Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

406 52. országos ülés 1902 február 15-611, szombaton. mindenik nyomorúságának máson keresi az okát. Az elégedetlenség ily állapotában támadnak azután a jelszók alatti agitácziók, melyek a za­vart még inkább fokozzák. Hát, t. ház! nekem az a véleményem, hogy a mi közgazdaságunk területén a jelszók alatti agitáczióknak nincsen létjogosultságuk. A mi termelő osztályaink egymásra vannak utalva, s igy azok sem agráriusok, sem merkantilisták nem lehetnek. Az állam helyes közgazdasági politikája a termelő osztályok harmonikus fej­lesztésében állhat, nem j>edig egyes gazdasági kereseti ágak kiváltságos istápolásában. (Helyes­lés jobbról.) Őszintén megvallom, t. ház, hogy engemet belközgazdasági politikánk nem elégit ki. Nem látom annak átgondolt, kidolgozott tervét, nem látom közgazdaságának tervszerű igazgatását. Már pedig e nélkül termelhetünk mi bármily üdvös ideákat, mondhatunk itt e házban fénye­sebbnél fényesebb beszédeket, mert azokat az életben megvalósítani nem lehet. T. ház! Egy állam közgazdasági politi­káját rendszeresen kell felépiteni. Rendszerét elvi alapokra kell felépiteni, s megvalósitását intézményesen kell biztosítani. A nemzet ereje csak igy fejtheti ki produktivitását, az egyéni képesség csak igy érvényesülhet e nemzet javára. Nem habozom kimondani, t. ház, hogy meggyőződésem szerint a magyar állam köz­gazdasági rendszerének fundamentumát csakis a föld politikája adhatja meg; csupán ezen szilárd alapon építhető fel a közgazdaság többi termelő ágának egységes és összevágó szervezete. Bis­marck, midőn a 80-as években Poroszország köz­gazdaságát rekonstruálta, nyíltan hirdette, hogy Poroszország közgazdasági rendszerében a föld­mivel ésre kell fektetni a súlyt, mert ha a föld­mivelő parasztnak pénze van, akkor van az ipa­rosnak, van a kereskedőnek és van a társada­lom minden osztályának. (Általános helyeslés.) Ha ezen elv Poroszországban indokolt volt, ak­kor az sokszorosan indokolt Magyarországon. És, t. ház! boruljunk le a mi honalapító nagy Árpádunk előtt hálával, hogy nekünk oly or­szágot szerzett, hogy mi a földpolitikára baziroz­hatjuk közgazdaságunk összes rendszerét. De, t. ház, hogyan lehessen nálunk a köz­gazdaság egészséges szervezetét felépiteni, mikor nálunk a közgazdasági igazgatásnak voltakép nincsenek is megfelelő szervei? Yessünk egy futó tekintetet arra, hogyan is vagyunk mi közgazdasági igazgatásunk szer­veivel? A törvényhatóságokban a közgazdasági igaz­gatás az alispán' kezében van összpontosítva. Az alispán az ő konglomerált hatáskörében in­tézné tehát a közgazdaság igazgatását. Hát lehetséges-e a modern kor mai fejlődése, a köz­gazdaság rohamos haladása mellett az, hogy ily szerv intézze a közgazdaság adminisztrácziójának szövevényes és nagy szakismereteket feltételező igazgatását ? Menjünk tovább. Az országban van, ha jól tu­dom, tizenhat kereskedelmi és ipar-kamara, és van majd minden vármegye területén gazdasági egye­sület. Kalapot emelek az előtt, a ki korrektül definiálni tudja, hogy voltakép mik ezek a tes­tületek? Magán-egyesületek nem, mivel például a kereskedelmi és iparkamarák mintegy hiva­tali összefüggésben állanak a kormányzattal; hatósági közegek sem, mivel hatósági jogokat, kényszerjogot nem gyakorolnak. De legyenek bármily hasznos közgazdasági testületek, ezek a közgazdasági igazgatás admi­nisztrácziójának hatósági szerveiül nem alkal­masak. De menjünk még tovább. A kormánynak van egy sereg felügyelője, főfelügyelője, kormány­biztosa, s nem tudom, mi mindenféle szakközege, kik keresztül-kasul járnak az országban a köz­gazdaság irányítása és adminisztrácziójának ellen­őrzése végett. (Egy hang balfelöl: Gazdasági előadók!) Előadók és egyéb is! Ezek a közegek egészen véletlennek köszönik lételüket. Mikor egy uj miniszter jut valamelyik közgazdasági minisz­térium élére, a miniszter elkezd resszortjában tervezgetni •— és mit tapasztal rögtön? Azt, hogy neki nincsenek alkalmas eszközei, a köz­gazdaság igazgatásának nincsenek megfelelő hely­hatósági szervei. Nincs mit tennie, mint hogy felügyelők, biztosok kreálásával akar magán se­gíteni. Ezekkel próbálja meg azután a központ­ból vezetni és ellenőrizni a közgazdaság hely­hatósági vezetését és ellenőrzését; annak a köz­gazdasági igazgatásnak ellenőrzését, a mi voltakép helyi szervek hiányában nem létezik. T. ház! Most jutottam felszólalásom tulaj­donkéjoeni tárgyához. (Sálijuk! Halljuk !) Mindaddig, mig egységesen megkonczipiált közgazdasági politikánk nem lesz; mindaddig, mig a helyhatóságokban a közgazdaság igazga­tásának intézményes szervezete lesz: sem a kor­mány, sem a társadalom a mai kor igényeinek megfejelő gazdasági eredményeket produkálni képes nem lesz. (Helyeslés jobbról.) T. ház! Közigazgatásunk általános reformja körülbelül másfél évtized óta vajúdik. Hogy minő okok akadályozták megújhodását, azt én itt fejtegetni nem akarom; de azt egészen hatá­rozottan állítom, hogy a korszellem hatása alatt átalakult társadalmunk, melynek méhében a köz­gazdasági életnek egészen uj feladatai fogam­zottak meg a kenyérkérdés alakjában, ellenáll­hatatlanul követeli, hogy a közigazgatás általános reformja mielőbb megalkottassék, és pedig szer­vezete oly irányban konczipiáltassék meg, hogy abban a közgazdasági igazgatás súlyának meg­felelő helyet (Elénk helyeslés jobbról.) nyerjen és legalább is legyenek oly szakközegei, minők például a pénzügyi igazgatásnál lesznek. (Helyes­lés jobbról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom