Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

48. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. 317 törekedett. Be a letűnt ezer év történelme fénye­sen tanúsítja azt is, hogy Magyarország nemcsak hivatva, de képesítve is volt az önálló állami élet­re, s hogy akkor, midőn a nemzet fiai egymást meg­értették és a midőn a nemzet fiai a haza szere­tetében egyesülve, annak érdekeit önzetlenül szolgálták, a magyar nemzet mindig elég erős volt arra, hogy a maga alkotmányát minden idegen támadás ellen önmaga megvédelmezze. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig, t. ház, a népek és nemzetek történelmé­nek logikája örök és változatlan. A multakból levont tanulság tehát a jövendőnek is biztos zálogát kéjDezi! Epén azért a mit ifjú korom­ban lelkesedve és rajongva hittem, azt ma hig­gadtan és nyugodtan a férfiúi meggyőződés erejével hirdetem és vallom! s ki merem mon­dani, hogy Magyarországnak épen nincs szük­sége arra, hogy legádázabb ellenségével, Ausz­triával szoros szövetséget kössön, (TJgy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) s hogy ezért a szövetségért a maga függetlenségét, önállósá­gát feláldozza. (Elénk helyeslés a szcUsÖbalolda­lon.) De tovább megyek. Ki merem mondani azt is, hogy Magyarországnak erre a szövetségre nemcsak hogy szüksége nincsen, és hogy ebből a szövetségből az országra nemcsak hogy semmi előny nem származik, hanem ellenkezőleg, min­den bajnak, szomorú közjogi és közgazdasági helyzetünknek ez a szövetség legfőbb kútfeje. Sebess Dénes: Ez az öngyilkos politika! Szalay László: A 67-iki kiegyezésből szár­mazó közjogi helyzetünkkel ez alkalommal rész­letesen foglalkozni nem kívánok. Nem szólok tehát arról, hogy a magyar udvartartás teljes hiánya egyrészt a nemzet anyagi károsodását jelenti, másrészt pedig egészen lehetetlenné teszi és kizárja, hogy az uralkodó és annak közvetlen környezete a magyar nemzetet, a magyar nem­zeti viszonyokat, a magyar nemzet erényeit, vágyait közvetlenül megismerhesse. Nem szólok arról sem, hogy a magyar nemzeti külképviselet teljes hiánya és a diplomáczia jelenlegi szerve­zete mellett egyenesen ki van zárva, hogy Ma­gyarországnak, a külföldön élő magyaroknak érdekei, a magyar nemzet viszonyait nem ismerő, a magyar nemzet nyelvét nem beszélő és a ma­gyar érdekeket szolgálni sem kivánó osztrák diplomaták által kellően védelmezve, hathatósan támogatva lehessenek. Nem szólok arról sem, hogy a nyelvében, szellemében és jelvényeiben ma is teljesen osztrák hadsereg, a mely közös­nek neveztetik, a magyar nemzetnek, a magyar állam fennállásának és a magyar alkotmánynak semminemű biztositékát nem képezi. Nem szólok, t. ház, a magyar honvédség intézményéről és annak jelenlegi helyzetéről, a hol a nemzeti szel­lem visszafejlesztésére tett intézkedések napról­napra dúsabb és szomorúbb gyümölcsöket terem­nek. Nem szólok a pénzügyek közösségéből származó jelentékeny károsodásról, nem érintem a delegáczió intézményét, a melynek tulfejló'dött hatásköre az országgyűlésnek leglényegesebb jogát sok tekintetben csak névlegessé teszi, a mennyiben a közösügyi költségek tekintetében annak hatáskörét csak a fedezet megszavazására zsugorítja. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Nem szólok arról, hogy a fekete-sárga zászló uralma alatt a nemzet jelvényei milyen meg­szégyenítő háttérbe szorulnak, de nem kívánok szólani, t. ház. a quótakérdés legújabb megoldá­sáról sem. Pedig nagyon érdekes lenne részlete­sen leírni azt a jelenetet, midőn az egymással halálos tusában, elkeseredett küzdelemben álló kétfejű sas és kótfarku oroszlán a mindenkori mostohagyermeknek, Magyarországnak feláldozá­sával miképen lesz mindenkoron pillanatnyilag kiengesztelve és megbékítve. (TJgy van! Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon^) Érdekes' lenne ez, mert ennek a jelenetnek ismétlésére a gazdasági kérdések küszöbön álló megoldásánál ismét szomorú kilátásaink vannak. (Elénk helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Most mindezekkel a kérdé­sekkel részletesen foglalkozni nem akarok és ezeket a jelenségeket is csak azért említettem fel, hogy ismételten dokumentáljam azon közismert tételt, hogy önálló rendelkezés nélkül állami élet nem létezik ;(Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy önálló rendelkezés hiányában a magyar nemzeti államnak, a magyar állam hatalmának, erejének kifejlesztése teljesen lehetetlen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ezt a meggyő­ződésemet nem ingathatja meg a túloldal részé­ről ismételten és gyakorta hangoztatott az az érvelés sem, mintha az 1867- diki kiegyezés nem­zeti irányban fokozatosan fejleszthető lenne, nem pedig azért, mert a lefolyt 35 év alatt ennek a fejlődésnek egyáltalában semminemű jelét nem láttuk, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ellenben a hanyatlásnak, a visszafejlődésnek számtalan tanújelét tapasztaltuk. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a hanyatlásnak és visz­szafejlődósnek jelenségeit sem kívánom ez alka­lommal részletesen felsorolni, hanem röviden foglalkozni kívánok ennek a közösügyes politi­kának azon eredményével, a mely a t, pénzügy­miniszter urat is arra indította, hogy országun­kat egy beteg emberhez, közgazdasági helyzetün­ket pedig egy súlyos betegséghez hasonlítani indokoltnak találta. A 35 év óta folytatott politikának tehát az az el nem tagadható következménye, hogy Euró­pában ma két beteg emberről beszélhetünk, és hogy Magyarország Törökországgal egy sorban említhető; a különbség csak az, hogy a míg Törökországot ellenségei nevezik beteg embernek, ő pedig ezt a betegséget önmagáról el nem is­meri : addig nálunk a betegség erre hivatott tényező által hivatalosan lett megállapítva. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Igaz, t. ház, hogy a t. pénzügyminiszter ur már a lábbadozás utján lévő betegről beszélt, az ő nézete és ki­jelentése szerint tehát a veszedelmes krízisen

Next

/
Oldalképek
Tartalom