Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-49
344 h\). országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. Közvetlenül az uj választás előtt állottunk és akkor, hogy ezt az embert megtörjék, hozatott ellene a főszolgabíró egy a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelő határozatot, a" melynek indokolása elejétől végig a legnagyobb valótlanságok halmazata. A vizsgálatot alapította először is arra az esetre, a melyért őt jogtalanul megbüntette és a mely nem is volt még jogerős, mert a határozatot megfelebbezte az aüspánboz. Az eljárás első sorban mégis arra volt alapítva, hogy verekedő természetű, iszákos ember. Ezt csak anonim levelek állították, de hogy ki irta azokat, azt nein lehet tudni, de hogy honnan származhattak és hogy kit kellene miattuk apasági kereset alá venni, azt mindenkinek saját megítélésére bizom. Ezt a szegény embert, a ki 20 éven át tisztességgel, becsülettel viselte a bírói tisztet, ez annyira bántotta, — ezzel tehát jól számított a főszolgabirő, — hogy kénytelen volt alkudozásokba bocsátkozni, hogy miképen szabadulhasson ezen szégyen alól. a melylyel őt az egész vidéken, a hol őt tisztelték és becsülték, meg akarták gyalázni. Ekkor küldötte hozzá a főszolgabíró a jegyzőt, a ki négyszemközt megmondta neki. hogy a főszolgabíró azt az ítéletet, a mely őt kétnapi elzárásra és 60 korona pénzbirságra ítélte, az alispánnál meg fogja változtattatni abban az esetben, ha ő a kormánypártot támogatja. (Mozgás a néppárton.) Megjegyzendő, hogy az a bíró az október 2-iki választáson még a néppártra szavazott, akkor még nem tudták őt megtörni, mert kevéssé figyelték meg ezen aprólékos dolgokat, hanem most a január 9-iki választás alkalmával az egész megyei rendszer, a mely Nyitra vármegyében e tekintetben mintaszerű, ránehezedett a galgóczi kerületre és akkor alkalom nyílott arra, hogy ez az ember is megjmhittassék. Január 9-ikén aztán már nem érték be azzal sem, hogy semleges maradjon, hanem kény szeritették, hogy leszavazzon a kormánypártra. Azt hiszem, ez eléggé eklatáns példa arra, hogy miképpen és mily törvénytelen eszközökkel iparkodnak még azokat a sporadikus egyéneket is lábaikról lekapni, a kikben még megvan egy kis függetlenség, önállóság, a kik még ki merik nyilvánítani meggyőződésüket. (TJqy van! a haloldalon.) Még egy igen eklatáns példája annak, hogy mennyire követelik meg minden egyes megyei tisztviselőtől, hogy a kormánypárt érdekében politikai vigécz szerepét játszsza, a galgóczi választás, (Halljuk! Halljuk!) a mely nem az általános választások alkalmával, hanem január 9-én folyt le. Ekkor szabad keze volt, tág tere nyilt az egész megyének, az egész híres Nyitra megyének arra, hogy kimutassa foga fehérét, kimutassa azt az erélyt ós tapintatot, a mely ott lakozik. Megkövetelték minden faczér közigazgatási tisztviselőtől, a kit csak nélkülözhettek, hogy az a választás színhelyén, a választókerületben, a községekben, a választást közvetlenül megelőzőleg minden lehetőt megtegyen arra, hogy a kormánypárti szavazókat számban gyarapítsa. Engedje meg a t. ház, hogy erre vonatkozólag konkrét adatokat is szolgáltassak. Sajnos, mind a 72 megyei tisztviselőnek a nevét nem sikerült megtudni, mert ehhez nagy emberismeret kellene, de körülbelül 40 állami, megyei és községi tisztviselőnek a nevét sikerült konstatálni s igy leszek bátor a »]Síyitramegyei Szemle« erre vonatkozó, pontos adatokon alapuló közleményét felolvasni. (Halljuk ! Halijai:! olvassa.) »Mit csináltak ezek G-algóczon ? A január 9-iki galgóczi választást megelőzőleg, mintegy 40 állami, megyei és községi tisztviselő, jegyző, kik nem a kerületben laknak, kiknek ott semmi teendőjük nem volt, többen közülök napokon, sőt egyesek heteken át a kerületben tartózkodtak és terrorizálták a népet.« Buzáth Ferencz: Széli-féle választás! Kovács Pál: »Egyesek neveit sikerült öszszeállitani, másokét elhallgatjuk, hogy ne bőszítsük fel ellenük felebbvalóik haragját, Itt adjuk a névsort, a melyről kiemeljük, hogy nem teljes, és pedig készakarva nem teljes. Kérdjük illő tisztelettel Markhőt Gyula alispánt és Magyary Miklós pénzügyigazgató urat, hogy mit csináltak a következő urak Galgóczon (olvassa): Bartsy József p. ü. titkár, Papp Lénárd p. ü. fogalmazó, Justh Szilárd állami végrehajtó, Koch Mihály állami végrehajtó, Ammer István állami végrehajtó, Shätzler Károly, Arthold Emil, Kalix Béla p. ü. számtisztek, Lasinszky Vincze kir, adótiszt, valamennyien Nyitráró], Janits Jenő kisbaábi jegyző (nyitrai vál. kerület), Markó István udvarnoki jegyző (nyitrai vál. kerület), Liszy Márton n.-bossáuyi jegyző (zsámbokréti vál. kerület), Kardhordó István pozsonymegyei jegyző; Doboly, Hajnal, Zalka megyei Írnokok Kyitráról, Ravasz Lajos pusztakürthi tanító (nyitrai vál. kerület), Atovich Ferencz nyitra-gerencséri tanitó, Nóvák pénzügyi felügyelő A.-Kubinból, dr. Eilberger Gyula privigyei főbiró, Tóth Lajos tapolcsai főbíró, Abaffy privigyei szolgabíró, dr. Szálé Lajos szeniczi főbiró, Tóth Imre vág-ujhelyi utbiztos, Romhányi János nyitramegyei levéltárnok, Boross Marczell nyitrai állami erdő felügyelő, Schmeringa vág-ujhelyi segódjegyző, Kovatsik koritnói segédjegyző. Továbbá a tapolcsányi járásból a nagy-rippényi és lakácsi segédjegyzők. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Fekete sereg I) Ezek között van 12 állami, 8 megyei és 10 községi tisztviselő, a kik nem tartoznak a kerülethez és mégis hivataluknak hosszabb-rövidebb időre való elhagyása mellett Galgóczra csődittettek részint korteskedés czéljából, részint a rend fentartására, holott a választás napján 4 század gyalogság, két század lovasság és 60. csendőr őrködött a rendre. »Azonban czivilbiztosokra is volt szükség. »Remélj ük, hogy fog