Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

832 S/8, országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. tétlen elzárkóznunk az elől. hogy a beruházások nagyobb mértékben ne folytattassanak, és ezt másképen, mint az állam hitelének ujabb igénybevételével alig tehetjük.« T. ház! A tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával szintén meg kellett szakítani a költségvetés tárgyalását azért, mert 31 milliónyi beruházási kölcsönről volt szó. Abban az időben arról volt szó, és nagy kontroverziák voltak ebben a kérdésben, hogy miképen lehet állami egyensúlyról beszélni, midőn a költségvetés tárgyalásával parallel egy másik törvényjavaslatot kell tárgyalni, a mely 31 millió beruházási kölcsönről szól. Most, midőn a t. pénzügyminiszter ur utoljára Bécsben járt, a »NeueFreie Presse«-ben azt jelentették, hogy körülbelül 150 vagy 200 milliónyi kölcsön felvételéről lenne szó. Ez a dolog most megerősítést nyert Miklós Ödön képviselő ur felszólalásában; ha igy áll a dolog, meg kell fontolni, vájjon ugyanazok kapják-e azt vissza, a kiktől, mint Miklós Ödön t. képviselő ur mondja, oly sok vétetett el. Az 1000 milliós költségvetés mellett 100—200°/o-os pótadó is van. A nép krízisben van, azt nem tagadja senki, de krízisben van az iparos-osztály is. (TJgy van! a néppárton.) Ha a krízisben lévő nagyiparosok és nagyvállalkozók kérnek a miniszter úrtól munkát, a miniszter ur fog nekik szerezni; majd növekedni fog az államadósság. Nagy vállalkozók ismét munkába fognak, inségbéreket fognak kiosztani és növekedni fog az államadósság, a melyet majd épen annak a szegény néjjosztálynak kell visszatéríteni, a melynek épen semmi haszna sem volt azokból a befektetésekből, pl. a katonai vasutak építéséből. Egy igen kitűnő jelenség, hogy t. baloldali szomszédaink igen energikus hangon vettek részt a jelen költségvetés tárgyalásában. Ök félretettek minden pártfegyelmet és férfiasan szót emeltek a nagy közgazdasági érdekekért. Mi nem vagyunk fukarok annak elismerésében, a mi elismerésre méltó. Valóban az uj kormányelnök érdeme, hogy pártja kebelében ilyen energikus, férfias hangokat lehet hallani. Egyet azonban mindenesetre tanultunk. Ezekből a fölszólalásokból egész világosan tűnik ki, hogy a vámközösség, a melyben mi vagyunk, nem szolgált Magyarország előnyére. Mert az ipari vámok igen magasak voltak, a mezőgazdasági vámok azonban alacsonyak. Valahányszor Ausztria érdekéről van szó, magas vámok vannak. A midőn Magyarország specziális érdekéről van szó, ott akkor alacsonyak a vámok. Magas és fontos politikai okok vettettek mindig latba, valahányszor Magyarország különös érdekeiről volt szó. A keleti államokkal fenn kell tartani a barátságot és ezt mindig Magyarország fizeti meg. Most a külföldi lapokban ismét híresztelik, hogy Bécs és Pétervár közt nagyon szívélyes viszony van. En a magam részéről azt hiszem, hogy ez okvetlenül összefüggésben van a német vámtarifa tárgyalásával. Az osztrák kereskedelmi mérleg a német kereskedelmi mérleghez képest eddig előnyben volt. A német vámtarifa következtében, a melyről gróf Serényi Béla urnak az a véleménye, hogy nem fog egész mereven életbe léptettetni, amelyre nézve azonban Bülow grófnak egészen ellenkező nézete van; ezen vámtarifa mellett többé szó sem lehet arról, hogy Ausztria kereskedelmi mórlege a régi maradjon. Ennek következtében, ha valami kereskedelmi előny lesz' az uj pétervári közeledésből, akkor bizonyára nem az agrikultur Magyarországnak lesz az az előnye, hanem csakis az iparüző Ausztriának. Baloldali szomszédaim közül Rubinek t, képviselőtársam foglalkozván a mi határozati javaslatunkkal, azt mondja, hogy ő teljes szimpátiával viseltetik iránta, azonban nem fogadhatja el, mert nem tudja, mely forrásokból tudnók mi azt a deficzitet, a mely ezen határozati javaslat következtében előáll, előteremteni. Rubinek t. képviselőtársamat, a ki annyira járatos a nyugat-európai viszonyok ismeretében, lehetetlen, hogy figyelmeztetnem kellene arra a nizusra, a mely egész Nyugat-Európában van, hogy a szegény embert meg kell menteni a túlságos teherviseléstől. Valamikor a szegényes és egyéb ilyenfajta szolgálmányok a népet rabbá és szolgává tették, később ugyan felszabadult a nép, de az adóval ugyanazt érték el, mert az ismét rabbá és szolgává tette őt. A mai nyugateurópai országok ismét a megszabadítás útjára tértek és miután a szegény nép az indirekt adóknak legnagyobb részét fizeti, akkor egészen méltányos és igazságos, hogy a direkt adóknál könnyítést nyerjen. Azt mondják, hogy azt a deficzitet, a mely abból keletkeznék, ha a néppárt határozati javaslatát elfogadnák, nem lehetne más oldalról előteremteni. Erre nézve legyen szabad csak rámutatnom azokra, a miket beszédem elején elmondottam. Vannak igenis Magyarországon erőforrások, a melyek még nem merittettek ki, csak tessék azokhoz hozzányúlni. Azt ne méltóztassék gondolni, t. ház, hogy a mi programmunk azzal kimerül, ha a mi népünk egyenes adóját leszállítanék. Két nagy dolog van, a mely minden részletkérdésnél, mindennél nagyobb és mindennél fontosabb: a hitel és az örökösödési ügy. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) A hitelügyre, tudjuk jól, hogy most nem jó idők járnak. A mióta mi itt ebben a teremben működünk, a hitelügyet folyton emlegetjük. A tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyminiszter ur hivatkozott a mezőgazdasági hitelre és hivatkozott az uj törvény alapján nyújtott hitelre, az országos hitelszövetkezetre. Azok azonban, a miket a t. miniszter ur mondott, lehetetlen, hogy bennünket e kérdésre nézve kielégítsenek. Azóta történtek lépések, igy. pl. Horánszky t. képviselőtársam, vagy Barta Ödön t. képviselőtársam próbáltak módozatokat találni ennek