Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

34 3í. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. nagy kérdés felvetésére késztet engem, a mely erről az oldalról már számtalanszor felemlittetett ugyan, de eléggé nem ismételhető. Ez a kérdés az az inkompatibilis helyzet, hogy a magyar honvédelmi miniszteri székben egy szabadságolt állományú táborszernagy ül. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szolgálaton kivül! Pichler Győző: Ha ezt az inkompatibilitási kérdést nem akartam volna is felemlíteni, pedig akartam, ugy a most lezajlott vita elég okot szolgáltatott arra, hogy ezt a kérdést itt a maga teljességében a ház elé tárjam, mert a mikor egy magyar alkotmányos miniszter, a miniszteri székből felkelve, beszél és azt mondja, egyben egyetértek a felszólaló úrral, hogy én nem közjogi kérdések, hanem katonai kérdések miatt vagyok itt, no hát akkor a t. miniszter ur egy ide parancsolt táborszernagy, ha csak katonai kérdésben szólal fel. (Ugy van! a szélsőbalon.) A magyar királyi alkotmányos miniszternek nem a resszortkérdés a legelső, hanem bármilyen resszort élén áll is, első és legmagasztosabb feladata, hogy a magyar alkotmányos közjogot egész teljében és érintetlenül fen tartsa; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy aggódó szivvel és lélekkel minden egyes tettében azt latolja, hogy miképen növelheti és erőshitheti Magyarország alkotmányosságát és közjogi integritását? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mikor tehát a t. miniszter ur azt mondja, hogy csak katonai kérdések miatt vagyok itt, akkor nem a magyar királynak sáfárja, hanem egyszerűen a legfőbb hadúrnak ide parancsolt embere. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Az osztráké!) De nem is csodálkozom azon, a mit a t. miniszter ur mondott. Azt szokták mondani a miniszter úrról, hogy ő a közös hadsereg első gavallérja és hogy mint magánember is intakt gavallér ember. Ugy is van. De egy bizonyos és ez az, hogy éjien ezen gavallérsága, ez a gondolkozása az oka, hogy igy beszél; mert a t. miniszter ur előtt fontosabb az az eskü, a melyet mint hadnagy tett le, midőn felesküdött a Kaisernek a zászlójára, mint az az eskü, a melyet mint miniszter tett Magyarország alkotmányára. Az első a katonai eskü ő neki; az első a Höchster Kriegsherr, a Kaiser, az osztrák császár; a magyar király személye és a magyar király joga ő előtte nem az „első. mert ő azt megkülönböztetni nem tudja. 0 csak az osztrák császárt ismeri és &

r legfőbb hadurat. Meszlény Pál: És^ Pichlert! (Mozgás.) Pichler Győző': En ugy tudom, hogy az, hogy engem is ismer, nem tesz különbséget, mert engem semmiféle szolgálat sem füz az életben hozzá: azonban Meszlény képviselő urnak csak uniformist kell változtatnia és már is parancsol neki (Tetszés a szélsobaloldalon.) Meszlény Pál: Akkor engedelmeskedem is! (Zaj.) Pichler Győző: T. ház! A kiállítandó ujonczok megajánlása legősibb joga e nemzetnek, (Ugy van! a szélsobaloldalon.)nagy és nehéz időkben ez a fegyver volt mindig kezében a trón, a király, vagy bárkinek túlkapásai ellen. Ezt a fegyvert öntudatosan használta és öutudatosan meg is tudta őrizni ez a nemzet. Megtudta őrizni, míg nem ez a többség jutott kormányra. Ez a többség az ősi jogból formulát, a jus resistendiből klauzulát csinált, a 48-as törvényeket semmibe sem veszi, a 67-es törvényeket pedig elcsüricsavarja. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sem az egyik, sem a másik jog, sem az egyik, sem a másik törvény előtte nem számit. Nem törvény, hanem opportunizmus, az időkkel és körülményekkel pillanatnyi érdekből való megalkuvás hozza létre azt, hogy ma nem az önálló hadseregről szóló törvényjavaslattal, hanem immár negyedszer provizórius javaslattal lépnek elő. Mert ha Münnich Aurél képviselő ur itt felemlíti, hogy a 14. §. mennyire törvényes, hát, t. előadó ur, e törvényjavaslattal - bizonyítja, hogy a helyzet nem szilárd, hogy a törvényt nem tartják meg, mert még ha az önök alajn'ára helyezkedem is, akkor is 10 évről 10 évre kellene a törvényt meghozni, nem pedig évről-évre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. előadó ur állítására ez a legnagyobb czáfolat. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én megelégszem az évről-évre szóló javaslattal, sőt a helyzetnek ez az egyedüli vonása, a mely némileg, ha nem is mondható kedvezőnek, de legalább jrillanatnyira kedvez annyiban, hogy az ország ellenzékének jogot ad arra, hogy évről-évre hozzászóljon az ujonczozás kérdéséhez. Ez nekünk szent és magasztos feladatunk, mert a mi felszólalásainkban le van fektetve pártunk egyik legmagasztosabb és legnagyobb elve. Az, hogy a miniszter úrra nézve ez kellemetlen, természetes; neki ahhoz volna legtöbb kedve, hogy ha 10 évről 10 évre lehetne röviden végezni a dologgal, (Igaz! a szélsobaloldalon) De nem szavazzuk meg ezt a javaslatot, mert a nélkül, hogy közjogi fejtegetésekbe bocsátkoznám, tiltakozunk mindig és mindenkor a hadsereg közössége ellen, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) mert nem a közös, hanem a kölcsönös védelem elve van lefektetve törvényeinkben. Az van lefektetve régibb törvényeinkben, a melyekkel megszavaztak hat gyalogezredet. Ez tűnik ki az 1802 : I., az 1845 : II. és magából az 1867 : XII. t.-czikkből. Minden alkalommal nagy közjogászok fejtegették e kérdéseket; elég tehát az én részemről, ha csak ráutalok e törvényekre, a melyekből azok elcsürése, elcsavarása nélkül csakis az magyarázható ki, hogy Magyarország kölcsönös védelemre, de nem közös védelemre van kötelezve. Törvényellenes, helytelen, a nemzeti jog és haderő elsikkasztása tehát az, ha közös hadseregről és közös védelemről beszél ma a többség. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ámde miért áldozzon ez a nemzet erre a hadseregre? Miért ajánljon fel ujonczokat? Ez