Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

61, országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. 211 zenekarok, valahányszor a királyi házhoz tar* tozó családtag megjelenik, a Grott erhaltét játszszák és ez himnusznak van elfogadva. Ez a G-otterhalte egész históriája és az meghonosodott mint ilyen gyakorlatilag bevett dallam. (Nagy zaj a szélsíibaloldalon.) Ne keressük mindenben az ellentéteket, és ne vigyünk bele mindenbe olyan érzelmeket, a melyek, ha kihegyesittetnek, a maguk kifejezésében (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsíibaloldalon: Mindenben a nemzet retiráljon ?) nem használnak senkinek, sem az országnak, sem az annyira szükséges egyetértésnek a nemzet és dinasztia között, sem senkinek. Én. a mikor hallom a G-ott erhaltét, (Nagy zaj a szélsíibaloldalon. Elnök csenget,) csak azon érzéseket táplálom magamban, a melyek bennem élnek, akármely alkalommal, akármely perczben. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én akkor is csak a hazám iránti hűséget (Helyeslés a jobboldalon.), a hazaszeretetet érzem, épugy mint a királyom iránti törheti en hűséget, és én nem látom megcsorbitva egyiket sem. Azok bennem teljes belső összeforradásban élnek és ezt az ősszeforradást én — a másiknak egyiket sem rendelem alá — én megbontani nem tudom. Ez egyszerűen válaszom erre a kérdésre. (Elénk tetszés a jobbés baloldalon, Zajos ellenmondás a szélsíibaloldalon.) És most egy utolsó, a belső titkos tanácsosok kérdése. (Zaj. Halljuk! Hulljuk! Elnök csenget.) A titkos tanácsosok esküje nem német nyelven tétetik, hanem latin nyelven, mert ez is régi intézmény és a régi gyakorlatot megtartják, nem csak nálunk, hanem megtartják Angliában, megtartják másutt is. De abban a belső titkos tanácsosi esküben nincsen semmi, a mit a legalkotmányosabb érzésű ember meg ne fogadhatna. Ez válaszom r erre a kérdésre és kérem a tétel elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Nessi Pál képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Nessi Pál: T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur, megengedem, teljes jóhiszeműséggel, mert az ellenkezőt sem jogom nincsen feltenni, sem nem akarom feltételezni, olyat imputált nekem, a mit én nem mondottam. Az igen t. miniszterelnök ur ugyanis azt mondotta, mintha én azt állitottam volna, hogy nálunk alkotmányellenes és a nemzeti közérzülettel ellenkező szellem uralkodnék. Én ezt nem mondottam, hanem igenis mondottam azt, hogy arra kell törekednünk, hogy nemzeti uralkodóházunk . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen én meg is dicsértem még! Nessi Pál: . . . legyen, ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha az uralkodóházat a nemzet számára megnyerjük és az csak ugy lehetséges, ha az udvarnál oly férfiak vannak, a kik a nemzet vágyait, aspiráczióit ismerik és tolmácsolják. (Ugy van! Ugy van! a szélsíibaloldalon.) Ezzel akadályozzuk meg azt, (Zaj. Elnök csenget.) hogy udvarunkban alkotmányellenes és a nemzeti közérzülettel ellenkező aspirácziók érvényesülhessenek. Mikor ezt helyreigazítani bátor vagyok, egyúttal még két kérdésben óhajtok válaszolni a t. miniszterelnök urnak. (Halljuk! Halljuk! a szélsíibaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a magyar király személyét az osztrák császár személyétől elválasztani nem lehet. Ezt nem is akarjuk, nem is kívánjuk. Boldogok volnánk, ha el tudnók választani, mert abban a perczben, a mikor a császári koronát levenné valamely jótékony nemtő a magyar király fejéről, ... Elnök: T. képviselőház! Ezt az óhajtást, mint a mely közjogunkkal ellenkezik, ebben a házban nem szabad kifejezni. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Ballagi Géza : Már aperszonál-unió sem kell! Nessi Pál: . . . abban a perczben boldog lenne ez az ország, mert az övé, egyedül az övé lenne az ő királya. De azt mondotta a miniszterelnök ur ennek folyományaként, hogy a magyar király személyisége, az ő udvara, az ő nagy magyar méltósága a bécsi udvarban is kifejezést nyer Bécsben. Igazán szeretném tudni, hogy ugyan miképen nyilvánul a magyar király méltósága Bécsben, a bécsi Hofburgban ? (Zaj a szélsíibaloldalon.) Gáll Sándor: Budapesten sem nyilvánul, hát akkor Bécsben hogyan nyilvánuljon! Elnök: A t. képviselő ur czáfuló beszédet mond a t. háznak. Ha a ház megengedi, ugy ezeket a fejtegetéseket is el lehet itt mondani. (Halljuk! Halljuk.') Ha a ház beleegyezik, akkor tessék folytatni; különben a házszabályok értelmében erre nem volna joga. Nessi Pál: Nagy apológiát zengett a miniszterelnök ur ő Eelsóge koronás királyunk személyét illetőleg. Hát mindehhez én természetesen hozzájárulok köteles lojalitással és hűséggel. Széll Kálmán miniszterelnök: Meg is dicsértem érte! Nessi Pál: Azonban nem követem e téren tovább. Beszédemben óvatos voltam és azt tartom, hogy ő Felsége személyét e házon kívül kell hagyni, nekünk nem ő Felségével, hanem a felelős kormányzattal van dolgunk. Egyedül a kormány felelősége az, a mit itt szóbahozhatunk. A mi pedig a Gott erhaltét illeti, ez a dolog nem ugy áll, mint a hogy azt a miniszterelnök ur előadta. Mi is azon vagyunk, hogy az egyetértést ápoljuk és fejleszszük, de ne kívánják, hogy mindig a nemzet érzelmei retiráljanak meg más hatalom előtt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vagy csekély dolog az, vagy fontos. Ha csekély dolog, akkor álljanak el attól egyszer és mindenkorra és ne kívánják mindig^ felkorbácsolni bennünk a szenvedélyeket. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert mi ezt nem tűrjük többé. T. miniszterelnök ur, a nemzet 37*