Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. 173 nül bekövetkezendő ujabb csajjások esélyei elől. Az 1892 : VI. t.-cz. 28. §-a világosan azt mondja, hogy az olasz kereskedelmi szerződés 1903 deczember3l-éig érvényben marad. (Olvassa): »Ha azonban a magas szerződő felek egyike sem nyilvánítaná 12 hónappal az emiitett időszak lejárta előtt a szerződés hatályának megszüntetése iránti szándokát, az emiitett szerződés érvényben marad egy év lefolytáig azon naptól számítva, melyen a szerződő felek egyike azt felmondja.« Ebből világos, hogy az 1903. deczember 31-én lejárandó szerződést 12 hónappal megelőzőleg és így a jövő január 1-én fel kell mondani, ha azt akarjuk, hogy azon szerződések némely pontjai, főleg pedig a borvámra vonatkozók, módosíttassanak. Hogy mikép jár el a kormány e tekintetben, nem tudjuk, a kormánynak útját előttünk még homály fedi. A legutóbbi hir, mely megdöbbentően hat a bortermelőkre, az, hogy egy évig akarják meghosszabbítani a szerződést, a mi annyit tesz, hogy a magyar kormány nem fogja-e befolyását arra használni, hogy a szerződést felmondja és e ^tekintetben intézkedést tegyen. Altalános nyugtalanságot keltett ez az országban, mert ez a kérdés a magyar bortermelésnek — azt lehet mondani — a sarkpontja, mert ez életkérdés a bortermelőkre nézve. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a statisztikai kimutatások mindnyájunk kezében vannak. Összeállítottam, hogy csak az 1896—1900-ig terjedő 5 évi cziklusban összesen 87 millió 18,000 korona értékű bor hozatott be Olaszországból, természetesen az ország bortermelőinek kárára, a lucrum cessans miatt. Az évi behozatal t. i. körülbelül 12—20 millió korona körül van. Tehát a kereskedelmi szerződésnek csak egy évi meghosszabbítása a magyar bortermelést és borgazdaságot a legkisebb számítás szerint 12 millió koronával fogná sújtani. Ezek így állván, miután a t. kormány csak tegnap is tapasztalhatta a 300-tagu küldöttségnek megdöbbentő nagyságából, hogy az országban mily érdekkel, nyugtalansággal viseltetnek ezen kérdés iránt és milyen aggodalom szállja meg az embereket, nem késem egy pillanatig sem, hogy ezen hir következtében a t. miniszterelnök ur utján az egész kormányhoz a következő interpellácziót intézzem (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Kérdés a t. miniszterelnök ur utján az összes kormányhoz. Tekintve azt az óriási károsodást, mely az ország bortermelőire háramlik a mai olasz bor folytán, mely károsodás a borfogyasztásra sulyosodó egyéb terhekkel, maholnap egy ujabb katasztrófával fenyegeti a hazai közgazdaságnak csak most fejlődő termelési ágát; tekintve, hogy csak az évi összeg, mely a behozott olasz borra esik, 10—12 millió korona között váltakozik, a statisztikai kimutatás szerint az 1896—1900 évi időközben, tehát öt év alatt, 87 millió 18.000 korona ment ki az országból olasz borra: mély megdöbbenést keltett már maga az a hir, hogy az 1903-ban letelő olasz kereskedelmi szerződések, s ezzel a híres olasz borvám-klauzulának egy évvel való meghosszabbítása forogna szóban. Az aggódó bortermelők megnyugtatása és tájékozása szempontjából, kérdem a miniszterelnök ur utján az összes kormányt, hogy mi igaz a hihetetlen hirből s a kormány meg fogja-e óvni az ország érdekét az által, hogy a kérdéses borvám-klauzula 1903 deczember 31-én túl egy napig sem marad tovább hatályban, s a borvám megfelelő felemelése legalább 20 frtig meg fog történni?* (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnöknek. A holnapi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)