Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

40. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. 149 ugy ragaszkodunk szivünk egész melegével, mint ragaszkodik az övéhez minden törzsökös igazi magyar ember. Az a szellemi kapocs, mely minket egybeköt elődeink őshazájával és törzsrokon lakosságának kultúrájával, a legkevésbbé sincsen ellentétben hazaszeretetünkkel, valamint állampolgári kötelességeinkkel és azoknak lelkiismeretes teljesítésével. Egyedül állunk jelenleg t. Ház. Csak egy szövetségesünk van: hazánknak alkotmánya. Egy reményünk van, mely nem enged elcsüggednünk. Pichler Győző: Miért? Ki bántja? Lindner Gusztáv: Bízunk abban, hogy törvényhozásunk bölcsesége a kisebbségnek is jogosult életérdekeit védelmezendi. Barta Ödön: Minden magyar kisebbségnek, igen! Rátkay László: Még többet akarnak mint most van ? Lindner Gusztáv: Mi pártonkivüliek, hogy ezen mélyen tisztelt háznak méltó elődjétől emlékezetes időből reánk maradt remek szavaival fejezzem be felszólalásomat: »mi csak a törvény teljesítését kívánjuk, csak azt akarjuk, a mit a törvény adta jogaink és az igazság követelnek, mert a nem teljesített törvény holt betű, jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem él«. A költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadjuk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szász képviselők 'padjain.) Elnök: T. ház! Vázsonyi Vilmos képviselő urnak adtam személyes kérdésben szót. Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (ismételten csenget) : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos: Arról értesültem, hogy távollétemben Hortoványi képviselő ur személyemben támadott meg. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem nevezett meg, (Zaj a baloldalon.) azonban olyan szépen irt körül, hogy senki másra nem vonatkozhatott, a mit mondott. (Felkiáltások a baloldalon: Nem személyes kérdés !) Bocsánatot kérek, eddig ennek a háznak csak egy demokrata-párti képviselője van. (Zaj a baloldalon.) Magamra kell ismernem, mint demokrata-párti képviselőre. (Nagy zaj a baloldalon.) Rakovszky István: Ne hallgassuk meg! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Helyre! Helyre!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Méltóztassanak helyükre menni. Körülállják az emelvényt és nem hallok semmit. Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Hogyha a képviselő ur kijelenti, hogy nem reám vonatkoztak szavai, egyszerű dolog, akkor nincs mit mondanom. Azt mondta a t. képviselő ur: »Nem tudtuk eddig, mit akar az a párt, melynek egy képviselője itt a házban megjelent a nélkül, hogy programmját kifejtette volna stb., támadja a régi nemesi osztályt és ez az első eset, hogy annak emlékét, a melyre tisztelettel nézünk, a Király-utczából hozott sárral dobálják meg.« (Felkiáltások a baloldalon : Igaza van!) Persze, hogy önök igazat adnak; ez nem meglepő reám nézve. T. képviselőház! Az első, a mit ki kell jelentenem, az, hogy programm nélkül nem jöttem e házba. Programmomat Írásban elolvashatta a t. képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Az utczán is!) Az utczán is tapasztalhatja, a ki hecczeket csinál ellenem. Rakovszky István: Megugrik ! Vázsonyi Vilmos: Nem szoktam! Hazudik, a ki azt mondja, hogy megugrottam. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Ne tessék ily kifejezéseket használni ! (Felkiáltások a baloldalon: Rendre .' Rendre!) Már rendre utasítottam. Vázsonyi Vilmos: Nem a képviselő urakra értettem. Bocsánatot kérek, volt a sajtónak egy része, a mely azt irta, hogy megugrottam. Erre mondtam, hogy hazudik, nem pedig bármely képviselőtársamra. Fáy István: Hát a ki szemébe vágta ?! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Bizonyítsa be, a ki, azt mondja, hogy megugrottam. Ki látta? Álljon elő és igy mondja meg, ne pedig a sajtó utján. T. képviselőház! Programmomat bárki elolvashatja : Hortoványi képviselő urnak ingyen is átengedem. Hogy én a történelmi nemességet támadtam meg — olvassa bárki^ beszédemet, a melyet tartottam — nem való. Én a történelmi nemességről tisztelettel szóltam és a történelmi nemességnek tiszteletben tartását elismertem. (Nagy zaj balfelöl.) Az uj nemesek ellen szóltam, nem pedig a régi nemességet gyaláztam. Vissza kell tehát utasítanom azt, mintha én a történelmi nemességet bármikép gyaláztam volna. Ezt visszautasítom, mint olyant, melynem alapszik azon, a mit mondtam. Rakovszky István: Mi van a kulturbestiával ? Vázsonyi Vilmos: A kulturbestia, ugy látszik, annyira tetszik a képviselő urnak, hogy kívánja, hogy ismételjem. Rakovszky István: Gyalázat ilyent mondani ! Vázsonyi Vilmos: Ez tiszta miifelháborodás, nagyon jól tudja azt mindenki. A mi pedig a Király-utczára vonatkozó allúziókat illeti, erre azt mondhatom, hogy a Király-utcza van olyan jó utcza, mint a Sóutcza. a melyben a »Magyar Állam* szerkesztősége van, s a mely, ugylátszik, nem az attikai sóról van elnevezve. (Zaj.) Elnök : Mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, állapítsuk meg a jövő ülés napirendjét. Javaslom a t. háznak, hogy a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre a mai ülés napirendjének folytatását tűzzük ki. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A napirendet a ház elfogadja. Bakovszky képviselő ur személyes kérdésben kíván szólni. (Nagy zaj.) A képviselő urak foglalják el he-