Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-58
58. országos ülés 1902 gyenge. Különös ilyent hallani. • Hát milyen is lehetne másforma, mikor a nép el van adósodra ? Mikor végképen kiszivattyúzzák, mikor földjét sem képes megtartani, akkor legyen képes befektetésre, jobb gazdálkodáshoz fogni? A pénzügyminiszter ur azt is mondja, hogy a költségvetés emelkedésének egyik oka a társadalomnak, a kormánynak és a képviselőháznak az a törekvése, hogy folytonosan haladjunk és menjünk előre minden tekintetben. De mi azt gondoljuk, hogy a hiba másban is van, és még inkább másban, mint ebben. Hiba van az önök politikájában, a mely kiszívattyuztatja az országot Ausztria által a militarizmus érdekében. Csakhogy persze erről nem szeretnek hallani. Mondjunk másik példát, mert van az önök politikájának száz és ezer hibája. Szóljunk az osztrák államvasutak megvásárlásáról. Hiszen a muszka alig tett nagyobb kárt ennek az országnak, mint önök tettek, a mikor ezt a műveletet véghezvitték. Négy esztendő múlva az osztrák államvasutak az állam tulajdonába mentek volna át és önök fizetnek 9^2 millió forintot esztendőnkint kilenczven esztendeig az osztrák társaságnak, és egyúttal elfelejtették átvenni a társulat bányáit és most az oly áron adja el önöknek a szenet, ahogy ő akarja. Hire jár, hogy bizonyos Tauszig nevű úriember egy milliót kapott jutalmul ennek az üzletnek eszközléseért. Ennél bizony jobb politikát is lehetne csinálni. A t. pénzügyminiszter ur szólott arról is, hogy mily igazságos, humanisztikus a mi adóztatásunk. Hogy mennyiben áll ez, arra nézve leszek bátor egy példát felhozni. (Halljuk! Ralijaid a szélsőbaloldalon.) Békés városában van egy özvegy Szabó Lajosné nevű asszony, a kinek van egy 1578 négyszög ölnyi kis szőleje. Azaz csak volt, mert a fillokszera kipusztította, a miért is azt bevetette búzával. Folyamodott, hogy engedjék el neki, mint szegény asszonynak, adóját, úgyis nagy kár érte. Ehelyett felvették a földjét másodosztályú szántóföldnek és igy adója még emelkedett. Felebbezte a dolgot egészen a pénzügyminiszter úrig és ő az 1899. évi 100.253. számú rendelet által a község ezen intézkedését megerősítette. Most tehát a szegény asszony több adót fizet, mint azelőtt. Ezzel kapcsolatba kell hozni egy másik példát. A község lakóinak mindjárt a város szélén volt valami kétszázötvennégy kataszter hold legelője. Ezt a legelőt szántófölddé változtatták és felosztották maguk közt. A minisztériumtól és a vármegyétől azonnal ott voltak a kiküldöttek, hogy adó alá vegyék a területet és arra oly adót vetettek ki, hogy a lakosok kénytelenek voltak megappellálni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Még egy harmadik példát is kell ezzel kapcsolatba hoznom. Gróf Wenckheim Frigyesnek van az úgynevezett Fás-melléken mintegy 4080 kat. holdat kitevő földbirtoka, mely busz évvel ezelőtt a kataszteri rendezésnél nagy részben nádasnak, legelőnek, február 25-én, kedden. 127 kaszálónak meg terméketlen földnek volt felvéve és mindössze pár száz hold volt felvéve rendes szántóföldnek. Húsz esztendő alatt azonban azt a földet feltörték, és most a legjobb gabonatermő föld annak nagy része. Szóba jött, hogy most már ezen is keresztül kellene vinni a művelési ág változtatását, csakhogy erre azt mondták, hogy nem lehet és ma is ugy van, mert a gróf ur ma is olyan adót fizet, a milyent ezelőtt húsz esztendővel kiróttak. Ugy látszik, Magyarországon kétféle törvény van. Más törvénye van a szegény és más a gazdag embernek. (Igazi Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Egy pár példával kell még illusztrálnom a mi adóztatásunkat. Van Békés városában egy Szatmári Gábor nevű szegény ember, a jobb kezére béna, tehát dologképtelen. Van mindössze három kat. hold földje és három gyermeke. A múlt esztendőben termett neki a szántóföldön 8 köböl búzája. Ebből két köblöt elvetett, másfél köblöt odaadott édesanyjának konvenczióért, maradt tehát neki négy és fél, melyből ki kellett fizetni az adót. Volt pedig az állami adója 32 korona 94 fillér, összes adója pedig mintegy 60 korona. Már most szeretném, ha valamely financzkapaczitás kiszámítaná, hogy mikép lehet ebből a á 1 j 2 köböl búzából 60 korona adót fizetni, azután bárom gyermekkel együtt megélni. Még egy másik példát is hozok fel a mi adóztatásunk illusztrálására. Van egy özvegy Csató Jánosné nevű szegény asszony, a ki olyan gyenge már, hogy járni sem tud. Van mindössze két kis hold földje, 900 négyszögölével, a mely után állami adója 10 korona 80 fillér, összes adója pedig 25 korona. Jó lenne, ha kiszámítaná a pénzügyminiszter ur, hogy egy szegény elesett özvegyasszony hogy élhet meg ezen földnek a terméséből ennyi adó mellett ? Ezek persze nagyon aprólékos dolgok, ezeknek megítéléséhez nem is financztudomány kell, hanem humánus érzés és a szegény, jó magyar nép szeretete. Lássunk már most valamit az indirekt adóztatásból is. Az állam monopolizálta a dohányt és most megveszi a termelőktől olcsó áron. Némelyek, a kik szerencsésebbek, jobban adják el, persze jobb a dohányuk. Ezt a dohányt a szegény napszámos embernek eladják méregdrága áron, pedig a legrosszabb, legegészségtelenebb. Az az ember, a ki ezelőtt, mig dohánymonopolium nem volt, ezt az élvezetet, ha ugyan annak lehet nevezni, gyakorolhatta jóformán minden költség nélkül, most pedig az állami pénztárba fizet évenkint 15—20 frtot. Ott van a pálinkakérdés. Legkomiszabb, legegészségrontóbb italt adnak a szegény népnek, a szegény munkásembernek méregdrága áron. Szaporítják a korcsmákat a végtelenségig, a trafikokat és putikokat vasárnap is nyitva tartják, mikor minden más üzletet becsuknak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azután hogy vagyunk a petróleummal ? Azt