Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-55
52 55. országos ülés 1902 február W-én, szerdán. ki készítményeit most is Magyarországban helyezi el, — nem fogja a már megszerzett piaczot könnyelműen feladni, hanem saját érdekében kénytelen lesz itt nálunk gyárat alapítani, s igy az a munkabér, a mit ma a külföld munkásai a mi pénzünkből visznek el, itt marad, az ipari termények ára természetszerűleg alászáll, a fogyasztó publikum pedig szaporodik, ugy, hogy közvetve a termelő is a mainál sokkal előnyösebb helyzetbe jut. — (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ma ugy az iparos, mint a termelő nem egyéb, mint adóalany, ha azonban módot nyújtunk arra, hogy öntudatos munkával érvényesüljön, akkor tehetjük emberré és a hazára nézve hasznos polgárrá! Aggodalommal láthatjuk, hogy az adótörvények kíméletlensége nem ismer határt, és szomorú jelenség, hogy a behajtás maga mily óriási apparátust és mily magas költségeket vesz igénybe. Világos jele ez annak, hogy az adózók megterheltetésénél rég túl van haladva az a határ, a meddig a teherviselési képesség terjed, s ennélfogva az állam kényszerítő hatalma kell ahhoz, hogy számtalan esetben az adózó törzsvagyonából az aránytalanul magas adótartozás behajtassák. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem a felső tízezrek helyzetét ecsetelem itt, a kik dús jövedelmeiket drága kedvteléseik kielégítésére fordíthatják, hanem a nemzet zömét képviselő kis emberekét, a kiket nemcsak az állami adó sújt aránytalanul, hanem még a közvetett fogyasztási adók is sokkal nagyobb mértékben terhelnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Az élelmi czikkeket is meg kell nekik adóztatni! Horváth Gyula: A jelenlegi adópolitika tarthatatlanságát különben maga a pénzügyminiszter ur is elismerte, a midőn a progreszsziv adók behozatalát kilátásba helyezte. Nessi Pál: Meddő ígéret! Horváth Gyula: Csak ugy ne járjunk ezzel az ígérettel is, mint sok mással, a midőn a t. miniszter urak ígéretüket nem váltják be, s tovább igérni már nem lehet; akkor levonják a konzequencziát, s átadják helyüket egy másik nagy optimistának, a ki egy jódarabig ismét tehet soha be nem váltandó ígéreteket. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A progreszsziv adó kérdése azonban talán nem olyan természetű, hogy az erre vonatkozó igéret beváltása elé Bécsben komoly akadályokat gördítenének, mert az eddigi tapasztalatok szerint nekünk magyaroknak adót fizetni szabad, csak a nép filléreiből összehordott milliók felhasználásánál első a Gesammt-Monarchie érdeke. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Minden esetre kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy az adóreformokat mielőbb munkába venni, s lehetőleg fiatal előadót választani méltóztassék, nehogy ugy járjunk, mint a katonai büntető-törvénykönyvvel, a hol egymásután halnak el az előadók, s követtetnek el a »Justizmordok« a huszadik század nagyobb dicsőségére. Molnár Jenő: Fiatal előadót kérünk, a ki megéri a végét! Horváth Gyula: Az adóreformokkal kapcsolatban módositandónak tartom különösen a fogyasztási adótörvényeknek azon részét, melyek a bor- és húsfogyasztásra vonatkoznak, s melyek csaknem lehetetlenné teszik, hogy a szegény ember ezen elsőrendű élvezeti czikkekhez hozzájuthasson, s főképen okozói annak, hogy a szegényebb munkás az egészséget és értelmet tönkretevő pálinkaivásban keressen kárpótlást. Nem akarok rámutatni, mert a tisztelt pénzügyminiszter urnak úgyis bizonyára tudomása van azon zaklatásokról, melyeknek az adózó polgárok a fogyasztási adóbérlők részéről kitéve vannak, a kik valósággal utaznak a szegény nép járatlanságára, s a legcsekélyebb szabálytalanság esetében jogosítva vannak önkényes bírságokkal az adózókat arra kényszeríteni, hogy a zaklatás kikerülése czéljáből aránytalanul magas kiegyezési árakat fizessenek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal alól dalon.) Nessi Pál: Valóságos uzsora! Horváth Gyula: Az államnak nincs abból semmi haszna, ha a fogyasztási adóbérlők ilyen módon tömik a zsebeiket, de mindenesetre kára van abból, ha az adózók nem csak egyenes, de még közvetett adókkal is kizsaroltatnak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sokkal helyesebb volna, ha a fogyasztási adók bérlete magánosok kizárásával csak községeknek adatnék ki, s ezek által közadók módjára kezeltetnék, a pálinka és szesz j)edig állami monopóliummá tétetnék, egyrészt azért, hogy annak készítése ellenőrzés alatt történjék, az egészségre káros keverékek helyett méregmentes ital kerüljön forgalomba, másrészt pedig azért, hogy a pálinkafogyasztás, a mennyire lehetséges, korlátoztassék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha a borfogyasztási adó igazságos módon leszállittatnék és ha igazságosan kezeltetnék, akkor a pálinka romboló pusztítása kisebb mértékben fogna előfordulni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán : Annyi adót fizetünk ma a borért, mint a mennyibe a bor maga kerül! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Többet!) Horváth Gyula: Országos szükséget képez, t. ház, az ingatlanokra vonatkozó hitelviszonyok mielőbbi javítása, mert ez idő szerint különösen a kisebb birtokos a törlesztéses jelzálogkölcsönt alig ismeri, csak bérlője a saját földjének, a ki alig képes annyit megkeresni, hogy a terhes adót ós a vidéki takarókpénztárak 10—12°/ ö-os kamatát fedezhesse. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
