Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

346 >i9. országos ülés 1902 február M-án, szombaton. gyalázatos utak Toltak — délután a / 4 kettőkor. Tehát elég idő állott volna rendelkezésre, hogy megakadályozzam a nagy körutazását a válasz­tóknak ; azonban, miután nem történt semmi­féle intézkedés a főszolgabíró által, azok a köz­ségek már elindultak volt január 8-án délben, mert nem volt semmi értesülésük. Egyedül Wit­tencz és Lopassó választóit sikerült még jókor elfognom, hogy ezt a hallatlan utat ne tegyék meg, a többi község mind Verbénák ment és azon keresztül vonult be. Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy ezen hirdetményt egy kissé megbíráljam és megros­táljam ; mert ebből igen sok tanulság vonható le. A törvény határozottan megállapítja, hogy a megyei szabályrendelet alapján megállapított fuvardijaknál többet nem szabad senkinek sem adni; mert ez a megvesztegetés fogalma alá tar­tozik. Már most, az elnöknek ilyen törvénytelen intézkedése milyen következményeket von maga után? A választás megsemmisítését vonhatja maga után. Mert fuvaros nem köteles arra. hogy ugyanazért a fuvardíjért, a mely megyei sza­bályrendelettel meg volt állapítva egy közelebbi útra, háromszor akkora körutat tegyen meg. Ennél­fogva az következik ebből, hogyha nincs az illetőnek önmegtagadása, hanem megköveteli azt afuvardíjat, mely annak az útnak megfelel, akkor az törvény­ellenes és a párt, a mely abba belemegy, törvény­ellenesen cselekszik és ezzel az alapját nyújtja annak, hogy a választás megsemmisíttessék. Vagy pedig a másik konzekvencziája áll be, hogy nem akad fuvaros, mely elvállalja ezért a fuvardíjért a szállítást és akkor azok a választők nem jut­hatnak a választási központhoz, miután rendőri és katonai karhatalommal nem engedik őket más útirányban menni. Magam láttam a felállí­tott huszárszakaszokat ugy, hogy azon keresz­tültörni egyáltalában nem volt lehetséges. Az én véleményem szerint a választási elnöknek ilyen hatásköre nincsen, a törvényben ez nem gyökerezik és ennélfogva még egyszer olyan sú­lyos elbírálás alá esik, ha akad választási el­nök, ki a törvényben megszabott jogkörét tul lépi ós ezáltal akar zavart okozni. Ez esetben a választási elnök külön ki is emelte azon hir­detmény záradékában, hogy: »figyelmeztetem az egyes községek választóit, hogy az így meghatá­rozott útirányokat pontosan megtartsák, s ré­szemről az egyes községekbe kirendelt hatósági közegek ez iránti utasításainak, felhívásának a törvényes következmények terhe alatt készséggel eleget tegyenek.« A megyei szabályrendelet megállapítja a fuvardijtételeket arra a körülbelül 31—41 kilo­méternyi útvonalra 10 koronában. Ezeknek a községeknek azonban 62 70 kilométernyi utat kellett megtenniök, hogy a választás színhelyére juthassanak és ezért kellett, hogy a községek már előző nap délelőtt útnak induljanak, hogy útköz­ben megpihenhessenek és ily módon ne teljesen kifáradtan érkezzenek a választás színhelyére. Félbeszakítottam, mert itt volt helye ezen magyarázatnak, a »Nyitramegyei Szemle« közle­ményének felolvasását. Most folytatom (olvassa) : »A néppárt szavazói, hála Istennek, oly ki­tartók, hogy még ily eszeveszett dispozicziók sem képesek őket megingatni. Ha kérdi az ol­vasó, mi lehet oka, hogy az elnök így intézke­dett, mikor neki csak a választás najyján és a választás színhelyén van joga intézkedni, nem pedig attól három mértföldnyire fekvő községek­ben ? — Csillaghy urnak megvan tartuffei ki­beszélése. Azt akarta kikerülni, hogy a választók az utón ne találkozzanak, s össze ne verekedje­nek. És ezért rendelte el, hogy 300 néppárti menjen körül, hogy a 60 liberális azon közsé­gekből nyugodtan mehessen Galgőczra a rendes utón. Józan gondolkozású ember ugy tett volna, hogy, ha már csakugyan olyan nagy a veszély, hát a 60 embert küldi körútra a 300 helyett. De hát Csillaghy ur nem ilyen ember. A vissza­vont rendelet nem használt semmit, mert a meg­ijesztett nép előbb indult el. Csillaghy ur mond­hatja, mért nem értesítette a néppárti vezetőség, hisz az már január 6-án délután tudta, hogy a rendeletet visszavonták. Olyan okoskodás, mint ha a gyújtogató azzal szépítené tettét, hogy miért nem oltották el a tüzet, hiszen volt vizük. De nem ez képezi Csillaghy szerejdésének leg­nagyobb hibáját, hanem azon végtelen huza-vona, melylyel a szavazás végét éjfélutáni 2 órára terjesztette. O, van ám ennek pompás megfejtése. A néppárti választók oly szívósan ragaszkodnak elveikhez, hogy azokat sem pénzzel, sem fenye­getéssel eltántorítani nem lehet. De ha a nép­párti ember előző éjjel 30 — 35 kilométer utat tesz meg, ebben a rossz időben, ebben a rossz útban, ha aztán egész nap talpon áll, mert a feneketlen sárban le nem ülhet — a kijelölt néjnskolák meg szűkek voltak befogadásukra, — hát éjszakára ugy kimerült, hogy nem bírják a lábai. O, ilyenkor pompás fogás a végnélküli huzavona,. A kin nem fog a fenyegetés, a kin nem fog a vesztegetés: az összeroskad a fáradt­ság alatt. Láttam 70 éves aggastyánokat — és ezt jól vésse élete történetébe Csillaghy uram — láttam 70 éves aggastyánokat odavánszorogni a piaczi házak elé, ott január 9-én, tehát a tél közepén ledőltek a kövezetre és ugy várták a szavazás végét.« (Zaj a néppárton. Felkiáltások : Gyalázat!) Láttuk valamennyien. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Molnár János: Liberális képviselők igazolják ! Zboray Miklős: Csinos legény Csillaghy ur! Kovács Pál: Figyelmeztettem őket, hogy meghütik magukat, belebetegszenek, belehalnak. »24 órája takpon vagyok, monda egy megtört öreg, és ha mindjárt tudnám, hogy holnap meg­halok, ugy sem bírom ki tovább a fáradságtól, de azért kitartok és leszavazok.« Zboray Miklós: Ez a rendszerváltozás! Ily elnökök vannak a perifériákon! Kovács Pál: »Valamennyi azonban nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom