Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

84 36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. pénztárnokán és számvevőségi alkalmazottain, ha az állami nyugdíjtörvény szerint kezeltetik ott a nyugdíjazási jog. Nos, t. ház, én megnéztem, hogy Heves vármegyében miképen áll a dolog. (Halljuk! Halljuk!) A dolog ott ugy áll, hogy öt esztendeig nem kap a tisztviselő semmit, és tiz esztendei szolgálati időn belül a befizetett járulékait visszakapja ugyan, de nem kap nyugdijat. (Derültség a jobboldalon.) Hát hogy ez mennyiben kedvezőbb mint a törvényben megállapított nyugdijszabályozás: ezt én a magam részéről nem tudom felfogni. Épen azért kérem a t. házat, hogy méltóztassék azon frázisoktól menekülve, (Derültség és helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsobaloldalon.) egyszerűen a kérdés lényegét bírálni és a javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Én arra kérem a t. képviselőházat, hogy, ha a t. miniszterelnök ur ugy kiszínezve állit egy ilyen dolgot és nem is annyira komoly meggyőződésből . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem; nem! A liberális kormány a jogfosztás kormánya! (Derültség jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: . . . hanem inkább bizonyos hatásra számítva adja azt elő: hogy ezt ne méltóztassék készpénznek elfogadni. (Nagy derültség és mozgás jobbfelöl. Zaj a szélsobalolóldalon.) A t. miniszterelnök ur nem czáfolt semmit, mert hiszen nem arra nézve tett előttem szólott képviselőtársam kifogást, a mi a törvényben benne van, hanem arra, a mi a törvényben nincs benn. Endrey Gyula: A mi a viszonosságon alapul! Szederkényi Nándor: Azt, a mire ezzel rámutatott, hogy a nyugdijszabályok egyes vármegyéknél némely tekintetben talán nem felelnek meg egészen a kívánt feltételeknek, ugy, a mint azoknak pl. az állami nyugdijszabályok megfelelnek: azt nem tagadta előttem szólott t. képviselőtársam; ő csak azt mondotta, hogy miután van 20—22 oly vármegyénk, a melyekben az illető választott tisztviselőknek már bizonyos szerzett jogaik vannak és e jogokat ők a törvény értelmében igénybevenni jogosultak: ne hozzunk mi most olyan törvényt, a mely őket ezen szerzett jogaiktól megfosztaná. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Csak ezt mondta előttem szólott t. képviselőtársam, a ki azt indítványozza, hogy a szerzett jogokat hagyjuk meg, mert hiszen azok szintén törvényen alapulnak, azok már törvényerővel birnak és ne ismételjük a törvényhozásban azt, hogy mi nem respektáljuk az azelőtt történt törvényes intézkedéseket, hanem keresztül-kasxil gázolunk mindenen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Én arra kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék meggondolni, — hiszen vannak itt a t. képviselőháznak jogásztagjai is — hogy ha egy tisztviselő megszerzi magának a nyugdíjigényre vonatkozó jogot, mint a hogy megszerezték a megyei tisztviselők: akkor hozhatunk-e most olyan törvényt, a mely őket ezen megszerzett bonumtól elütné; (Mozgás jobbfelöl.) hogy megengedhetőnek tartják-e ezt az illető jogász urak, mert erről van most szó, nem pedig arról, a miről a t. miniszterelnök ur (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) itt most a hatás kedvéért előttünk beszélt és a mi különben nincs megtámadva. Arra kérem a t. házat, hogy mivel mi törvényt alkotunk, ne érleljük a közönségben azt a felfogást, hogy mi a törvények alkotásánál nem respektáltuk a szerzett jogokat, mert hiszen azok már a tulajdonjog erejével birnak. Én tehát appellálok jogérzetükre t. képviselő urak, hisz nincsen a módosításban semmi különös, mert sem ezen törvényt nem módosítja, sem a t. miniszter urnak a törvényre irányzott nagy intenczióit nem alterálja. A t. miniszter urak talán nem is gondoltak arra, hogy ilyen esetek fenforognak és ha már most ezekre rámutat egyik t. képviselőtársam, és kéri, hogy ezek vétessenek figyelembe, ami különben sem a törvénynek szerkezetét, sem annak szellemét nem érinti, csak egy szerzett jogot tart fenn és biztosit az illetőknek, ebben nincs szokatlan dolog. Kérem tehát a t. képviselőházat, hogy ezen módosítást elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Szederkényi Nándor képviselő ur igen apreliendálta azt, hogy én Hellebronth képviselő urnak azt a bizonyos frázisos kitételét visszafordítottam és tiltakoztam az ellen, mintha jogfosztásról volna szó ennél a paragrafusnál. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy egyfelől ne vegyék számba a mit én mondtam, mert abban semmi sincsen, másfelől pedig azt állítja, hogy Hellebronth képviselő ur nem is támadta meg és nem is bántja a szakaszt. Engedelmet, ha ez igy van, akkor miért beszélnek jogfosztásról ? Ez a szakasz egyszerűen és tisztán kimondja, hogy még azon esetben is beszámittatik az illető tisztviselőnek szolgálati ideje, ha az államnál tiz évet nem töltött, holott a nyugdíjtörvény azt mondja, (Zaj a szélsobaloldalon.) hogy csak akkor számíttatik he, ha tiz évet töltött a szolgálatban. Most én kérdezek minden embert, a ki ezen dolgot — pedig igen világos — megértette, hogy jogfosztás-e az, ha én valakinek akkor is beszámítom a szolgálati idejét, a mikor különben a törvény tiltotta volna ? (Egy hang balfelöl: Igen!) Ha ez is jogfosztás, akkor legyen a t. képviselő urnak a gusztusa szerint, de a t. képviselő úrral nem is fogok diskurálni semmit, mert akkor vele nem lehet diskurálni, mert ő a fehéret feketének, a feketét meg fehérnek mondja. A t. képviselő ur azzal kezdte, hogy jogfeladás felfelé, jogfosztás lefelé stb., én ez ellen protestáltam és tessék elhinni, hogy egy ilyen konkrét adminisztraczionális kérdést ilyenformán nem lehet nyugodtan és tisztán diskutálni. Arra