Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-51
388 51. országos ülés 1%2 február 14-én, pénteken. festve és osztrák assziszteneziával, ezzel a pompe funébre-rel temettük el ezt az őrlési forgalmat. Ezt mondták volna miránk kereskedőkre. Persze a mi az egyiknek szabad, az a másikra nem áll. nem illik. Mi nem tettük volna ezt, magyar kereskedők ; de mivel meggyőződésünk az, hogy abban a sirban magyar érdek nyugszik, mi a feltámadást kívánjuk. Förster Ottó: Az csak egyszer volt! Sándor Pál: Most áttérek, t. ház, azokra a fejtegetésekre, a melyeket tőlem t. képviselőtársam kivánt. Nem fogok reflektálni arra az őrületes tintaharczra, a mely agráriusok és malmok között folyt és folyik még ma is. Talán nem kell jeleznem azt, hogy sem malmos nem vagyok, sem román búzát nem viszek máshová, mert csakis magyar búzával kereskedem. Taláu azt sem kell jeleznem, hogy nincsenek malomrészvényeim. Olyan fél vagyok tehát, a ki nincsen érdekelve semmi tekintetben. Talán inkább még mezőgazdasági tekintetben lehetnék érdekelve a termés minősége és mennyisége iránt. Azon czivakodnak mindig, hogy Ausztria-Magyarország kiviteli állam-e, vagy nem? Hát én nem értettem soha, hogyan lehet ezen a kérdésen oly sokat vitatkozni. Igenis kiviteli állam Magyarország, még pedig — s ezen talán kissé nevetni fognak — akkor, ha több búza van a két államban, mint a mennyi kell, vagy mint a mennyi a mi vagyoni viszonyainknak megfelel. Beviteli állam akkor vagyunk, ha rossz termésünk van, ha nincsen annyink, mint a mennyi nekünk kell, mint a mennyire népünknek szüksége van. Van azután a középtermós. Hogy akkor van-e kivitelünk, vagy nincsen, az attól függ, hogy anyagi viszonyaink milyenek; attól függ, hogy a nép eszik-e búzalisztet, vagy pedig megelégszik a kukoriczaliszttel is. Azt tehát abszolúte meghatározni nem lehet. Én inkább hajlom az agrár felfogáshoz és azt mondom, épp ugy mint Rubinek Gy r ula t. képviselőtársam, hogy alig van kiviteli feleslegünk. Azonban van kivitelünk másban, van feleslegünk másban. A finom lisztet Magyarországon és Ausztriában el nem használhatjuk, azt nekünk részben a vámkülföld határain tul kell elhelyeznünk. A finom lisztben tehát igenis van feleslegünk. Ezt a körülményt különben még az agrár-körök sem tagadják. Azon gondolkodnak ugyanis, hogy kiviteli szövetkezetet alakítsanak, az összes malmok részvételével, a mely a finom lisztfeleslegeket a határon tul elhelyezze. Tiszta bizonyíték ez arra, hogy ők is tudják, hogy van felesleg, mert különben a szövetkezet alapítása teljesen felesleges volna. Azt hiszem tehát, hogy ha azt mondom, hogy finomliszt-feleslegünk van, ebben ellenkezésre nem találok. Ha pedig azt mondom, hogy finom liszt tekintetében kiviteli állam vagyunk, akkor azt is kell mondanom, hogy bármilyen legyen a termésünk, finom liszt dolgában mindig kiviteli állam vagyunk. Bizonyítja ezt a legjobban az 1897-iki ínséges év. Az az év, a mikor határozottan importálni kellett AusztriaMagyarországba, az az év, a mikor a világ minden zugából a búzát magunkhoz váltottuk. Abban az évben, a mikor a búza ára kéthárom forinttal drágább volt minálunk Magyarországon, mint Londonban, egy millió mm. kivitelünk volt az őrlési forgalom alapján, amelynél csak a vámvisszatérítés 1 frt 80 krt jelentett. De nemcsak ez az egy millió mm. külföldön elhelyezendő liszt teszi azt a kárt, mely abból származik, hogy nincsen őrlési forgalom, hanem az a körülmény, hogy van még hat millió mm. lisztünk, melyet Csehországban, Ausztriában kell elhelyeznünk. Ezt a Csehországba küldött lisztet pedig nekünk sokkal olcsóbban kell eladnunk azért, mert nincs meg a természetes konkurrenczia, mert itt nincs meg az angol, meg az oczeánontuli piacz, a mely finom lisztünk egy részét magához vonzaná. Ennek természetes következménye azután, hogy az osztrákok sokkal olcsóbban kapják meg a lisztet, a mit különben adatokkal fogok bebizonyítani, csak előbb arra akarok utalni, hogy éppen 1901. őszén, a mely évre olyan szívesen hivatkoznak agrár barátaink, az okára, hogy a búza ára nem emelkelkedett, — a mint az mindenfelől tudva van — azok az óriási finom lisztkészletek okozták, a melyek itt Budapesten feküdtek. Mi megy végbe Budapest gabonapiacban ? Mi őszszel nagy mennyiségű búzát vittünk ki 8 írtért, és most kénytelenek leszünk Magyarországba 10 frtos búzát behozni. De hiszen ez természetes. Látjuk, hogy már Csehországban Aussigon keresztül nagymennyiségű amerikai búzák adatnak el; látjuk, hogy Bécs és Budapest között ismét csak 10 krajczár a különbség, a helyett, hogy 30 volna; látjuk, hogy Stájerországban Trieszten át nagymennyiségű amerikai búzák köttetnek 10 és nem 8 írttal, amint mi adtuk a búzát és lisztet a cseheknek és angoloknak. Nagy különbség az, t. ház, ha mi 8 írtért vagyunk kénytelenek eladni búzánkat és 10 írtért kell azt a mi szükségletünkre importálnunk. Az importra szükségünk van, és az árak ezen az alapon, mert az importra szükségünk van, még inkább fognak emelkedni. Hogy azonban igaz az, t. ház, (Halljuk! Halljuk'; hogy a szegény ember fizette meg az őrlési forgalom eltörlését, és a csehek olcsón kapták tőlünk a finom lisztet: azt a lisztárak következő kimutatása mutatja, a melyet beszereznem sikerült. (Halljuk ! Halljuk fj Ez a kimutatás minden hónapban két időpontban állíttatik össze: 1899., 1900., 1901. év minden hónapjának első és második felében, ós ha e kimutatásból pl. az 1899. és 1901. években a márczius második felére vonatkozó adatokat összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a 7-es liszt 3 koronával olcsóbb, a nullás liszt pedig ugyanabban az időben 6 korona 80 fillérrel olcsóbb lett, tehát 3 korona 80 fillér az a különbség, a melylyel a szegény ember drágábban fizette a lisztjét, a finom lisztet
