Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

364 50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. sérelmek meggyógyitását eszközölve, (Helyeslés a baloldalon.) a közigazgatás reformját nem egyes részleteiben, hanem egészében ide beterjesztve, precziziruzva és életbevive, és végül a közélet még mindig elég miazmás légkörét ózonnal telitve látandjuk. (Helyeslés a néppárton.) Mivel ]i>edig ez szerintünk még nem történt meg, azért nem fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául, hanem csatlakozom Buzáth t. képviselőtársamnak határozati javaslatához és egyúttal ajánlom következő határozati javaslatomat szives elfogadásra. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Utasittatik a t. kormány, hogy még ez év folyamán nyújtson be törvényjavaslatokat, melyek szerint: 1. behozatik az általános szavazati jog a belga minta szerint; 2. az országos képviselőválasztások titkos szavazással és községenkint ejtetnek meg; (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) 3. a választókerületek újra kerekíttessenek ki_ és pedig a lakosság számarányához képest (Élénk helyeslés a néppárton) és végül 4. a gyülekezési jog rendeztessék.* (Elénk helyeslés a néppárton.) Elnök: Minthogy a határozati javaslatot maga az indítványozó felolvasta, gondolom, annak ujabb felolvasása nem szükséges. Kubinyi György képviselő ur jelentkezett szólásra személyes kérdésben. (Halljuk ! Halljuk!) Kubinyi György: T. képviselőház! Egy közbeszólásra, a melyet Molnár János igen t. képviselő ur beszéde alkalmával reszkíroztam Förster Ottó: Reszkíroztál ? Már kucséber vagy? Kubinyi György: A néppárttal szemben mindenesetre ! Förster Ottó: Gratulálok! Kubinyi György: ... azt kiáltottam közbe, hogy én más magyar vagyok, mint a milyen Molnár apát ur. Ehhez jogom volt, és megmondom, miért, Én nem gyanúsítom többé a néj>pártot, mert láttam, hogy más irányt folytat most, mint a mivel megkezdette. (Mozgás és zajos ettenmondásoJc a néppárton.) Be fogom bizonyítani. (Nagy zaj a néppárton. Halljuk! Halljuk! Az elnök csenget.) Én azt látom, és ezen inczidensből indultam ki és ma is az az én meggyőződésem. Kijelentettem akkor, mikor egyszer Rakovszky képviselő úrral volt itt egy kontroverziám, hogy a mondottakból semmit le nem vonok és nem fogok eltagadni semmit, a mit valaha mondtam. Épen azért azt mondom, hogy én a hazafiságot abban tartom, hogy ha Magyarországnak minden fia, akármilyen csekély hatásköre van is, először megteszi kötelességét, másodszor oda iparkodik, hogy Magyarországot egy nagy, egységes állammá fejleszsze,. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És akkor nekem mindegy, — hiszen Veszelovszky t. képviselő ur is azt mondja, hogy ő jó hazafi — de mondom, nekem mindegy, akármerre árulják hazámat, csak ne liferálják, akár Oroszországba, akár Rómába, (Zaj a néppárton.) akár Németországba történik az, én ezekkel soha sem fogok együtt menni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezzel, azt hiszem, hogy ezt az inczidenst elintéztem. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a néppárton.) És jogom van hozzá, mert igenis a néppárt keletkezése óta újból felülkerekedett az, a mit mi 30 éven keresztül már majdnem megsemmisítettünk. Igen, akkor én ott láttam azokat / a pánszláv vezéreket, a kik el voltak ítélve. És a mit én láttam egyszer, azt sem Rakovszky urnak közbekiáltása, sem Molnár képviselő urnak megjegyzései nem fogják szemem elől és emlékezetemből kitörülni. (Helyeslés a jobboldalon.) De most áttérve a dolog másik részére, ugy látszik, hogy_ Molnár t. képviselő ur már pályázott rám, (Élénk derültség a néppárton.) ő már számított arra, hogy azzal a kijelentésével, hogy ő olyan hazafi mint én, nem fogok egyetérteni és hogy közbe fogok szólani. Hiszen különben nem hozta volna ide azokat a tréfás beszélgetéseket, a melyeket én folytattam egy úrral, a kit én soha se láttam, a kit ma se ismerek — vagy ismerem — ugyan, de nem tudom, hogy hívják, a ki nem tartozik a választókerületembe, nincs is ott választói joga, csak oda jött elém, hogy ne tessék a népet izgatni, azt a népet, a mely mindig velem ment 36 éven át. Pedig az én ellenjelöltem szintén csak pánszláv motívumokkal tudott tőlem szavazókat elhódítani. Ezt be fogom bizonyítani, megvan írásban. Az én ellenjelöltem azt a bizonyos programmot mondotta cl a népnek, a melyet Veszelovszky t. képviselő ur itt elmondott, (Mozgás a jobboldalon.) Még a nevét is megtótositotta a választás idejére. (Derültség jobbfelöl. Folytonos zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Rakovszky István: Nem vesztettek ott semmit, mint a kereskedelmi banknál. Kubinyi Géza: Micsoda malicziózus dolog ez ! Ne tessék magándolgokba beleavatkozni! Rakovszky István: Ez nem magánügy! Kubinyi Géza: De igenis az! (Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Kubinyi György: Én mint lutheránus ember, mint egyházamnak insjiektora, minden esztendőben meglátogatom az ottani egyházakat és azok papjait. Azt a papot is, mikor felkerestem, nem is kértem, hogy rám szavazzon, csak azt kérdeztem, hogyan állunk, kérem? (Altalános derültség. Felkiáltások a jobboldalon: Érdekelte a dolog! Folytonos zaj és derültség a néppárton.) Hát ha ez olyan nevetséges a t. képviselő uraknak, akkor egész halmazával tudnék arra felhozni bizonyítékokat, hogy Molnár János t. képviselő urat Budapestről érdekelte az, hogyan állanak a dolgok az én papjaimnál. (Derültség jobbfelöl.) Kezem között vannak az adatok, de én nem szeretek indiskrécziót elkö-