Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-60
60 országos ülés 1902 feb Ismerjük! Zaj.) No jól van, hát ez is baj?? Ez se tetszik, hogy önszántamból saját kezdeményezésemre megtettem? (Derültség jobbfelöl.) Rajtam nem fog múlni, hogy e rendeletnek érvényt is szerezzek. Egy másik fontos politikai kérdés is vettetett itt fel, t. ház, (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) mely ebben a házban egyes felszólalók részéről nagy ingerültséggel tárgyaltatott. És ezt sajnálom. Ez a nemzetiségi kérdés. (Halljuk! Halljuk !) Hát, t. ház, mindenekelőtt előrebocsátom, hogy én a magyar állam keretében nemzetiségi kérdést abban az értelemben, mint azt Európaszerte ismerik és^ kezelik, a magam részéről el nem ismerek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Itt vannak egyes ügyek, egyes vonatkozások, amik egyik vagy másik nem magyar ajkn polgártársunk által panaszképen felhozatnak itt vagy ott; itt vannak és lehetnek hullámzások arra vonatkozólag, hogy ki miként gondolkodik a nemzetiségi törvényről és arról, hogy az miképen ment át az életbe és gyakorlatba. Én mindarról, a mik e részben felhozatnak akár itt, akár másutt, szívesen állok vitát; de megoldandó nemzetiségi kérdést a magam részéről tárgyalni nem akarok, mert olyat nem ismerek. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) És sajnálom is, hogy ez a kérdés ebben az alakban felvettetett. De ha már felvettetett, egy pár fejtegetésre a magam részéről, gondolom, kötelesség nyilatkoznom. (Halljuk ! Halljuk!) Erről az oldalról és talán egy másikról azt a kérdést vetették fel, hogy mi tulajdonképen hát az a magyar állami eszme, mi annak a magyar állami eszmének a fogalma: ha nem is itt, talán egy bizonyos kicsinyléssel szóltak róla, mint feleslegesről, sőt talán bizonyos gúnynyal is emlékeztek meg róla. Megmondom, hogy mi az a magyar állami eszme! (Halljuk! Halljuk!) A magyar állami eszme az, hogy ebben az országban egy politikailag egységes nemzet él: a magyar nemzet. Ez a magyar állameszme abból áll, hogy ennek a magyar államnak nem szabad semmiféle vonatkozásában, semmiféle intézményében a magyar karakterét elveszíteni és megtagadni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról és a középen.) Sőt ezen államnak minden intézményében, nemcsak a legfőbb ügyeiben... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A hadseregben is?) Hiszen erről is beszélhetek máskor. (Zajos felkiáltéisok jobbról: Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Kubik Béla: Nem szabad közbeszólni a miniszterelnöknek ? Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem oly közbeszólás, a mely nézetem szerint az ügyet előmozditaná. (Ugy van! Ugy van! jobbról. Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Mert nincs igaza! Kubinyi Géza: Tessék megfelelni! Lengyel Zoltán: Vége a hatásnak! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez volt >ruár 27-én, csütörtökön. 187 a czél? Gratulálok. Épen ennél a kérdésnél nem tetszik a hatás? Az ön közbeszólása hatásának van vége. (Derültség és tetszés jobbról és a középen.) Kubinyi Géza: Annak igen! Széll Kálmán miniszterelnök: Minden intézményében és nemcsak a törvényhozásban és nemcsak a területi épségben meg kell lennie ennek a magyar jellegnek, semmiféle állami intézményben, igazságszolgáltatásban, közigazgatásban, ezt a magyar karaktert érinteni nem szabad. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! jobbról és a közegen.) Nem elég tehát elismerni ezen állam törvényhozásának szuverenitását, vagy területi épségét, — mert ez ellen kikelni valóban őrült vállalkozás lenne — (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés jobbról és a középen.) hanem összes vonatkozásaiban kell azt elismerni. Azért a törvény előtti egyenlőség egyenlő elbánást biztosit minden embernek, de nyelvi tekintetben az abszolút egyenlőséget a magyar államnak e karaktere nem engedi meg. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: Tessék megmutatni ténynyel! Széll Kálmán miniszterelnök: És ez nem lehet másként. S én, a ki akarom és arra törekszem, hogy senki azért, mert anyanyelve nem magyar, ebben az országban hátratéve ne legyen, hanem a törvény előtt való egyenlőséget élvezze, és én, a ki nem akarom, hogy anyanyelve miatt bárkire kár vagy hátrány származzék, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és az anyagi érdekek ápolásával és javításával azt akarom, hogy mindenki egyenlően jól érezze magát ebben az országban, akármilyen nyelvet beszél. (Elénk helyeslés és tetszés jobbról és a közéjben.) Nem elnyomással, nem terrorizmussal, de a magyar állam imponáld fellépésével és működésével, szabadságszeretetével, a magyar állam ápoló kezével, fejlődésével és nagy czéljaival akarom őket idekötni és idelánczolni. (Élénk helyeslés a jobbos a baloldalon.) Azért ne csodálkozzék Lindner t. képviselő ur, (Halljuk! Halljuk!) ha ebben a házban idegessé lesz mindenki, ha ő ugy fejezi ki magát, hogy a -magyar elemnek elismeri a hegemóniáját, de már a szupremacziáját el nem ismeri. (Mozgás.) Ne játszszunk a szavakkal. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) A mit a t. képviselő ur mond, hogy ebben az országban a magyar elemnek megengedi a vezérszerepet, nem állhat meg. Az ilyesmi csak föderatív államban lehetséges. (Ugy van! Ugy van!) Ebben az országban a nemzetiségek minden jogos faji, nyelvi, szokási érdekeinek teljes respektálása mellett, a magyar elemé a szupremaczia, történelmi jogon, államalapító és államfentartó erejénél, ezeréves történelmi múltjánál fogva. (Élénk tetszés.) Itt két állam nincs. (Altalános helyeslés. r Igaz! Ugy van!) Itt nincs régi és uj állam. (Általános helyeslés. Igaz! Ugy van!}, Az a distinkezió a melyet a t, képviselő ur 24*
