Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-54

5í. országos ülés 1902 február 18-án, kedden. 47 ,-• Most jönnék a további részletek. (Halljuk! HalljuJc! a néppárton.) Birói fegyelmi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy ez a hires ember, ki e választásnál oly nagy dicsőségre tett szert, tényleg ezen szavakkal: »megtagadom, nem adom oda,« meghiúsította a választás végeredményét. És ez az ember ma azzal áll elő, hogy ő nem tudta,,mit irt alá, Talán-talán sikerülne is neki a vármegyei bizottságnál száraz lábbal menekülni, ha nem volna itt a miniszterelnök ur, a ki már két izben megsürgette ennek a dolognak a lebonyolítását. Csakhogy itt, ha elismerem is, hogy neki van jóakarata, és bár részemről, miután ez a hires Gond Ignácz ur római katholikus pap, ezen tényt neki m>ír régen meg is bocsátottam, de választóim és az egész választókerület, a melyet belekergetett rosszhiszemüleg az uj választás izgalmaiba, követelik, hogy a miniszterelnök ur ezen embert azért, mert ország-világ előtt ilyen flagrans törvénysértést követett el, szégyenfához köttesse. (Helyeslés a néppárton.) ' Emiitettem, hogy az egész vonalon a magyarosítás ügyét csak a katholikus papság viszi előre, mert egyéb tényezők azzal nem törődnek, mig a tanítók fáradnak, dolgoznak, és e mellett anyagi gondokkal kell küzdeniök. Hálából ezért 1895. óta az egész vonalon az egész katholikus papságot oly kvalifikálhatatlan módon támadják, annyira gyalázzák és rágalmazzák a saját népe előtt, — erről a miniszterelnök urnak talán tudomása sincsen — és nem hiszem, hogy együtt érezne ezekkel — hogy azt itt reprodukálni nem lehet. — Tisztelettel kérdem a t. képviselőházat, vájjon mit akarnak ezek a destruktív elemek? Talán azt czélozzák, hogy ennek a papságnak a tekintélyét, befolyását a népre megrontsák, vagy csökkentsék ezáltal ? Nagyon tévednek; annak a jó tót népnek, melyet a miniszterelnök ur jónak nevezett el, és a mely tényleg jó, az a pap tanácsadója, oktatója, nevelője, barátja, és hogyha kell, védője is. És ez a nép bálából szót fogad neki, engedelmes, és tisztelettel van irányában. Hogyha azt akarják elérni ezzel az üldözéssel, mellőztetéssel, rágalmazással, hogy a nép hagyja cserben a katholikus papságot, czélt nem érnek. De tegyük fel, hogy igen. Mi következik azután? Kire jön a sor? Á nagyokra, gazdagokra, középsorsuakra és végül azokra, a kik ezen veszedelmes tant a nép közé dobták s ezek majd ugy járnak, mint Eleazár, a ki Antiochus királyt megakarván ölni, oda bujt amaz elefánt, lábai közé, a melyen ü-lni gondolta Antiochus királyt, átmetszette annak hasát, azonban annak terhe alatt őmaga is elpusztult. így fognak járni azok is, a kik ezt a veszedelmes tant hirdetik a katholikus papság ellen. Strábó azt mondja a scythákról, hogy mikor nyilazási gyakorlatokat tartottak, akkor a mester, mielőtt egy ügyetlen nyilát kieresztette volna, odaugrott a czélpont elé, s midőn a.közönség bámulva kérdezte, hogy miért teszi, azt monda, hogy azért, mert ennek a nyila elől épen itt van a legnagyobb biztonságban. Kijelentem, hogy ezeu uraknak minden támadásával és rágalmazásával szemben a mi népünknél vagyunk a legbiztosabb helyen. Nyilazzanak, rágalmazzanak, üldözzenek, mellőzzenek, de azért czéljukat elérni nem fogják, mert a legválságosabb időben is ott leszünk népünknek oldalán és azon népet vallásosán és hazafias szellemben fogjuk nevelni mindenkor. (Helyeslés a néppárton.) Két izben mintegy oldalvágást hallottunk a majorátusok ellen. Az egyiket elkövette a mi t. demokrata társunk, a másikat a minap Sándor Pál t. képviselőtársunk állította élőnkbe. j Hát, t. ház, ugy előállítani a majorátusokat, ! mint azt t. demokrata képviselőtársunk tette, az legalább is igazságtalanság. (Egy hang a néppárton: Ki az?) Egyetlenegy van a t. házban. Mindenki tudja, ki az. Azt állította, hogy a majorátusokkal szemben ott állanak a kitagadottak ezrei. A másik képviselő ur pedig azt állította, hogy egy latifundiumnak az értéke sokkal nagyobb, mint a mennyi az összes pénzkirályoknak a vagyona. Hát én azt gondolom, hogy ezt maga Sándor Pál t. képviselőtársam sem hiszi el. Azt állítja, hogy 167 birtok volt megadóztatva 1895-ben 50.000 forint jövedelem után, és csak harminczhét gyáros, gazdag ember, börziáner, vagy nem tudom hogyan nevezik őket — szóval merkantilista. Még akkor sem áll ez a tétel, ha ez ugy, a mint előadatik, igaz volna. Azt nem mondják, hogy a nagybirtok, a majorátus mily óriási módon van megterhelve ; azt nem mondják el, hogy mennyi passzíva van rajta, valamint azt sem, hogy az ilyen majorátuson mennyi ezer és ezer ember él. Azt sem mondják el, hogy ezen majorátusok birtokosai ugy cselekszenek, hogy nem tudja a jobbkéz, mit csinál a balkéz, ugy, hogy ezernyi ezer ember él meg utánuk, mig azon jó urak, a kiknek a "Wertheim-kasszában van a vagyonuk, tisztán csak magukra költenek. Sőt egyet mondok : azért van csak 37, mert a többi eltagadja a jövedelmét. Tudok egy esetet egy ilyenről, a ki látván azt, hogy földbirtoka után nagy adót kell fizetnie és hogy az sok kellemetlenséggel jár, magának csak egyszerűen 10—12 holdacskát tartva meg, a többi birtokát mind eladta, a pénz pedig bevándorolt a Wertheim-kasszába és most fizet 400 frt után adót. így vagyunk a nagytőkével, a mely a Wertheim-szekrényben van. Ezt nem találja meg a végrehajtó, sem az adókivető, hanem a kisembernek a birtokát, a melyet egy veréb is átugorhat, azt megtalálja és keservesen megadóztatja. Egyetlenegy majorátusban, a melyet ismerni szerencsém van, a herczeg Pálffy Miklós-féle malaczkai birtokon, ezer és ezer ember él, és tudom, hogy az meg is van terhelve, a mennyiben 600,000 frtos törlesztési kölcsön van rajta, és ennek daczára mégis sok ezer ember él meg azon a birtokon. Azon-