Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

366 50. országos ülés 1902 február í5-án, csütörtökön. időben, hogy ide jöjjön Lobkowitz a főrendiházból ? (Zajon derültség a néppárton!) Pap Zoiíán: Úgyis azt kívánják! Kubinyi György: És kérem, én ezt is meg fogom magyarázni. (Folytonos zaj Elnök csengd.) Krasznay Ferencz: Lobkowitzot kívánják ide! Kubinyi György: Akkoriban olyan hallatlan dolgok történtek a házban, hogy ón azt tartottam, hogy igenis sokkal jobb volna feloszlatni ezt az országgyűlést, mint ilyen házzal tovább tárgyalni. Én ezt így gondoltam és én ezt igy megmondtam ő nagyméltóságának is (Derültség a néppárton.) és ha ebből fegyvert akart kovácsolni, hogy ezt a pártot megbontsa, vagy hogy itt egyenetlenséget szítson, az Molnár apát urnak nem sikerült. (Elénk derültség a néppárton; éljenzés és taps a jobboldalon.) Pap Zoltán : Lobkowitznak tapsolnak! (Nagy zaj.) Elnök: Molnár János képviselő ur kivan személyes kérdésben nyüatkozni. Molnár János: Én igazán csak személyes kérdésben fogok felszólalni és azért nagyon röviden, alig három perczig fogom igénybe venni a t. ház türelmét. Először azt akarom kijelenteni, hogy azt az ellentjelöltjét a képviselő urnak, a kiről szó volt, de a kit meg nem nevezett, t. i. Chochulus Bálint esperes urat mi talpig tisztességes, magyar embernek ismerjük. Azt, a mit Kubinyi György ur mond, hogy aláirta, vagy igazságot adott a turóczi pontoknak, azt én először kétségbe vonom, (Helyeslés a néppárton.) másodszor pedig kijelentem, hogy ha ez tényleg megtörtént volna és ha mi azt tudtuk volna , akkor mi nem fogadtuk volna őt be a pártba, ha megválasztják vala. (Élénk tetszés a néppárton.) Ivánka Oszkár: Minden ilyent exkommunikálni kellene. (Nagy zaj a néppárton.) Elnök (csenget).- Csendet kérek. Molnár János: Másodszor, t. képviselőház, a t. képviselő ur Kuna Pál segédlelkészt . . . Kubinyi György: Hogy hívják kérem ? Molnár János: Kuna Pál. Hiszen ismeri a képviselő ur. Kubinyi György: Nem ismerem! Molnár János: ... A mi Kuna Pál káplán ur levelét illeti, annak egyik passzusát, a melyben elmondja, hogy mit mondott Kubinyi képviselő ur a ház igen t. elnökéről, kétségbevonja a t. képviselő ur, valamint az első általam czitált tételt is különfélekép variálja. T. képviselőház! Én nem disputálok. Én csak azt mondom, hogy relata retulí et fides penes auctorem, vagyis csak azt olvastam fel, a mit nekem irtak. Harmadszor, hogy Lobkowitzra vonatkozólag milyen nézetben volt a t. képviselő ur, az én reám nem tartozik, hanem miután már beismerte, hogy csakugyan igaz az a szó, a melyet neki szájába adunk, bevallott tény valóban nagyon jellemző rá nézve. (TJgy van! ügy van! a néppárton.) Végül a legszemélyesebb kérdés az, a melyet a t. képviselő ur felvetett, azt mondván, hogy én pályáztam rá. Különösen azon képviselő urak, a kik a múlt cziklusnak is voltak már tagjai, láthatták, hallhatták és tapasztalhatták, hogy a mióta csak ebben a házban legelőször beszéltem, 1896 óta, hacsak Budapesten volt Kubinyi képviselő ur, mindig itt volt beszédem alkalmával és közelembe férkőzve minden beszédemet szakadatlanul, folytonos közbeszólásokkal zavarta. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ivánka Oszkár : Kevesen érdeklődtek annyira beszéde iránt, mint épen Kubinyi! Köszönje meg neki! (Zaj.) Elnök : Ive tessék párbeszédekkel zavarni a kéjjviselő ur nyilatkozatát. Tessék folytatni! Molnár János: Én azt a levelet, melyet ma felolvastam, már három-négy hónapja birom. Megvallom őszintén, azért hoztam magammal, hogy azon esetre, ha Kubinyi képviselő ur ismét zavar, . . . Kubinyi György: Ezt mondtam csak! Molnár János: . . . ezzel a czukkerlivel kedveskedem majd neki. Nem is vontam kétségbe, hogy nincs igaza, hanem azért keltem fel, hogy elmondjam, hogy csakugyan igaza volt, s a mit keresett, azt meg is találta. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. ház! Az ülés elején hozott határozat alapján áttérünk most a ma bejelentett interpellácziókra. Az első interpelláló Komjáthy Béla képviselő ur. (Halljuk ! Halljuk! Helyre! Helyre!) Komjáthy Béla: T. ház! Az országos függetlenségi és 48-as párt nevében és megbízásából akarok egy pár kérdést intézni az igen t. miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A pártnak ezen megbízását egész készséggel fogadtam el, a mint az kötelességem is volt, de elfogadtam abban a hitben és meggyőződésben, hogy azok az aggodalmak, a melyeknek hangot akar adni ez a párt általam, minden igaz és becsületes magyar ember lelkében megvannak, bármely párthoz tartozzék is. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Bennünket, pártokat ez országban nagy elvi ellentétek választhatnak el; mi, a pártok, egymással megküzdhetjük az ádáz vitát és harezban állunk egymással az elvek terén; de akkor, mikor az országnak becsülete, ennek a nemzetnek Önérzete, ennek az országnak önállósága és függetlensége van kérdésben, akkor el kell hallgatnia a pártok szavának és minden embernek tömörülnie, kell. (TJgy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) És, t. ház, ha volna ennek az