Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-58

140 58. országos ülés 1902 qás.) A szászok a székelyek közt élnek és mégis ilyen könyveket adnak ki. ijäfí^i. ház, nem folytatom ezt a kimutatást, csak felhívom a t. kormány figyelmét arra, hogy neki és a jelenlegi kormányelnöknek is, mint belügyminiszternek helyben kell hagynia holmi községi határozatokat; hogy neki az amúgy is nehéz terhekkel sújtott községek és városok túlterheltségét, még ha bizonyos nemzetiségi czélzattal történik is, nem kell eltűrnie. Erre a gimnáziumra adakoztak a legutóbbi évben, hogy mely községek, tessék meghallgatni. Kijelentem, hogy én csak magyarországi helységeket említek, nem pedig kinai helységeket, sem pedig németországiakat. »Allen voran ging — az adományozásban mindenkit megelőzött, mint ki van mutatva, — die kleine Gemeinde Minarchen mit dem Betrage von 500 FI. ö. W.; ihr folgte die Kommune Eistritz mit 20.000 FI., die Gemeinde Deutsch-Budak mit 500 FI., Waltersdorf mit 1000 Gulden, "Wallendorf mit 800 Gulden, Oberneudorf mit 300 Gulden, Heidendorf mit 300 Gulden, Jaad mit 1000 Gulden. (Féllciáltásoh: Hol vannak ezek?) Ezek mind Magyarországon vannak. Én nem tudom, hol fekszenek, a geográfiából sem tudom, de itt látom, hogy ezek mind adakoztak és hogy ezek mind politikai községek, belügyminiszteri felügyelet alatt és ón, miután ezzel az egy adattal nemcsak a szászok irányzatát mutattam be, hanem a miniszterelnök úrra is rávetettem a vizes lepedőt, /'Mozgás jobbfelöl.) a ki ilyen adományokat helybenhagy, ezzel be is fejezem beszédemnek ezt a részét. Kristóffy József: Nem megy a belügyminiszterig! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Kubik Béla: Magyar községek ezek, vagy micsodák? Szabad ilyent tenni? Vészi József: Nem erről van szó, hanem hogy nem megy a belügyminiszterig! Babó Mihály: Ott a főispán, a belügyminiszter kreatúrája! Vészi József: A községi számadások nem mennek a miniszterhez. (Zaj.) Kubik Béla: Még ezt sem érzi! Magyar iró! (Nagy zaj.) Vészi József: Érezni mindnyájan egyformán érezzük! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Krístóffy József: De a községi számadások nem jutnak a belügyminiszterhez, (ügy van! jobbfelöl.) Pichler Győző': Én, t. képviselőház, Krístóffy képviselő urnak és Vészi képviselőtársamnak csak egyet felelek — a mikor itt adminisztratív és technikai okokkal akarják kimagyarázni, hogy a miniszterelnök ur, mint belügyminiszter nem avatkozhatik be — és ez az, hogy a rómaiak egyik nagy államférfia azt a ma közönséges és közhasználatban lévő mondást alkalmazta, hogy »salus reipublicae suprema lex esto«. Ez a mérvadó a nemzetiségi törvény magyarázásánál is (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) és ez lefebruár 25-én, kedden. gyen mérvadó, a mikor a községi számadásokról van szó. (Hosszantartó élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Szegyeneljék védni az ilyent! (Mozgás.) Korodi Lajos: Az áldozatkészséget? Pichler Győző: A képviselő ur hozzám azt a kérdést intézi, hogy az áldozatkészséget-e? Nem azt kifogásolom. Ha valamely város talán a száraz kenyeret magától megvonva kulturális czélokra adja oda utolsó garasát, az előtt a város előtt én tisztelettel hajlok meg akkor, ha az a város magyar szellemű és a magyar nemzeti kultúra számára áldoz, (Hosszantartó élénk tetszés, éljenzés és taps.) de a mint az idegen kultúra számára áldoz . . . Korodi Lajos : Nem idegen, ez hazai kultúra ! (Zajos ellenmondás a ház minden oldalán.) Pichler Győző: ... de nem is kultúrára, hanem egy idegen nemzeti érzés fejlesztésére, ez ellen alapos kifogásaim vannak. Egyébiránt a kulturális részre rá fogok még térni, mert nem személyes támadást akarok e beszédben keresztülvinni, be fogom igazolni, hogy miképen állunk ezzel az ügygyei? (Halljak! Halljuk!) Engedje meg azonban a t. ház, hogy mielőtt beszédemet folytatnám, hivatkozva arra a jóakaratra, a melyet tanúsít velem szemben képviselőtársaim nagy része, mivel néhány közbeszólásom miatt végigpiszkoltak a szász képviselők az összes Grossdeutschland lapjaiban, feleletül egyet mondjak az igen t. kéjíviselő uraknak és ezzel talán egy ellenérvüket ellensúlyozzam. {Halljuk! Halljuk!) Ez pedig az, hogy őseim nincsenek, de elődeim idejöttek ebbe az országba, a hol igazi hazára találtak; és mindazoknak, a kinek nincsenek ősei, a kiknek csak elődeik vannak, kettős kötelességök ebben az országban a nemzet jövőjéért, a mely nekik otthont adott és a melynek ők gyermekei, gondoskodni és dolgozni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) jEz a feleletem a »Kronstädter Zeitung« cziEFeire, a melyekhez ön olyan közel áll, Korodi Lutz ur. Egy könyvről külön kell megemlékeznem, (Halljuk! Halljuk!) a melyet egy itt lévő képviselőtársunk ajándékozott, azt hiszem, a szászrógeni iskolának. Az iskolát azonban nem tudom bizonyosan. Az egyetlenegy magyar könyv, a melyet Korodi Lutz ur ajándékozott és a melyet be kell jelentenem, nehogy azzal állhasson elő, hogy én vagyok az, a ki magyar könyvet ad, Zimándynak Kossuth Lajosról írott könyve! (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: És itt ül a magyar parlamentben az a gyalázatos, az a bitang! Ki kell dobni! Ki vele a magyar jjarlamentből! (Nagy zaj.) Elnök: Olay Lajos képviselő urat kérem, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni! Olay Lajos: Kérem, az ilyen embert ki kell f dobni a magyar parlamentből! Itt nem ülhet