Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

390 51. országos ülés 1902 február lí-én, pénteken. emberi bánásmódban sem részesiti. Nélküle nincsen földi boldogulás, hazafiság; a hazafisággal önönmagát azonosítja, és nem tudom, Hogy van-e nélküle üdvözülés, nem viszik-e az ilyeneknek a lelkét ezek a mindenféle csempészek valahová a Nirvánába. (Derültség.) Abban, a mit én mondandó vagyok, el akarok tekinteni a személyektől, és azokat a dolgokat, a melyek a választással összefüggésben állanak, semmikéjmen sem akartam itt előtérbe helyezni, nehogy azt gondolja valaki, hogy ez a boszu müve. (Helyeslés a baloldalon.) A hivatalokat kikerülnöm persze nem lehet, mert a liberalizmus a maga áldásait ezek által árasztja reánk. Tekintve azonban azt, hogy a liberalizmus e téren egyöntetű, a mennyiben a főispánok időközönkint a közigazgatási póttanfolyamon megjelenve, azokat a műfogásokat elsajátítva és hazaérkezve csak egyformán működő közigazgatási gépezeteket produkálnak, azért én azt hiszem, hogy ezek a stiklik minden kerületben előfordulnak, de ugy lehet, hogy t. képviselőtársaimnak nincsen róluk ugy tudomásuk, mint nekem — mert én közvetlenül érintkezem a néppel. (Halljuk ! Halljuk!) Most ad rem. Hogy a mi szegény népünk a maga egyéni szabadságát jobban látja megőrizve Amerikában, mint nálunk, azt én is belátom és aláírom, a nélkül, hogy a hazafiatlanság bűnébe esném. Azt mondom, ha mindenütt az a depresszió dívik, a mely uralkodik az ón kerületemben, akkor az méltán kiteendő nemcsak valami tót lapban, de minden világlapban közlendő, hogy ország-világ lássa és csodálja, mily nagy személyes szabadságnak örvendünk mi a liberalizmus védszárnyai alatt, és mit művel velünk a hivatalos önkény? Azt, a mit velünk, a szegény néjDpel a hivatalos önkény művel, nem volt képes produkálni a Bachkorszak, a mikor az embereket akasztófára vitték, de nem fogják reprodukálni Mandzsúriában sem. A Bach-korszak alatt a tisztviselő nem vetemedett volna ilyenre. Miért? Azért, mert ő Felsége az én tudomásom szerint bejárta a kerületet, most pedig, ha valaki eljön, kívánja, hogy a hová ő lép, azon a vidékeken nemcsak diadalkapukat emeljenek, de egész városokat létesítsünk, mint valamikor Oroszországban. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Utoljára az egésznek nagy ivás a vége, és ez terjed napról-napra. (Derültség a bal- és szélsöbaloldalon.) Ezen stikli keretébe esik először is az 1373. számú november 20-án kelt főszolgabírói rendelet, a mely ennélfogva tiltja N. N.-nek azt, hogy a vásáron ne beszéljen. (Derültség a bal- és szélsöbaloldalon.) Vészi József: Hol van az a rendelet ? Madarász József: Hiszen megmondta a számát. Artim Mihály; írásban van! És pedig a népgyűlés tartásának örve alatt, szóbelileg pedig utasították a csendőrséget, hogy menjen az illető lakására, és mondja meg, hogy ne merjen a vásáron beszélni, mert bekísérik a járásbírósághoz. Kubik Béla: Eredetiben volna érdekes látni! Artim Mihály: És ennek oka is volt; mert tisztelni akarták a hivatalos kulisszák mögötti titkokat! Kubik Béla: Eredetiben halljuk! Artim Mihály: Kérem! A hivatalos kortes urak, nem a privát, de a hivatalos urak, nem tudván megosztozkodni a kortes-hulladékokon, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) egymást bepanaszolták a kassai kir. táblánál. (Derültség a bal- és szélsöbaloldalon.) A kassai kir. tábla nem akart ebben az ügyben határozni. Továbbá az a hir már előre vetette árnyékát, hogy íme, a főszolgabírói hivatalban baj van, jegyzőkönyvhamisítás és annak alapján pénz-sikkasztás forog fenn. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt mi tudtuk, hogy a körjegyző, az írnok menthetetlenül terhelő vallomásokat tett a főszolgabíró ur ellenében. Tudtuk, hogy a főszolgabíró négy hónapig az irodába be nem tekintett! Molnár János: Bizonyára korteskedett! Artim Mihály: Tudjuk, hogy az Írnokot egy évi börtönnel megtisztelték. (Derültség a balés szélsöbaloldalon.) De mi történt a szolgabíró viselt dolgaival? Csak szem előtt tartva azt, hogy a liberalizmus szent nevében megbocsáttatnak nemcsak az elkövetett, de az elkövetendő bűnök is: (Derültség a bal- és szélsöbaloldalon.) nem tudom, de erős a gyanúm, hogy talán ad acta van téve minden és csak azt látjuk, hogy a főszolgabíró él és uralkodik most is, és azt a szegény népet sanyargatja, épp ugy, mint a pók a hálójába került legyet. Mondok még egy példát. (Halljuk! Halljuk!) Micsoda személyes szabadság az, mikor a csendőrség egy falunak a népét a mezőn összefogdossa és viszi robotolni a főszolgabíró ur komájához a harmadik, negyedik faluba? (Zaj.) Ha megengedi a t. ház, mondok még egy példát. Miféle személyes szabadság az, mikor egy esperes bejön hivatalosan egy faluba egyházi ügyei végett, s a főszolgabíró a csendőrséggel kiutasítja a faluból, hogy ő jegyzőt választ ? Miféle személyes szabadság az, mikor a főszolgabíró 20—30 embert egyszerre idéz maga elé a székhelyére a legcsikorgóbb télben 40 kilométer távolságra annak örve alatt, hogy a nyáron udvaruk nem volt tiszta; és mikor azok frontot állnak és azt mondják: »TJram, szegény ember vagyok, két kezem munkája után élek, nincsen se tyúkom, se tehenem, az én udvarom tisztább, mint a maga asztala, mit akar velem ?« (Derültség.) akkor ez minden tárgyalás nélkül hazabocsátja őket azon reményének kifejezése mellett, hogy a rákövetkező napon a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál vele fognak szavazni. (Zaj.) T. Ház! Hát az ilyen szegény ember kutyája a főszolgabírónak, hogy 40 kilométernyire utaztatja csikorgó télben és az a szegény ember veszélyeztesse a maga egészségét