Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

192 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. akartak szerződni abban az időben semmi körülmények között a status puo alapján. Ennek semmi nyoma. „Egyáltalán mást bizonyítanak a tárgyalások. Ok akkor a tárgyalás kezdetén megtagadták a gabonafélék vámmentességét, a borvámok és az állatyámok megkötését, az állategészségügyi konvencziót, általában mindazon dolgokat, melyek nélkül a mi érdekeinkről nem tudtunk szerződni. Később ugyan a gabona és a nyerstermónyek megkötését elejtették, de azzal a kikötéssel, hogy minekünk viszont a Kelettel szemben nem szabad azokat érvényesitenünk. Mit használt volna tehát a szerződés, ha ezt az egyedüli fegyvert kiadjuk? így nem érthettünk egyet ebben a kérdésben Magyarország jól felfogott érdeke szempontjából. Ha ezeket a magyar elementáris érdekeket sem tudjuk biztosítani, ezt is megtagadták: nem lehet mondani, hogy rajtunk múlt a szerződés megkötése, vagy hogy Németország a status quo alapján akart volna újra szerződni. Erről szó sem volt. De megmondom a képviselő urnak, hogy min akadt meg a dolog. Megakadt a dolog azon, — s ezt a tárgyalások egész folyamata bizonyítja, — hogy Bismarck herczeg, a német kanczellár, akkor elbocsátotta a szabad kereskedelmi elvet valló Delbrück minisztert és maga kezdett foglalkozni a kereskedelmi polititikával, és azonnal uj védvámos politikát inaugurált, és nem akarta a szerződési és szabadkereskedelmi politikát folytatni. A mit pedig Bismarck akart, tudvalevőleg meg is csinálta, Bismarck maga (1881. november 29. beszédében) a saját magánál beállt fordulatról igy szól: »Nach den ersten 15 Jahren meiner ministeriellen Thätigkeit bin ich, da mir die Hände, die ich für gut hielt. (Delbrück) abhanden kamen, genöthigt gewesen, mir die Sache selbst anzuselien und habé gefunden, dass, wenn ich bis dahin in Verba magistri geschworen hatte, die thatsächlichen Resultate den Yoraussetzungen nicht enstprächen. die unserer Gesetzgebung zu Grundé gelegen hatten. Ich babé den Eindruck gehabt, dass wir unter dem seit 1865 eingeführten Freihanclelssysteni der Auszehi'img vernelen, die durch den Blutzufluss der 5 Milliárdén Kontribution einige Zeit aufgehalten wurde, und dass es nothwendig sei, hier eine Bemedur eintreten zu lassen.« Poschinger, a kinek műveit a t. képviselő ur bizonyosan ismeri, elbeszél egy jellemző esetet, amikor gróf Andrássy Gyula, a ki akkor a legjobb politikai és egyénileg is meleg baráti viszonyban élt Bismarckkal, a mi felkérésünkre interponálta magát, hogy Bismarckot rábírja a szerződés megkötésére. Kosarat, illetőleg elutasító választ kapott: Bismarckkal ugyan találkozott Salzburgban, s hozzá azt a kérdést intézte, hogy interveniáljon a szerződés megkötése érdekében. Erre Bismarck szórói-szóra ezt felelte gróf Andrássynak: »8ie wenden sich hier da an eine schlechte Adresse. Alles. was ich für sie thun kann, ist meine Meinung über den Handlungsvertrag zu verschweigen.« Hát ez volt az ok. (Felkiáltások: a szélsöbaloldalon: Később!) Különben elmondja ezt maga a t. képviselő urnak az autóra, Bazant is. Beöthy Ákos: Elmondta Matlekovich, Bismarck ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy tehát 1877-ben nem akartak tárgyalni, annak az volt oka, mert készültek arra, hogy Németország vámügye autonomice szabályoztassék és a jövőben követendő irány vámpolitika önállóan állapíttassák meg. Németország a szabad kereskedelmi politikáról már 1876 — 1877-ben készült és akart letérni. Ugyanis Bazant maga igy szól: »1875 végén a cs. k. kormány Németországhoz azt a javaslatot intézte, hogy a fennálló szerződés egy évvel rövidíttessék meg, a szerződés megújítására a tárgyalások azonnal kezdessenek meg, és hogy az uj szerződés már 1877 elején lépjen életbe. A német kabinet e javaslatot nem fogadta el, de késznek nyilatkozott uj szerződés megkötésére tárgyalásokat kezdeni, s az esetre, ha a szerződés kész lenne, azt 1877 január elsejével életbe léptetni. sEzen szándék azonban nem valósult meg és igy 1876 októberben a szerződés formailag felmondatott. A berlini kabinet ezután sem volt hajlandó, daczára az ismételt és nyomatékos sürgetéseknek, a tárgyalások megindítására. Ellenkezőleg még 1877 április havában azt kérdezte, nem volna-e lehetséges a szerződési tartam meghosszabitása. Németországban egy párt alakult, mely azt a nézetet ápolja, hogy Németország számára tanácsos volna, ha vámügye autonóm szabályoztatnék és a jövőben követendő vámpolitika önállóan állapíttatnék meg; ez okból kívánatos a mostani vámszerződést egyelőre rövid időre meghosszabbítani, hogy ekkép a kormány időt nyerjen az illető kérdéseknek autonóm szabályozására; ezek szerint a szerződési tárgyalások későbbi időre halasztandók és a belső törvényhozás befejezése után kezdendők meg. Amikor ez az indítvány egyszerűen vissza lett utasítva, megjelentek 1877. ápril 16-án a német kiküldöttek Bécsben, de már májusban ismét eltávoztak a nélkül, hogy saját követeléseiket és a tarifára vonatkozó engedményeket illetőleg közelebbről vagy általában határozottan nyilatkoztak volna, Ismét szünet állt be. Ily nehezen folytak a tárgyalások. 1877. júliusban újból kérdés tétetett, a szerződés 1 évre való meghosszabbítása javaslatba hozatott és a legnagyobb kedvezés alapján való szerződés kötése ajánltatott, de ekkor sem a status quo alaj>ján. A nagy nehezen fen tartással és a sikerben való kétkedéssel végre a németek beleegyeztek a kísérletbe, hogy a tárgyalások megkezdessenek.« Az egész tárgyalás folyamában ép oly kevéssé mint előzményeiben nem volt szó a sta-