Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-60
60. Országos ülés Í902 február 27-én, csütörtökön. 197 tani a pénzügyminiszter ur, meg akarja változtatni akképen, hogy a házosztály-adót közelebb hozza a házbéradóhoz. Meg is mondja a pénzügyminiszter ur, hogy miért akarja tenni. Azért, mert az általános jövedelmi pótadó eltörlése a bázadónál 4 millió korona tehercsökkenést vonna maga után és semmiféle észszerű indok nincsen szerinte arra nézve, hogy az állam ezt a 4 milliót miért nélkülözze, és miért igyekezzék azt más objektumokból és ne a házakból visszatéríteni. A t. pénzügyminiszter ur ezen nyilatkozatából igen is kitűnik, hogy ha fenn is akarja ezen a czimen tartani a házosztály-adót, azt nagy mértékben közelebb akarja hozni a házbéradóhoz és meg is mondja, hogy miért. Azért, mert, miután a jövedelmi pótadót el akarja törölni és miután a házbéradónál e czimen 4 millió korona veszteségünk lesz, ezt a veszteséget a házosztály-adó felemelése által akarja pótolni. T. házi Azt mondja, a pénzügyminiszter ur, hogy én azt hangoztatom, ne szaporítsák a költségeket és mégis sürgetem a tisztviselői fizetések rendezését, pedig jól tudhatnám, hogy a tisztviselő-fizetések rendezéséből kifolyólag az államnak nagymérvű megterheltetései lesznek. Én beszédemben egyetlenegy szóval sem sürgettem a tisztviselő-fizetések rendezését, ellenkezőleg, azt mondottam, hogy nem osztom a y_>énzügyminiszter urnak azt az a felfogását, hogy a tisztviselői fizetések rendezésénél ki kellene terjeszkedni a tisztviselői kar minden kategóriájára, mert erre egyáltalában nincsen szükség, mert a mai megélhetési viszonyok között a tisztviselői állás a legkeresettebb, legkedveltebb és a legbiztosabb exiszteneziát nyújtja. Hanem mondtam azt, hogy, ha szükség van a tisztviselőkérdés rendezésére, szerintem csak arról lehet szó, hogy a tisztviselői fizetéseket az alsóbb osztályokban rendezzük, mert tisztviselőinknél épen az a baj, hogy az alsó fokban oly csekély fizetésük van, hogy abból tisztességesen megélni nem képesek, és mikor aztán felső fokba kerülnek, az addig csinált adósságokban még jobban elmerülnek. Szemrehányást tesz nekem a t. pénzügyminiszter ur, mondván, hogy csodálatos inkonzequenczia nyilatkozik meg az én beszédemben, mert sürgetem az adóreformot, azután . pedig azt mondom, hogy nem bánom, ha ez a reform nem is fog megalkottatni. Hát, t. pénzügyminiszter ur, ha már méltóztatott erre reflektálni, fel kellett volna olvasnia egészen beszédemnek ezt a részét. Igaz, ma is azt mondom, hogy szüksége volna az országnak az adóreformra, de nem olyan alakban, a mint azt a t. pénzügyminiszter ur akarja megvalósítani, hogy az végeredményében adóemeléssel fog járni, inkább ne terjeszsze be az erre vonatkozó törvényjavaslatokat, mert az országnak nem olyan adóreformra van szüksége, a mely adóemeléssel jár, hanem olyanra, a mely a terheket csökkenti. Ebben semmi inkonzequenczia nincsen. Azt is szememre veti a t. pénzügyminiszter ur, hogy én a tisztviselői fizetések rendezésénél nagy költséggel akarom sújtani az államháztartást és mégis azt mondom, hogy miért nem eszközöl a költségvetésben megtakarításokat. Megmondottam, t. pénzügyminiszter ur, beszédemben, mi módon akarom a megtakarításokat eszközölni. Tessék felhagyni mindenféle modern újítással, a mely az államnak rengeteg pénzébe kerül. Miért létesítették az állami anyakönyvi hivatalt, a bűnvádi perrendtartást, miért éjjitkeznek olyan luxus-módon, hogy az uj országház 20 millióba kerül,miért épitenekszépmüvészeti palotákat, a melyek 3—4 millióba kerülnek, miért emelik a quótát? TTj ágyuk, hajók építésére ne adjanak ki 100 milliókat. Ha a t. miniszter ur ezeket a költségeket megtakarítaná, akkor az általam javasolt kiadásokat bele lehetne illeszteni a költségvetésbe a nélkül, hogy az állami háztartást nagyobb kiadások terhelnék. Mert akkor, a mikor azt követelem, hogy a községi pótadó enyhittessék, hogy a körjegyző és körorvos fizetését, a kiknek működését az állam teljesen igénybe veszi, az állam vállalja magára, akkor ez csak igazságos követelés. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nem ilyenekben kellsmuczigoskodni, hanem megmondtam, hol lehet megtakarításokat eszközölni. A t. pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy egész beszédemben nem fedezett fel egy vezéreszmét, nem tudott fogni egy kis halacskát. Hát, t. pénzügyminiszter ur, ezt a halacskát megfoghatta volna, mert ezen halacska alapján van nekem jogom a zárszóra. Azt indítványoztam ugyanis, utasítsa a képviselőház a pénzügyminiszter urat arra, hogy a földadó leszállítására nézve íerjeszszen be törvényjavaslatot a képviselőházhoz. Még az eszközöket is felhoztam, a melyek segítségével azt el lehet érni. Rámutattam arra az aggodalmat keltő jelenségre, hogy a külföldiek mind nagyobb mértékben vásárolnak itt földeket. Ha van valamiben igazságtalanság, ugy ezt abban látom, hogy azon külföldiek, kik nem fizetnek véradót, kik jövedelmeiket külföldön költik el, a kik tehát az indirekt, a fogyasztási adókban nem particzipálnak, a kik a mi kulturális törekvéseinknek útjában állanak, fokozott adót és illetéket fizessenek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hát, t. pénzügyminiszter ur, ezen az alapon igenis lehetne rendezni Magyarországon a földadót, mert ebből minden esetre olyan bevétele volna az államnak, hogy az e czimen befolyó jövedelem teljesen pótolná különösen akisbirtokosok adójának redukálását, a nélkül, hogy az államháztartásnak e czimen meglévő 68 millió bevétele legkevésbbé is apadna. iSlem folytatom tovább, t. képviselőház, hanem ezzel befejezzem beszédemet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Majd a
