényhozási fejezet, melynek hivatalos rövid czime: Political Office Pensions Act. Ebben ki van mondva, hogy a parlament mindkét házának azon tagjai, kik a korona alatt szolgáltak, — Angliában ez a hivatalos kifejezés — a miniszterségre és államtitkárságra nézve feltétlenül igényt tarthatnak nyugdíjra. És pedig három kategóriába sorozott fizetés szerint : Olyanok, kiknek legalább 5 ezer font sterling fizetésük volt; olyanok, kiknek kettőtől háromezer fontig volt fizetésük és olyanok, kiknek fizetése egytől kétezer fontig terjed. Továbbá ki van mondva, hogy a nyugdíjra igényt tarthat minden miniszter, ki legalább négy esztendeig szolgált. A kabinet-miniszter tehát négy esztendő múlva nyugdíjra igényt tarthat, (Felkiáltások a baloldalon: Csak tarthat.') Egy kis türelmet kérek, én a képviselő urak minden skrupulusára megfelelek, de nem találhatom el, hogy mily sorrendben akarják a felvilágosítást, Most azt mondhatná Szüllő Gréza t. barátom, igen ám, de ez nem zárja ki, hogy külön
