Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-58
146 58. országos ülés 1902 Végül azt is mondja a t. képviselő ur, hogy a valutarendezés megakadt. Szó sincs róla, hogy megakadt; a valutarendezés teljes folyamatban van és pedig igen örvendetes folyamatban és most már csak az utolsó technikai teendők, t. i. az államjegyek kicserélése van munkában és mihelyt az megtörténik, be fog következni a valutarendezés formai befejezése is. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, kár volt t. képviselőtársamnak azt mondania, hogy én bukfenczeztetem a számokat, mert erre én azt felelhetném, hogy nem én, hanem a képviselő ur bukfenczezteti a tényeket és ezen bukfenczeztetésnek nem lehet más eredménye mint az, hogy a t. képviselő ur theoriáinak kára történhetik. (Derültség és élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Korodi Lajos képviselő ur személyes kérdésben kivan szót. Korodi Lajos: T. képviselőház! Lehetetlen mindenre felelnem, a mit itt Pichler Győző t. képviselő ur felhozott. A mit a szász történelemről beszélt, arra nézve én nem vagyok hivatott felelni, arra megfelel a komoly történetírás és nekem csak az a véleményem, hogy Pichler Viktor, (Felkiáltások a szélsbialoldalon: Győző!) legyen Győző, képviselő ur nem épen a legjobb képviselője a világtörténelemnek, vagy Magyarország történetének. Barta Ödön: Ne legyen szellemes, hanem halljuk a személyes kérdést! Korodi Lajos: De van bizonyos személyes kérdés, a mely felmerült és a melyre válaszolni vagyok kénytelen. Azt hozták fel, hogy én a szászrégeni könyvtárnak ajándékoztam egy magyar könyvet. (Nagy mozgás és felkiáltások: Hát nem?) Igenis ajándékoztam. Azt hozta aztán fel, hogy az az egyetlenegy magyar könyv, a melyet én könyvtárnak ajándékoztam. Ez nem igaz! (Egy hang a szélsöbaloldalon: De azt ajándékozta!) De hát én azzal nem akarok dicsekedni, hogy más könyvet is ajándékoztam, (Nagy mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azt ajándékozta ?) . .. csak azt akarom megmagyarázni, hogy milyen körülmények közt ajándékoztam én azt a könyvet annak a szászrégeni könyvtárnak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hát tubának tartja?) Ajándékoztam, már mondtam! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Kecskeméthy Ferencz: No, no, csak csöndesebben ! (Derültség.) Korodi Lajos: Nekem is van indulatom, nemcsak a t. ellenzéknek. Barta Ödön: Még pedig rossz indulata. (Élénk derültség.) Pozsgay Miklós: Persze a magyarság piros posztó! Korodi Lajos: Én, mint a »Kronstädter Zeitung* munkatársa, talán öt vagy hat évvel ezelőtt Lepsényi uríól, a kivel a szegedi államfogházban ismerkedtem meg .. , (Nagy derültség és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ott volt a helyük!) február 25-én, kedden. Nem, kérem, párbajvétségért voltam ott, nem állami vétség miatt, nem hazaárulás miatt. Hát ott ismerkedtem meg Lepsényi úrral és mikor ez a mű, (Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Jó kompániában volt!) Zimándynak a műve megjelent. Barta Ödön: Gyönyörű fogalomkörökben mozognak ! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nagy kitüntetés volt száméira az államfogház!) Korodi Lajos: Mikor az megjelent, én emlékeztem, hogy Lepsényi urat ismerem, annak írtam — akkor ő képviselő volt itten, — írtam néhány sort egy levelezőlapon és kértem, hogy küldje nekem ezt a művet, vagy nyomtatványt... (Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Önöknek forrás! A szászok forrásmunkája !)... küldje meg nekem bírálat végett a »Kronstädter Zeifcing« számára. Vészi József: Milyen volt a bírálat ? (Halljuk!) Korodi Lajos: Erre nekem küldtek három példányt, két magyar szövegű példányt és egy német szövegű példányt. Nekem nem volt szükségem három példányra és még egy negyedik müvet, nem emlékszem rá, vastagabb volt mint a többi, talán »Kossuth Lajos az intelligenczia előtt«, nem emlékszem rá. Hát még mielőtt olvastam egy példányt, egy kollégámnak átadtam, ki a gimnáziumban van alkalmazva és mivel az az egyetlen könyvtár van ott, a gimnáziumi könyvtár, (Egy hang: A tanulók számára!) de nem az egész a tanulók számára, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tehát a tanárok számára! Nagyon szép!) hát átadtam azt az egy példányt. (Egy hang a szélsHbaloldalról: Szép példányok !) Gondoltam, ez valami politikai okmány. (Felkiáltás a szélsöbaloldalon: Okmány?) Ukmány, igen, Doknment, az politikai okmány . . . Krasznay Ferencz: Szennyirat az, nem politikai okmány! Kecskeméthy Ferencz: Politikai piszok! Korodi Lajos: Hát tessék! Ebben a képviselőházi könyvtárban is annyi könyv van, a mivel talán a t. urak nem értenek egyet, látom ott Bismarcknak minden művét, beszédeit, van itt annyi könyv . . . Vészi lózsef: Bismarck és Zimándy! Korodi Lajos: Hát én eddig azt hittem, hogy könyvtárba nemcsak azt teszik le, vagy azt teszik át, a mi az egyes egyéneknek tetszik, vagy nem tetszik, hanem a mi megjelent, azt oda bedugják. Krasznay Ferencz: Művelt embert a könyvtáráról ítélik meg! Barta Ödön: Wie der Schelm ist, so denkt er! Korodi Lajos: A nyilvános könyvtárakba betesznek mindenfélét, tessék az európai könyvtárakat megnézni, ott minden van, a mi megjelent. Barta Ferencz: Kérje vissza azt a könyvet és adja oda Petőfi költeményeit. Kubik Béla: A könyvtárak nem igen kapnak a ponyvairodalmon! (Zaj!)
