Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

238 62. országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. teségek állottak be. Hogy azt én sajnálom a legjobban, ezt nekem a háznak minden tagja bizonyára elhiszi. De azt állítani, hogy ezek a veszteségek bárminő oly ténykedéssel függenének össze . . Rakovszky István: Nem állítottam! Gr. Tisza István: .,. a melyek az én erkölcsi integritásomat csorbítanák, (Elénk helyeslés. Ugy van! TJgy van! jobb felöl.) a melyek tőlem azt a jogomat elveszik, hogy én véleményt nyil­vánítsak másoknak eljárása felett: ezt állítani a valóságnak legmesszebb menő arczulcsapása volna. És még csak egy dolgot jegyzek meg. A t. kéjj­viselő urakkal mint politikai ellenfelek állunk szemben. En egész közpályámon igyekeztem ne­héz helyzetekben kivenni részemet a politikai küzdelmekből. Ha az én eljárásomnak az a következménye van, hogy az én személyem nem sziinpathikus politikai ellenfeleimnek talán leg­nagyobb része előtt, ez oly eredmény, a mit nem kerestem, a mit nagyon sajnálok, de a mit, mint a politikai élettel járó számos kellemetlenség egyikét nyugodtan el kell viselnem. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) És nekem igazat fog adni a t. ház, ha uta­lok arra, hogy nincs az a csipkedés, az a poli­tikai kellemetlenkedés, a mely engem az én nyugalmamból kisodorna és a személyeskedés terére kényszerítene. Hanem azután a becsü­letem az enyém. Én nem tettem soha semmit, a mi bárkinek jogot adna, bárminő lappangó módon is azt meggyanúsítani. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ily törekvések és ily alan­tas módon nyilvánuló híresztelések szemben fognak engem találni mindig, és jegyezze meg magának a t. képviselő ur, hogy az a törekvés: politikai ellenfelét ily módon tenni el láb alul, az orgyilkosságnál alábbvaló. (Elénk helyeslés és hosszantartó éljenzés a jobboldalon.) Elnök : T. ház ! Következik a költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. (Halljuk! Halljuk!) Nyegre László jegyző (olvassa): Közösügyi kiadások. Rendes kiadások IV. fejezet. Rend­kívüli kiadások: Átmeneti kiadások: II. feje­zet, 1 — 2 czim. Rendes szükséglet. Az 1902. évi közösügyi kiadásokból a magyar korona országait illető összeg 72,640.295 korona. Farkas József jegyző: Major Ferencz! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék nyugodtan lenni. Major Ferencz: T. ház! Tekintettel a han­gulatra, de az előrehaladt időre is, és arra, hogy én ezekkel a dolgokkal hosszasabban akarok foglalkozni, kérem a t. házat, engedje meg, hogy hétfőn mondhassam el beszédemet. (Helyeslés a néppárton. Felkiáltások jobbfelö l: Folytassuk!) Elnök: Csendet kérek! Nekem a házsza­bályok értelmében 3 / 4 2"kor van jogom arra, hogy az engedélyt megadjam. Miután azonban még csak öt perez rnulva lesz fél kettő, kénytelen vagyok a t. ház elbírálása alá bocsátani a kér­dést, és kérem a t. ház azon tagjait, a kik megengedik, hogy hétfőre halasztassék a beszéd, méltóztassanak felállani. Nessi Pál: Nem határozatképes a ház! Elnök: Miután nem állott fel senki, kémem kell a képviselő urat, méltóztassék megkezdeni a beszédet. (Zaj. Felkiáltások: Mai Holnap!) Engedelmet kérek, felteszem még egyszer a kór­dóst. Méltóztatnak-e belenyugodni abba, hogy a képviselő ur hétfőn beszéljen, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Széíl Kálmán miniszterelnök: T. ház! Ha szabad ,niég szólnom, szíveskedjenek meghall­gatni.. Én nem voltam imént bent a házban, a miniszteri szobában voltam, s nem tudtam, bogy miről volt szó. Még nincs fél kettő. A t. kép­viselő urak igen jól tudják, hogy én számtalan esetben magam hozzájárultam ahhoz, hogy a szónokok egy negyed kettőkor is, mikor komoly, nagy tárgyakról volt szó, elhalaszszák beszédei­ket, de ennyire menni, azt hiszem lehetetlen; végre is határt kell ennek szabni. Én már úgyis az időre való tekintettel nemsokára, azt hiszem, azt a kérést fogom a t. házhoz intézni, hogy hosszabbítsa meg üléseit. (Helyeslés jobb felöl.) Nagyon kérném a t. házat, hogy most, mikor eddig névszerinti szavazás volt, ne töltsük az időt azzal, hogy fél kettő előtt elhalaszszuk a tanácskozást. A képviselő ur ma ép ugy el tudja beszédét mondani, és mi ép oly figyelemmel fog­juk hallgatni, mint máskor. (Helyeslés.) Major Ferencz: T. ház! Engedjék meg, hogy ennél a tételnél felszólaljak, mert nagyon fontos kérdésnek tartom épen a közösügyes ki­adásoknak azon szempontból való elbírálását, hogy vájjon eredményükben mikép nyilvánulnak, és hogy a magyar állameszme, a magyar állami­ság mikép domborodik ki azon intézményekben, melyek épen ugy a magyar államot, mint a szomszéd államot terhelik, tehát a hol szá­munkra, a paritás elvén állva, mindazok meg­követelhetők, melyeket mi el nem engedünk, hogy t. i. minden közös intézményben a magyar államiság teljes mértékben kidomborodjék. (Folytonos zaj.) Mélyen t. ház, itt csakugyan nem lehet beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk! Hall­juk ! (Elnök csenget.) Holló Lajos: Csak a veszekedések iránt érdeklődnek. Major Ferencz: A költségvetés általános vitája alkalmával, a mely meglehetősen hosz­szura nyúlt, nagyon sok szó esett a nemzetiségi kérdf'sről, és ha figyelemmel kisérjük azt a választ, melyet ez ügyben a miniszterelnök ur adott, akkor azt kellene hinni nekünk, bogy Ma­gyarország közvéleménye és a parlament úgy­szólván duzzad attól a gondolattól, hogy minden alkalmat megragadjon, hogy a magyar állami eszme a lehető legnagyobb mértékben kifejezésre jusson. Különös dolog, hogy mikor a t. minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom