Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

46 34. országos ülés 1902 lehet, hiszen a delegáczió tagjai meggyőződhetnek és meg is győződtek a tárgyalások folyamán a sz állit ásókról és konstatálták, hogy ez ellen kifogás nem tehető. Méltóztatott kérdezni, vájjon Hanskarl tábornok ur, a ki tavaly Bécsbe utazott, visszatért-e már ? Igenis mondhatom, hogy azóta már párszor volt Budapesten, tőlem megfelelő utasítást kapott és azután megfelelő időben megint felment tovább folytatni a tárgyalásokat. Nagyon könnyű élczelödni azon, hogy ez a törvény harmincz évig készült és még sem kész. Méltóztassék megnézni a mi igazságszolgáltatásunkat. A mi törvényeink is legnagyobb részben nem régen keletkeztek, pedig a viszonyok nem voltak olyan roppant nehezek, mint a katonaságnál, ahol nemcsak a magyar törvényekkel és katonai viszonyokkal, de még az osztrák törvényekkel is számolni kell. Ez roppant nehéz dolog, a mely komjslikálja ezen törvény létrehozását, amelyet pedig nemcsak önök, de a katonaság is nagyon kivan, mert ő felségétől kezdve, a ki már a trónbeszédben kétszer is felemiitette ezt, az utolsó altisztig, hogy igy mondjam, mindenki érzi annak a szükségét. Olyanok a viszonyok, hogy itt deklamácziókkal nem működhetünk, itt alaposan kell dolgozni és ha a végén meg lesz, az urak hozzá szólhatnak. Remélem, nem fogják a benyújtandó javaslatot visszautasítani ugy, mint boldogult Horváth Boldizsár törvényjavaslatát. A ki itt volt a házban, az emlékezhetik reá, hogy Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter előterjesztetett egy törvényjavaslatot, da ez absolute nem került tárgyalás alá. Madarász József: Mert rosszat nyújtott be! (Zaj. i B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ilyen javaslatot hamarjában előterjeszteni lehet, de jót nem ! Nessi Pál: Mikorra igéri a miniszter ur ? (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A mit én ígérhetek, azt igérem. Naphoz nem köthetem magamat, de két-három hónaj) múlva, márczius vagy április végén, a törvényjavaslat valószínűleg már az igazságügyminiszter uraknál lesz, ugy a magyar, mint az osztrák igazságügyminiszternél. (Általános helyeslés^ Mi többet nem tehetünk, _ mint dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk; (Elénk helyeslés.) ez már a 17-ik vagy 18-ik javaslat, hogy ha azután az igazságügyminiszter urak nem tartják elfogadhatónak, hát mit csináljunk? (Élénk derültség.) Pichler Győző: Még kisül, hogy Plósz Sándor az egésznek az oka! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A legénységgel való bánásmódot is méltóztatott kifogásolni. En, t. ház, egy kimutatást hoztam magammal. (Halljuk! Sálijuk!) Nessi Pál: Láttam, ott voltam !* (Zaj.) január 20-án, hétfőn. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem méltóztatott bizony ezt látni. E kimutatás a szolgálati hatalom áthágásáról szól. Ebből kiviláglik az, hogy a hadseregnél az ily esetek száma 385 volt. Tisztek részéről 29 esetben követtetett ez el, altisztek részéről 356 esetben. Ki van mutatva az illetékesség is és fájdalom, Magyarország a legnagyobb számmal szerepel, (Felkiáltás a szélsöhaloldalon : Természetesen!) mert a magyar altisztek egy kissé hevesek. (Ellenmondás a szélsöhaloldalon.) Ebből a kimutatásból méltóztatik látni, hogy a legszigorúbban járunk el azok ellen, kik a legénységgel helytelenül bánnak. (Elénk helyeslés.) Lengyel Zoltán: Hány esetet agyonhallgatnak ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha agyonhallgatják, arról én nem tehetek! A tiszti áthelyezéseket is méltóztatott felpanaszolni és felemlíteni, mennyire el van keseredve a honvédtisztikar. (Felkiáltások a szélsöhaloldalon : Ez igaz!) Egyszerűen nem igaz, mert a tisztek nagyon jól tudják, a tábornoktól egészen a hadnagyig, hogy akár áthelyeztetnek, akár nem, egy nappal sem hamarább, sem később nem kerülnek előléptetésre és hogy semmiféle különbséget nem okoz az áthelyezés. Nessi Pál: Egy statusban vannak ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Bátor voltam a házban többször említeni, hogy egy és ugyanazon monarchiában . . . Madarász József: Nem egy és ugyanaz! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . . . egy és ugyanazon véderőhöz tartozó különböző részekben az előléptetésben nagy különbségnek lenni nem szabad, mert különben vagy az egyik, vagy a másik rész kedvetlenedik el. Egy bizonyos egyensúlyt tehát mindig szem előtt kell tartanunk. Ez az oka annak, a mit mondtam, hogy sem hamarább, sem később nem lesznek előléptetve. Rátkay László: Az a baj, hogy ez az oka! (Zaj.) Pichler Győző: Mi köze a honvédségnek a közös hadsereghez! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Van köze! Mert ha a védtörvény kimondja, hogy egy része a véderőnek, tehát bizonyos bajtársiasságnak (Zaj a. szélsöhaloldalon.) a honvédtisztek éa a közös hadseregbeli tisztek között kell lenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagyon szomorú volna, ha egy és ugyanazon véderőben a különböző részek nem érintkeznének egymással bajtársiasan. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Erre feltétlenül _ szükség van. {Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elénk felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Kezemben van a kimutatás 1869-től egész mostanáig arról, hogy évenkint hány tiszt helyeztetett át a közös hadseregből a honvéd-