Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-35

56 35. országos ülés 1902 január 21-én, kedden. azt is, — a t. miniszter ur megmondta a múlt esztendőben — hogy 2500 kilométer viczinális vasút van tárgyalás alatt, a melynek kiépítése azért maradt el, mert a pénzügyi viszonyok rosszak voltak. Én azt teljesen belátom, hogy a gazdasági viszonyok rossz volta miatt a vasúti ipar, a vasúti épitési vállalkozási kedv is hanyatlott; azt azonban nem tudom megérteni, hogy ezek a kedvezmények, a melyeket én nem ismerek, megvannak-e adva mindazoknak a vállalkozóknak, a kik kérelmeztek és a kik eddig engedélyeket kaptak vasútépítésre? Mert azt hiszem, hogy a mi az egyiknél rugóul szolgálhatott arra, hogy öt vagy hat évi vajúdás után most létesüljön, az a másiknál is ezt eredményezné ugyanily kedvezmények megadása esetén; ha pedig más tényezők mozgatják ez ügyeket: azt is tudnunk kellene. A közvélemény általában azon nézetben van, hogy vannak Magyarországnak vidékei, a hol a viczinális vasutak létesítése érdekében a kormány támogató kezének odanyujtása sokkal sürgősebb, sokkal imminensebb volna, mint ezen a vidéken, a hol az én értesülésem szerint — nem tudom, hogy jól vagyok-e értesülve, lehet, hogy nem autentikus az informáczió — tulajdonképen csak a szén tranzito forgalma fogja képezni azt az erőt, a mely a vasutat mozgatni fogja. Itt megmondom nyíltan a t. miniszter urnak, hogy olyan értesülésem van, hogy a vasút engedélyezésének tárgyalásai közben az eredetileg kontemplált módozatoktól eltérőleg olyan kedvezmények adattak a tarifa és a szén tranzito forgalmának rendezése szenrnontjáből, a melyek messze túlhaladják azok értékét, a melyek a törvényjavaslat indokolásában expressis verbis benne vannak. Én kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezen dolgok iránt megfelelő felvilágosítást adni, hogy további eljárásomat attól tehessem függővé. Végre egy kérést intézek a t. miniszter úrhoz. Szíveskedjék nekem felvilágosítást adni, mi történik általában arra az esetre, hogyha valaki egy záros határidőhöz kötött konczessziót kap és ezt a határidő lejártakor sem nem prolongálja, sem a feltételeket nem teljesiti? Az én felfogásom szerint a konczesszió minden további intézkedés nélkül hatályát veszti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ha én valakinek azt mondom, hogy 1900. évi márczius 31-éig teheted meg ezt vagy azt, annak 1900. évi márczius 31-én tul semmi keresnivalója nincs, a nélkül, hogy ez iránt bármi intézkedést tettem volna; mert ez egy fix határidőhöz kötött konozesszió, a mely tőlem függ és a mely azon a napon hatályát veszti. Ebben az ügyben én azt láttam, hogy a t. miniszter ur a konczesszió volt tulajdonosával — mert a konczesszió 1900. márczius 31-én hatályát veszítette — a nélkül, hogy az illető a konczesszió meghosszabbítását kérte volna, a nélkül, hogy az iránt bármi beadványt intézett volna a miniszter úrhoz, tovább tárgyalt, sőt azt is megengedte, hogy az a konczesszionárius, a kinek de lege és de facto a konczesszióban rejlő jogai 1900. márczius 31-én megszűntek, ő ezen már nem létező jogait, tehát egy már megszűnt dolgot, a miniszter ur a kormány hozzájárulásával másra átruházhasson. Forma dat esse rei. Az eljárás eredménye ugyanaz lett volna, hogyha a miniszter ur 1900. évi április elsején a megszűnt konczesszió helyébe r mást adott volna valakinek ugyanezen vonalra. Államháztartási szempontból ebben az esetben semmi kifogásolható nem történt volna, ethikai szempontból azonban történt, mert ha ez megtörténik egy konczesszionáriussal, akkor erre jogot fog formálhatni más konczesszionárius is, a mely esetben igen kellemetlen konzekvencziák származhatnak ugy a kormányra, mint a törvényhozásra, ha a komplikácziók ide hozatnak. Ezeknek elmondása után kijelentem, hogy a javaslatot nem fogadom el. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Engedje meg a t. ház, hogy még mielőtt a vita bezáratnék, adhassak felvilágosításokat és választ Barta Ödön t. képviselő ur kérdéseire. Örülök, hogy ezeket a kérdéseket felvetette, mert mostanság annyi mindenfélét írtak és beszéltek ezekben az ügyekben, hogy nagyon jó, ha a dolog a maga valóságában felderittetik. Előbb azonban figyelmeztetem a t. képviselő urat egy tévedésére, a mely abban áll, hogy nem vette tekintetbe, hogy ilyen viczinális vasutak engedélyezésénél mi a törvényhozásnak eljárása. A törvényhozásnak eljárása az, hogy ha törvényjavaslatot kell benyújtani, akkor a kormány a felhatalmazást kéri abban, hogy a konczessziót megadhassa, és mint ebben a törvényjavaslatban is a 2. §. világosan mondja, az 1880 : XXX. t.-cz. 1. §-a értelmében annak a konczessziónak adásáról jelentést fog tenni. Hát itt van a kötelezettsége a miniszternek, hogy azon kérdésekre megfeleljen, a melyeket Barta képviselő ur a konczesszióra és feltételeire nézve felállított; mert a mikor a törvényhozástól én megkaptam a felhatalmazást, csak azután vagyok jogosítva végérvényesen az illető vállalkozóval a konczessziót megállapítani és azt neki kiadni, és mikor kiadtam, a törvény értelmében kötelességem megint a törvényhozáshoz jönni, jelentést tenni, hogy ime ilyen és ilyen konczessziót adtam, méltóztassék azt elbírálni és tudomásul venni. Tehát én, mikor az engedélyokmányt, a mely meg sincs, még nem mellékeltem — a mit hiányképen jelzett a képviselő ur — e mellé a törvényjavaslat mellé, a törvényes felfogáshoz tartottam magamat. Ez egy törvényjavaslathoz sem mellékeltetik, hanem az engedélyokmány külön mutattatik be a törvényhozásnak akkor, mikor az engedélyezés már megtörtént. Azonban a képviselő ur ezzel kapcsolatban mégis olyan kérdéseket vetett fel, melyek az