Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

848 49. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. előkészíteni. Alkalmam volt eddigelé négy kerületben közvetlen tapasztalatokat szerezni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az érsekújvári kerület, a másik a vág-vecsei, a harmadik a galgóczi és a negyedik a zsámbokréti. (Halljuk! Halljuk!) Az érsekújvári kerületről hallgatok, nehogy azzal gyanúsítsanak, hogy haza beszélek és ennélfogva a vág-vecsei kerületre térek át. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk az érsekujvárit is!) Az érsekújvári kerületről majd csak akkor beszélhetek nyíltan, ha a peticzió sorsa el lesz intézve. Addig feszélyezve érzem magam, nem akarok senkit sem bántani. Majd rákerül erre is a sor és nyílik reá alkalom. (Helyeslés a néppárton.) T. ház! A vág-vecsei kerületben is volt szerencsém találkozni azzal a Nagy-Mogullal, a ki a galgóczi választási elnök volt: Csillaghy György úrral. Ez volt az én második találkozásom ő vele, mert az első találkozásom, sajna, 1896-ban történt, a mikor az én választási elnököm volt, a Bánffy-korszakban. Ügy látszik, akkor fedezték fel ő benne a nagy tehetséget, hogy hogyan keli választásokat mintaszerűen csinálni. Ez a Csillaghy György ur a vág-vecsei választás alkalmával is kitett magáért. O neki, mint nyitramegyei állami anyakönyvi felügyelőnek, semmi köze sincsen ahhoz, hogy azon alkalmakkor, a mikor választások vannak kérdésben, az illető kerületi községekben házaljon és az embereket, a mennyire tőle telik, személyes konnexiói és ismeretsége révén befolyásolni ijjarkodjék, és mégis főhivatását abban találta. (Halljuk ! Halljuk!) hogy az ő közvetlen hatalma alá rendelt községi jegyzőket, a kik állami anyakönyvvezetők, ellenőrizze, hogy helyesen és tökéletesen, jól végzik-e kötelességüket, t. i. nem az anyakönyvi kötelességüket, hanem a jogtalanul megkövetelt politikai kötelességüket. ISTem akarom valamennyit megrágalmazni, vagy meggyanúsítani, de többsége ezen állami anyakönyvvezetőknek oly felületesen és hiányosan végzi az ő kötelességét, hogy nemcsak vallási szempontból, hanem már ebből az okból is joggal követelhetjük mi néppártiak a revíziót. A ki ismeri, hogy milyen hatalommal bír az az anyakönyvi felügyelő ezen anyakönyvvezetők felett, el tudja bírálni azt, hogy milyen rettegett személy ő e részben és hogy ha csak egy szemet huny, akkor az tökéletesen meghunyászkodik és minden, legtörvénytelenebb cselekedetet is kész végrehajtani. És habár a törvény tiltja a közigazgatási tisztviselőnek a korteskedést, vagy bármiféle befolyás gyakorlását, mégis ezen hatalom előtt meghunyászkodva, kényszerűségből a legtöbb esetben véghezviszi azon törvénytelen cselekedeteket, a melyeket én a vágvecsei kerületben is tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk!) T ház ! Csillaghy György urnak a reczeptjét elmondhatom, hogy hogyan szokta ő a választást csinálni. {Halljuk! Halljuk!) Ő az erőszak embere, felcsigázza a végletekig az emberekben a szenvedélyeket mindenféle törvénytelenség által, hogy így az illetőket kihágásokra és más mindenféle bűncselekményre ingerelje és ezzel jogczimet szerezzen arra, a mi az ő reczeptjének alaptételét képezi, hogy mentül több katonaság, mentül nagyobb karhatalom szállja meg az illető kerületet, hogy ezáltal megfélemlítve tartsa a választó közönséget. Ezen választás előkészítése neki tökéletesen sikerült volna a vágvecsei kerületben, ha idejekorán nem akadályoztatott volna meg abban. Egy kis részem nekem is vau benne, de ez legnagyobb részben a pártatlan tisztikar azon jelentésének köszönhető, a melylyel a Corpscommandóhoz jelentést tettek, hogy oly nyugalmat és rendet találtak az illető községekben, hogy egyáltalán szükségét nem látják annak, hogy a katonaság ott vesztegeljen és terhére legyen a közönségnek. A Corpscommandónak intézkedése folytán ezen katonai karhatalom eltávolíttatott, és itt csak elismeréssel szólhatok a t. miniszterelnök úrról is, a ki az ón panaszom folytán eltávolította Csillaghy György urat onnan, a hová való nem volt. (Ugy van! ügy van! a néppárton.) És csakis ennek köszönhető, hogy elkerülésével azon hatalmi tulkapásoknak, a melyekre ez a t. ur magát bizonyára elragadtatta volna, ha tovább ott maradhatott volna a színhelyen, az igazság győzött, és a többséget az a párt szerezte meg, a mely tényleg többségben volt, bár nem abban a mértékben, mint kellett volna, mert ha szabadjára lett volna bízva a választás, sokkal nagyobb többséggel került volna ki a vágvecsei néppárt a választási küzdelemből. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) A választás előkészítése Nyitra megyében oly módon történt, hogy a választások előtt a választók és azoknak hozzátartozói a legvégső zaklatásnak voltak kitéve, a választás után pedig a legnagyobb megtorlásokat veszik igénybe ellenük. Különösen abban a kerületben voltak ezek a szimptomák észlelhetők, a melyben — mint a galgőczi kerületben is — uj választásra volt kilátás, miután azon mandátum meg volt támadva. Már a választás előtt mindenféleképen üldözték a néppárti választókat s annál fokozottabb és fokozottabb mértékben gyakoroltatott irányukban mindenféle atroczitás, minél jobban közelgett január 9-ike, az uj választás napja. Az előbb már említettem, hogy az előkészítésnek másik módja az volt, hogy az összes nélkülözhető közigazgatási tisztviselők ki voltak rendelve hivatalból a főispántól kezdve az utolsó jegyzőig, sőt úgyszólván az utolsó bakterig, hogy ott mindnyájan személyes ténykedésükkel iparkodjanak a választókat befolyásolni. Miután azonban láthatólag nem sikerült az ily módon történt szerény közbenjárás, befolyásolás, hozzáfordultak a hatalom és az erőszaknak fegyvereihez. És, t. ház, nagyon kitűnően rendelkezésükre