Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

170 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. mellett lehet re? ideáim. De a kormánypárt t. félhivatalosai nem ezt mondták, hanem azt, hogy ha nincs is alkotmányosság Ausztriában, ha ki is van kötve világosan a törvényben az alkotmányosság, a közös ügyek igy tartandók fenn. mert az egész kiegyezés nem más, mint a közös ügyeknek kezelési módja. Tehát belementek volna talán egy uj magyar delegáczióba, vagy nem tudom mibe, de abba nem, hogy az 1867-beu elkonfiskált parlamenti szuverenitást visszaszerezzék, és hogy legrosszabb esetben meghóditsák a magyar parlamentnek azt az első tervet, a melyet Andrássy Gyula készített, mely szerint ha már vannak közös ügyek, azok ne delegácziók utján, hanem a parlamentek utján intéztessenek el és a hadügyi és külügyi költségvetést a parlamentek szavazzák meg. De azt sem tették meg, hogy ezen álláspontra helyezkedtek volna, hanem a jogvesztésnek további lejtőjén kívánták ezt a kérdést megoldani, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Már pedig, t. képviselőház, világos, hogy akármilyen alakulat következik be, a delegácziók hatáskörét akkor is vissza kell hódítani a magyar nemzetnek, akkor is a 67-iki törvény szavainál és intézkedéseinél fogva azt a befolyást, a melylyel a külügyekre bírunk, itt a parlamentben fentartani és esetről-esetre diskusszió tárgyává kell tennünk. Azért említem fel kettős szempontból ezen kérdéseket. Mindenesetre figyelemreméltó, t. képviselőház, hogy miket tapasztalunk. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) Tapasztaljuk azt, hogy az összes gazdasági kérdések, a melyek a külföldön vagy Ausztriában felmerülnek, meglepetésszerűen érik a nemzetet. (Ugy van! Ugy van! a szásőbalolclalon.) Azt látjuk, hogy. bár törvényeink ismernek külügyi képviseletet, a diplomáczia és a külpolitika szempontjából: azzal a gazdasági képviselettel, a melylyel kell, hogy bírjunk Ausztriában és a külföldön, mi nem birunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök ur, a ki hivatva van a külügyekben a magyar kormányt képviselni és a külügyi és diplomácziai ügyekben az ő szavának súlyt adni, itten volna, akkor a következő két szempontra és fontos dologra hivnám fel a figyelmét, melyek ide tartoznak szerintem és nem a delegáczióba. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az első az, t. képviselőház, hogy foglalkoznunk kell azzal, hogy a magyar gazdasági érdekek képviseletére ugy, mint más külföldi területen, Ausztriában is kell valamilyen tényezőt létesiteni. Kétségtelen az, hogy törvényeink a büntető biráskodás tekintetében kimondják Ausztriát külföldnek; kétségtelen az is, hogy a 67-iki törvények értelmében Ausztria gazdaságilag is külföld. Mégis, t. képviselőház, mit látunk ? Látjuk azt, hogy azon magyar állampolgárok, a kik Ausztriában élnek és ezeknek száma igen sokra megy, ha bármilyen kérdés felmerül, a mely az ő gazdasági vagy honpolgári érdekeiket érinti, azokra nézve Ausztriában nem találnak képviselőt, a kihez fordulhassanak. Bármely külföldi ember jobban látja a maga érdekét istápolva Ausztriában, mint a magyar ember. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A magyar ember, ha őt érdeklő bármely kérdés felmerül, nem tudja, hogy hova forduljon, mert, ha a király személye körüli miniszterhez fordulna, tőle egyenesen megkapja a választ, mely szerint mindazon kérdések, a melyek őt, mint magyar állampolgár érdeklik, reá nem tartoznak, mert az alkotmány erre nézve nem intézkedik. A másik kérdés, t. képviselőház, a mely felmerült, az, hogy itt az ideje a diplomácziai szolgálat dolgában is olyan módosítást teremteni különösen Magyarország érdeke szempontjából, a mely a magyar gazdasági érdekek képviseletét jelenti és a magyar gazdasági érdekeket is biztosítani kívánja. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert kétségtelen az, t. képviselőház, hogy önállóságunknak teljes mellőzését jellemzi a külügyi ós diplomácziai képviseletünknek az a sajátsága, hogy sem a magyar czimer, sem a magyar zászló, sem a magyar nyelv, sem a magyar állami jelleg sehol sem jut kifejezésre. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De jelent még mást is. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Jelenti azt, hogy a gazdasági érdekek sem részesülnek külföldön kellő gondozásban; ezek a kérdések minket — épen ugy, mint most a czukorkérdés — meglepnek. És a míg a diplomáczia akként van berendezve mindenütt, hogy az bizonyos összeköttetést és bizonyos érintkezést tart fenn a többi országokkal is és azon államokkal, a hol akkreditálva van, a háború, béke és egyéb kérdésekben: a gazdasági kérdésekben ez az érintkezés mellőzve van és olyan meglepetésben részesülünk, mint a hogy legutóbb is történt. Mindezek a kérdések arra utalnak minket, hogy Magyarországnak azon nagy megoldandó kérdéseknél, a melyek Ausztriával és a külfölddel szemben fenforognak, sohasem szabad szem elől tévesztenie azokat a feladatokat, a melyek minket mint magyarokat illetnek és a melyek arra vannak hivatva, hogy Magyarországot önállóságában gazdaságilag is, politikailag is megerősítsék. E tekintetben megnyugvást, t. ház, nem találok. A t. kormány mindenféle felfogást megtűr a maga pártjában, azon az alapon, ha az illető kijelenti, hogy 67-es. A nézeteknek ez a tömörítése pedig sohasem fog a kormányzat helyességére vezetni, mert a 67-es kiegyezés szerintem nem alkalmas a pártok tömörítésére. A 67-es kiegyezés azon jelentősége, a melylyel most állanak elő, meghamisítása a törvény intenczióinak. A 67-es kiegyezés, méltóztassék a törvényhozási anyagot tekintetbe venni, sohasem volt czél, hanem csak eszköz, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) eszköz arra nézve, hogy a