Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-51
51. országos ülés PJ02 fe van! a néppárton.) Liberális önkény ellen nincs orvosság. Továbbá a szegény nép a törvény előtt nem talál semmiféle védelmet. Tudok egy esetet, a hol a körjegyző éjjel későn beállított egy korcsmába és egy szegény ember felriasztva lett az álmából, hogy jöjjön azonnal a törvény elé, mert a zsidónak tartozik 3 forinttal. A szegény ember könyörgött, hogy ő majd holnap elcsinálja a zsidóval a dolgát, és a mikor kérés közben megsimogatta a körjegyző kezét, elmarasztalták e miatt 60 forintra. (Mozgás a néppárton.) Itt van nálam a nyugta. Sirva jött hozzám ez az ember panaszkodni és azt mondta, hogy segítsek rajta, az Isten is megáld érte. Én tehát megigértem neki, hogy bemegyek Bártfára egy ügyvédhez, aki az én ügyvédem is, és megkérem, hogy az ügyet appellálja meg. A vármegye bizonyára nem fogja ennyire elítélni^ ha esetleg gorombáskodás is történt volna. És mi lett a fehbbezés eredménye? Az, hogy nem tehet a vármegye semmit, mert ez barátságos egyesség volt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Tudok egy más esetet is. Egy szegény parasztembernek az apja után, a ki csősz volt, maradt egy teljesen hasznavehetetlen rozsdás fegyvere, kakas-lebocsátó sincs rajta, a mely hozzám lett beküld ve. Nem tudom, hogyan jutott hozzá a főszolgabíró ur, és hogy nem, azt a szegény embert orvvadászat miatt 88 írt büntetésre ítélte el. (Mozgás a néppárton.) És milyen tanúság alapján! Az egyik tanú — olvastam a tanuvallomási jegyzőkönyvet, mert ez a szegény ember is sirva jött hozzám — azt vallotta, hogy én a harmadik faluban voltam és lövést hallottam eldördülni. (Derültség a néppárton.) A második tanú pedig, az elsőt megczáfolva, azt mondja: JSTem igaz, hogy ő lőtt volna, mert én láttam, hogy az az illető ember nem lőtt, csak az erdő szélén állott. így tehát ő alkalmasint cserkészett, — mondja a hivatalos jelentés — mert a cserjék mellett állott és a nyomok is arra mutatnak, hogy a cserjéhez ment és onnan vissza is tért házához. így, ilyen tanúságok alapján lett elitélve ez a szegény ember. Itt is megfigyelendő a libei'ális morál. (Halljuk ! Halljuk! a néppéirton.) Annak az egy tanúnak, a ki azt mondta, hogy a vádlott az erdő szélén állott, már is kezébe adták a pénzt, azonban az elitélt ember kivánja, hogy ez a tanú esküdjék meg, mert még nem esküdött. A pénzt azonban előre is a kezébe adták, hogy igy angazsálva legyen a hamis eskühöz. (Felkiáltások a néppárton: Hallatlan!) Az a parasztember tehát — a mint én tőle hallottam — kezében tartja a pénzt, nem tud vele mit csinálni. És én azt tartom: Hozzá nyúlna, ha nem kellene megesküdni. De nem nyúl hozzá azért, mert várakozik, hátha kívánni fogják az esküt. Hát mondom., itt a liberális morál. (Felkiáltások a nép'bruár 14-én, pénteken. 399 párion: Szép dolog! Az egész vonalon igy van!) Következik most a mezőrendőri törvény. (Félkiáltások a jobboldalon: Csak röviden! Ellenmondás balfelöl.) Ot perez szünetet kérnék. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház hozzájárulásával az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatólag megnyitom. Méltóztassék folytatni. Artim Mihály: T. ház! Át akarnék még térni azokra a módokra, hogy a zsidóság miképen hajtja ki és irtja ki a föld színéről a szegény népet. (Halljuk!) jSTem vagyok az az ember, a ki valakit vallása miatt gyűlölni tudnék. Minden vallás Istenhez vezet, csak az utak különfélék. Hogy milyen utón jut el valaki az Istenhez, ezen az uton-e vagy máson, ez az ő privát dolga, ehhez én nekem semmi közöm. Ha meg nem érti itt, meg fogja tudni halála után, hogy elveszett-e vagy nem. Mondom, zsidót, nem zsidót, ha a maga vallása szabványait megtartja, ha becsületes honpolgár, én tisztelem, becsülöm és minden áron kimélendőnek tartom. Visszatérek itt is arra, hogy csak kerületemet tartom szem előtt. A zsidóságot sem lehet egy kalap alá vonni, és egyforma ítélettel sújtani. Vannak zsidók, a kik a hamis esküt sportszerüleg űzve. népünket irtják, és vannak zsidók, a kik a szegény népnek nagyobb hasznára vannak, mint maga a vármegye. Megmondom, mert igaz. Az a szegény zsidó kevés haszon mellett mindenféle élelmi czikkeket ad annak a szegény embernek hitelben és hosszú évek során át várakozik rá, a mig kisebb összegekben lefizeti; a vármegye által adott inségkölcsönben, segélyben azonban köszönet nincsen, ez a népünknek többet árt, mint használ, azért, mert nincsen semmiféle felügyelet. Visszatérek a zsidókhoz, és elmondom, hogy mikép csalják a népet, Miután ezeket az eseteket emlékezetembe vésni nem volt érdemes, leirtani, s most a t. ház engedelmével leszek bátor azokat felolvasni. (Halljuk! Halljuk/) A szegény ember által kölcsönvett pénzről ugyanis a zsidó két kötvényt állit ki. Az egyik kötvény szól a tőkéről, a másik a kamatról. Mig az illető szegény ember fizeti a tőke és a kamat utáni kamatot, addig jól van, de ha nem birja azt megfizetni, akkor azután beperlik. A per vége Ítélet, az ítéletnek vége egyezkedés. A szegény ember valahogy csak kiegyezkedik vele. Ha nem fizeti ki a szegény ember a zsidót egész tisztára, akkor a kötvényt nem adja ki neki azért, mert azt ki nem fizette. De ha kifizeti, akkor sem adja ki, mert szimulál, valami nyomtatványfélét megsemmisít előtte s azt mondja, hogy az az eredeti kötvény volt. A megmaradt kötvénynyel azután várakozik vagy 20 esztendeig,