Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-57
57. országos ülés 1902 Itt eszembe jut egy eset, a melyet közpályámon tapasztaltam. 1864-ben a belényesi főszolgabíró esküdtje lévén, princzipálisom kirendelt az akkor még fennállott csizmadia-czéh biztosának. A midőn a belényesi csizmadia-czéh valamely tanonczot felavatott, a czébmester a czéhgyülés előtt ilyen parancsolatot adott neki: »Hallod-e fiu, itt a czéhbiztos és a nemes czéh előljáró urai előtt azt parancsolom neked: az utczán mindenkinek köszönj, ne kurjongass, és add meg a tiszteletet mindenkinek, a kinek dukál.« Szokás a t. túloldalról említeni, bogy a nemzeti kérdést tanulmányozták, ismerik; de a kik ezt állítják, nem tudnak románul. Már pedig a nemzetiségeknek sajátságait, kívánalmait az oly ember, a ki nem érti a nyelvüket, nem ismerheti ; mert azt könyvből és újságokból megtanulni nem lehet. Felhozták a t. túloldalról az Albina és a többi román pénzintézeteket, hogy azok hazaellenesen műköclnek, tönkre teszik a magyart. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: Igaz!) Hát én nem vagyok sem részvényese ezeknek a pénzintézeteknek, sem semmiféle összeköttetésben nem állok velük, sem prókátoruk nem akarok lenni; de hazám törvényei iránti tiszteletből és erős jogi meggyőződésből ugy vélem, hogy miután e z'omán pénzintézetek létezése törvényen alapszik és nem tesznek mást, mint a többi intézetek, az adósokat, ha nem fizetnek, beperlik, megveszik az ingatlanokat, ha üzleti érdekük ugy hozza magával, és ha a t. túloldal részéről azt gondolják, hogy ebben törvénytelenség van, én ezt kétségbevonom, mert a pénznek nincsen nemzetisége. Barta Ödön : Dehogy nincs! Annak van! Fassie Tódor: A pénz ahhoz gyűl össze, a ki azt megkeresi, és annál marad, a ki azt megtartani tudja. Azért inkább amondó vagyok, hogy a t. túloldal a helyett, hogy ezekre a pénzintézetekre panaszkodik, inkább arra törekedjék hogy a többi intézetek is épugy tegyék meg kötelességüket a magyarok érdekében, mint a mit azok a román pénzintézetek tesznek a románok érdekében. Barta Ödön: Ez már igaz! Ebben neki van igaza! Fassie Tódor: És azon üzleteket, a miket megcsinálhatnak, ne engedjék át a román pénzintézeteknek. És ha gáncsolni valót találnak abban, akkor alkotmányos érzetem azt mondja, hogy ilyen gáncscsal illessék a soproni és a székely-udvarhelyi pénzintézeteket. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy a t. igazságügyminiszter úrhoz intézzek egy kérést. (Halljuk! Halljuk!) A belényesi választókerületben az uzsora-vétség hivatalból üldözendő. Eolyó évi január havában, Nagyváradon egy uzsorapert tárgyalt a kir. törvényszék, a melyben a vádlottakat felmentette, indokolván Ítéletét azzal, bogy a vád gabna-elővételi ügylet volt KÉPVH. HA.PLÓ. 1901 1906. III, KÖTET. február 2í-én, hétfőn. 121 és igy nem büntetendő. Azonban az uzsoratörvénybe kellene valamely módon kiegészítést tenni ez iránt; mert a jelenlegi jogállapot mellett egyrészt a bűnösök megmenekülése, másrészt az ártatlanok meghurczolása kizárva nincsen. Annak a végtárgyalásnak alapja oly gyakorlat volt, hogy a szegény kisbirtokosok, különösen tavaszszal, igen alacsony áron eladták búzájukat. Mikor a lejárat megérkezett, fizetni nem tudtak; az illető hitelezők kötelezvényeket vettek tőlük, a melyek szerint kötelesek voltak a vételár kétszeresét, és nyolcz százalékot is adni. Jött a másik lejárat, megint nem tudtak fizetni; akkor a bnzakitelezők eladták az ingatlanaikat, és mondhatom, ily módon igen sok embert tönkre tettek. Ezt az üzletet azonban szerintem tévesen nevezték el gabona-elővételi üzletnek, mert a második határidőben, a mikor az illető hitelező kihasználta az adósnak szorult helyzetét, kihasználta annak fizetési képtelenségét, a mikor oly kötelezvényt fogadott el, a melynél fogva az adós a felvett összeg kétszeresét vállalta el, és még hozzá 8-as kamatot is, a törvényes legnagyobb kamatot, azzal bizony uzsoravétségbe esett. Ezenkívül t. ház, legyen szabad a földmivelésügyi miniszter úrhoz is egy kérést intéznem (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) A belényesi és magyar-csékei kerületben az úrbéri, legelői és erdőperek folytán a községek, minthogy a Mária Terézia-féle urbáriumban igen kevés szesszió volt összeírva, igen kevés legelőt és erdő-kompetencziát kaptak. Azonkívül még elvesztették a hadasi legelőket is, mert tudvalevő dolog, hogy a szessziők száma, a mely Mária Terézia urbáriumában össze volt irva, a bíróságok egészen a legfőbb itélőszékig, az uradalmaknak ítélték a havasi legelőket. A községeknek tehát nagyon kevés a legelőjük. Kérésem oda terjed, hogy ha. a községek folyamodnak, a földmivelésügyi miniszter keressen módot törvényhozás utján, vagy kormányrendelet utján, hogy a községeknek jutott erdőilletőség felét, ha a község kívánja, legelőüzembe vehesse. Miért ? Azért, mert a legelő általában kevés, és ha marháikat pénzükért a havasokon legeltethetik is, mégis szükségük van a legelők szaporítására. Engedje meg tehát a miniszter ur, ha folyamodnak, hogy az erdőilletőség fele legelővé alakittassék át. (Helyeslés a jobboldalon.) Annál inkább, mert a faszükségletet megszerezhetik a gazdasági terv szerint kezelendő erdőkből. Az 1848 : IX. t.-cz.-nek nem lehet az az intencziója, hogy a községeknek joga annyira megszorittassék, hogy az erdőket ne használhassák esetleg legelőnek is. Ezek után, nem akarván tovább igénybe venni a t. ház béketürését és idejét, nem parancsszóra, mint a t. ház túloldalon levő tagjai mondják, hanem hazaszeretetem hazánk, java, érdekei előmozdítása okából, és mert a kormányfő programmját minden részében elfogadtam, és 16
