Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

62. országos ülés 1902 rtiárczius 1-én, szombaton. 233 régebben. Épen azért az ilyen lesújtó kritikát helyén lévőnek nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Olyan dolgokat mondani pedig, hogy az botrány, szégyen és eltávolítandó, a mi a parlamenti palotában van, jogosultnak és indokoltnak egyáltalában el nem ismerhetem. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelől.) Bartha Miklós t. képviselőtársam is művész, ő neki is, ha művészi képe megalkotásában szüksége van pl. bizanczi analógiára és bizanczinizmusra, akkor odamegy az országházba és — nem tudom — a főlépcsőháznak plafonfestészetében vagy tudja Isten hol, bizanczi elemet fedez fel. Azért mondtam, hogy nem tudom hol, mert én az egész épületben egy tenyérnyi bizanczi festészetet nem találtam. De hogyha neki bizanczi elemekre szüksége van és azt megtalálja ott, akkor azzal a szegény festővel szemben is legyen kíméletes, a kinek egy pompás szinakkord kifejtése végett pl. a kék szinre van szüksége és azért talán azt a fehér lovat is kékebbnek látja. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez a szakember beszéde! Zaj a szélsöbaloldalon.) Bartha Miklós mesternek, az ő képéhez, szüksége van arra, hogy a j^arlamenti palota festésével nagy, neves ember egyáltalában ne foglalkozzék. Azért azt mondja a képviselő ur beszédében (olvassa): »Azt hiszi a t. képviselőház, hogy a nagy festők közül biztak meg valakit? Nem, egészen névtelen, ötöd-, vagy tizedrangu embereket biztak meg.« (Ugyvan! Ugy van! a baloldalon.) Ezek a képviselő ur szavai, a naplóból idézem. Hát már most kiket biztak meg? (Halljuk! Halljuk!) Ott találjuk Lotz Károlyt, a ki — azt hiszem. — a mi modern művészetünknek egyik büszkesége, régi érdemes tanárunk, a kinek nagy munkáit: mint az operaház plafondját és más egyebeket, igazán Európaszerte megcsodálják ; / Úgy van! Ugy van.') ott találjuk pl. Spányi Bélát: azt hiszem, az igaz, a szép magyar tájak egyik leghivatottabb és legérdemesebb visszaadója, (Ugy van!) régi, ismert ember. Ott van pl. "Kriesch Aladár, egy igazán magyar érzésű festő . . . Várady Károly: Mit festett? Kammerer Ernő.: A tordai országgyűlést — azt hiszem, Bartha Miklós ur is fogja ismerni, mert hiszen erdélyi théma ós Erdélybe is került. Ott van Vajda Zsigmond, Krenner Gusztáv, Dudits Andor, Jantyik Mátyás. Azt hiszem, mindannyian névre tettek már szert és végeztek valamit a magyar művészet terén, a kikre azt mondani, hogy egészen névtelen, ötöd-tizedrangu emberek, egyáltalán nem lehet. (Igaz! Ugy van !) Hibául rój j ák fel egyrészről, hogy volt pályázat — ezt hallottam — másrészről, hogy nem volt pályázat hirdetve. Ez a pályázati kérdés mindig veszedelmes dolog. Mert a pályázat csakugyan azt eredmé nyezi, hogy neves és reputácziójára adó művész, a ki talán egy nagy feladattal volna megKÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. in. KÖTET. bízandó, nagyon aggódva, avagy egyáltalában nem jelentkezik. S ez természetes, mert a zsűri kiszámithatatlanságának egy olyan ember, a kinek nagy múlt van a háta mögött, sokszor alig teheti ki magát. És épen azért, mert pályázatot hirdettek, nagyon sokan elmaradtak azok közül, a kik egyébként megbizandók lettek volna. A rossz fizetés kérdését is felhozta a képviselő ur, elhagyom a czoll szerint való munkára vonatkozókat, mert azokat időközben rektifikálta. Hát a jelentésből kitűnik, hogy 600.000 koronát fizettek ki a parlamenti képekre. Ez mindenesetre oly honorárium, a mely nagyon kevés középületnél fizettetett, mondhatjuk, Európaszerte. (Ugy van! Ugy vem! a jobboldalon.) Folytathatnám tovább, de talán elég ennyi. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Sok szeretet, sok beleméh^edés, sok tanulmány, . . . Rakovszky István: És sok pénz! Kammerer Ernő : ... sok összehasonlítás kell a művészi kérdések megitélésére. És olyanok ezen kérdések, t. képviselőház, a melyekbe nem szabad belekeverni semmiféle más tekintetet, (Ugy van! a jobboldalon.) a hol teljesen objektíveknek kell maradnunk és pedig először azért, mert megtévedünk a magunk Ítéletében, másodszor azért, mert végtelen kárt teszünk a művészetekben. (Ugy van! Ugg van! a jobboldalon.) Mert ha az a művészember, a ki ugy is tépelődik mindig és szenved alkotásai közben, ha arról győződik meg, hogy nem munkája, nem munkájának tökélye az, a mivel sikert érhet el, "hanem talán más körülmények, más és mellékes tekintetek, s ha nem munkájával és művészetével iparkodik sikert elérni, hanem másfajta működéssel, akkor bizony megrontottuk és megmételyeztük művészetünket, és nem várhatjuk annak felvirágzását. (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés a jobboldalon.) Itt áll ez az épület az Isten szabad ege alatt. Legközelebb átadatik a teljes nyilvánosságnak. Hagyjuk szabadon, elfogulatlanul megnyilatkozni a közvéleményt. Van kritika mindenesetre, de van talán a kritikának is kritikája; de én azt hiszem, nyugodtabban bocsáthatóm ezt az épületet a jövő megbirálása alá, mint talán egynémely kritikát, a mely itt elhangzott, mert arra a jövőnek Ítélete talán lesújtó lesz. (Igaz! Ugy van! a jobb Maion.) Végezetül még egy kérést akarok intézni Rakovszky t. képviselőtársamhoz. O szintén nagyon erős kifejezéseket használt. Kubik Béla: Olyant nem, mint Tisza István! Kammerer Ernő : Botrányról, elkótyavetyélésről, lelkiismeretiensógről beszélt. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam arról, hogy ha feladatok megoldásáról van szó, legalább annyi lelkiismeretességet kívánok az egész vonalon, mint a' mennyit kivan ő. De én egy lépéssel tovább megyek, mert én nemcsak az anyagiakat tartom féltendőnek, de féltendőbbnek, és még annál is 30