Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

106 57. országos ülés 1902 február 2í-én, hétfőn. elvből következik és pedig logikusan, a mely valamikor eltávolodott a legfőbb tekintélytől és most eltávolodik a többi tekintélyektől is. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Egészen más volt az a demokráczia, a melyről a nagy stagerita Aristoteles vagy az a Plató beszélt. Visontai Soma: Hát a 48-as demokráczia ?! Csernoch János: Olyan szervezett állam, a melyről ők beszélnek, bizonyos tekintetben mi is vagyunk, mert hiszen mi is népképviseleti jogon ülünk itt, igaz, hogy nem teljesen, mert a népnek csak egy része van ennek a jognak élvezetében. (Ugy van ! a néppárton.) Visontai Soma: Csonka a parlament különben is! Tartománygyülés ez ! (Zaj.) Csernoch János: De a liberalizmusnak ehhez semmi köze, mert ez a liberalizmus manap egy gyűjtőnév, egy gyűjtő fogalom, a mely alá minden fér. (Ugy van! a néppárion.) Az ó és az uj konzervativ, az ó és uj liberális, az agrárius és merkantilista és minden lehető irányzat elfér ennek a gyűjt 3 névnek fogalma alá. Olyan ez, mint a mit egy protestáns tudós mondott egyszer a bibliáról: Hic liber est, in quo ' quaerit sua dogmata quisque, invenit et pariter dogmata quisque sua. Ez az a könyv, a melyben mindenki keresi a maga dogmáit és mindenki meg is találja az ő dogmáit. Miután pedig igy van a dolog, nem is csoda, hogy ezek a mindenféle ellentétes nézetek nem tudnak egymással egészen megférni. De midőn már sürü felhők kezdenek tornyosulni a liberalizmus egén és midőn a különböző nézeteknek villámai hasítják át a levegőt, akkor előáll a t. miniszterelnök ur vagy a pártnak valamelyik oszlopos tagja és kezdi zengedezni a liberalizmus dicsőségét és akkor eloszlanak a felhők, megszűnik a zivatar és a béke szivárványa megjelenik az égen. (Tetszés a néppárton.) Visontai Soma: Ugy van, és a béke angyala! Csernoch János: De én azt tartom, hogy idővel ez is le fogja magát járni. Olyan lesz az, mint annak az olasz orvosnak orvossága, a kiről a nép azt mondja, hogy Mattéi am Letzten, vagy midőn a betegnek éther-injekcziót adnak, hogy még egy időre kihúzzák az életét, (Tetszés a néppárton.) Hiába hivatkoznak velünk szemben a lefolyt idők nagy alakjaira, mint a múltkor Vészi t, képviselőtársunk hivatkozott báró Eötvös Józsefre. Deák Ferenczre, gróf Andrássy Gyulára és végre Szilágyi Dezsőre. (Közbekiáltás balról: Kossuthra nem hivatkozott! Derültség a néppárion és a szélsőbaloldalon.) Visontai Soma : Óvatosan ! Csernoch János: Én azt mondom, hogy ama nagy alakjaink liberalizmusa és a mai liberalizmus között legalább is olyan nagy a különbség, mint a valódi gyémánt és Scharf gyémántjai között, (Derültség a néppárton.) a melyek arról nevezetesek, hogy a midőn elvesznek, tulajdonosuk rendszerint nem jelentkezik. (Derültség a néppárton és a szélsőbal-oldalon.) B. Eötvös József egy ideális államférfiú volt, a ki nekünk a katholikusokat megillető teljes autonómiát akart adni, olyant, mint a minővel a mi protestáns testvéreink rendelkeznek. (Uyy van! a néppárton.) Azóta azonban ez a liberalizmus annyira lefelé fejlődött, hogy most mutogatnak nekünk egy szépen megfaragott, aranynyal diszitett keretet és annak a közepén nem kép, hanem csak egy transparens van. Ilyen volt Deák Ferencz is. Neki is egészen más fogalmai voltak a katholikus autonómiáról, mint van a mostani t. kormánynak. Hiszen ő egyike volt a legelsőknek, a ki összehivatta azt a konferencziát, a mely a boldogult herczegjDrimás elnöklete alatt tartatott és a mely megállapította a még most is érvényben levő autonómiai választási szabályzatot, Deák Eerencznek nagy egyházpolitikai programmja nagyon különbözik attól a programra tói, a melyet a liberalizmus minálunk a 90-es évek közepén megvalósitott. (Egy hang balfelöl: Pedig a miniszterelnök veri a mellét, hogy liberális!) A. mi pedig gróf Andrássy Gyulát illeti, méltóztatik ismerni annak az elveit, ő soha sem óhajtotta, hogy a polgári házasság Magyarországon valamikor behozassék, és kijelentette, hogy azt valóságos csapásnak tartaná Magyarországra nézve. Én azt gondolom, hogy az ő fia csak édes atyja vallásos érzülete iránti kegyeletének akart kifejezést adni az által, midőn a főrendiházban a már-már veszőfélben levő javaslatot azzal mentette meg, hogy az anyakönyvvezető köteles a házasulandókat figyelmeztetni, hogy mikor a jDolgári házasságot megkötik, még ezzel nem tettek eleget az ő egyházi követelményeiknek. A mi végre Szilágyi Dezsőt illeti, t. ház, még sokkal rövidebb idő választ el minket az ő nagy alakjától, semhogy felőle elfogulatlan ítéletet hozhatnánk. Annyi bizonyos, hogy a mig élt, egészen a liberalizmusé volt; de ha tekintem az ő nagy tudományát, nagy világnézletét, vaslogikáját, a tapasztalatait és egyháza iránti szeretetét : nem tudom, hogy ha most ülne közöttünk, nem bánta volna-e már meg azt, a mit saját egyháza ellen elkövetett. (Egy hang a jobboldalon: Nem!) Ezt a t. képviselő ur épugy nem tudhatja bizonyosan, mint én. T. ház! Mi, a kik itt állunk az egyházpolitikai törvények revíziója alapján, a kiknek programmjában ez egy lényeges pontot képez, a kik korántsem akarunk ezzel izgatni, mert hiszen mi ezzel sehol sem izgatunk, hanem izgattak akkor, a mikor e törvényeket meghozták és meg nem gondolták, hogy hosszú időre fel fogják forgatni Magyarország nyugalmát: mi tudjuk, hogy mily kényes kérdések ezek, t. ház. Méltóztassék csak áttekinteni Olaszországba. Alig hangzott el ott a trónbeszédben a házasság felbonthatósága, pedig csak polgári házas-