Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
48. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. 317 törekedett. Be a letűnt ezer év történelme fényesen tanúsítja azt is, hogy Magyarország nemcsak hivatva, de képesítve is volt az önálló állami életre, s hogy akkor, midőn a nemzet fiai egymást megértették és a midőn a nemzet fiai a haza szeretetében egyesülve, annak érdekeit önzetlenül szolgálták, a magyar nemzet mindig elég erős volt arra, hogy a maga alkotmányát minden idegen támadás ellen önmaga megvédelmezze. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig, t. ház, a népek és nemzetek történelmének logikája örök és változatlan. A multakból levont tanulság tehát a jövendőnek is biztos zálogát kéjDezi! Epén azért a mit ifjú koromban lelkesedve és rajongva hittem, azt ma higgadtan és nyugodtan a férfiúi meggyőződés erejével hirdetem és vallom! s ki merem mondani, hogy Magyarországnak épen nincs szüksége arra, hogy legádázabb ellenségével, Ausztriával szoros szövetséget kössön, (TJgy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) s hogy ezért a szövetségért a maga függetlenségét, önállóságát feláldozza. (Elénk helyeslés a szcUsÖbaloldalon.) De tovább megyek. Ki merem mondani azt is, hogy Magyarországnak erre a szövetségre nemcsak hogy szüksége nincsen, és hogy ebből a szövetségből az országra nemcsak hogy semmi előny nem származik, hanem ellenkezőleg, minden bajnak, szomorú közjogi és közgazdasági helyzetünknek ez a szövetség legfőbb kútfeje. Sebess Dénes: Ez az öngyilkos politika! Szalay László: A 67-iki kiegyezésből származó közjogi helyzetünkkel ez alkalommal részletesen foglalkozni nem kívánok. Nem szólok tehát arról, hogy a magyar udvartartás teljes hiánya egyrészt a nemzet anyagi károsodását jelenti, másrészt pedig egészen lehetetlenné teszi és kizárja, hogy az uralkodó és annak közvetlen környezete a magyar nemzetet, a magyar nemzeti viszonyokat, a magyar nemzet erényeit, vágyait közvetlenül megismerhesse. Nem szólok arról sem, hogy a magyar nemzeti külképviselet teljes hiánya és a diplomáczia jelenlegi szervezete mellett egyenesen ki van zárva, hogy Magyarországnak, a külföldön élő magyaroknak érdekei, a magyar nemzet viszonyait nem ismerő, a magyar nemzet nyelvét nem beszélő és a magyar érdekeket szolgálni sem kivánó osztrák diplomaták által kellően védelmezve, hathatósan támogatva lehessenek. Nem szólok arról sem, hogy a nyelvében, szellemében és jelvényeiben ma is teljesen osztrák hadsereg, a mely közösnek neveztetik, a magyar nemzetnek, a magyar állam fennállásának és a magyar alkotmánynak semminemű biztositékát nem képezi. Nem szólok, t. ház, a magyar honvédség intézményéről és annak jelenlegi helyzetéről, a hol a nemzeti szellem visszafejlesztésére tett intézkedések naprólnapra dúsabb és szomorúbb gyümölcsöket teremnek. Nem szólok a pénzügyek közösségéből származó jelentékeny károsodásról, nem érintem a delegáczió intézményét, a melynek tulfejló'dött hatásköre az országgyűlésnek leglényegesebb jogát sok tekintetben csak névlegessé teszi, a mennyiben a közösügyi költségek tekintetében annak hatáskörét csak a fedezet megszavazására zsugorítja. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem szólok arról, hogy a fekete-sárga zászló uralma alatt a nemzet jelvényei milyen megszégyenítő háttérbe szorulnak, de nem kívánok szólani, t. ház. a quótakérdés legújabb megoldásáról sem. Pedig nagyon érdekes lenne részletesen leírni azt a jelenetet, midőn az egymással halálos tusában, elkeseredett küzdelemben álló kétfejű sas és kótfarku oroszlán a mindenkori mostohagyermeknek, Magyarországnak feláldozásával miképen lesz mindenkoron pillanatnyilag kiengesztelve és megbékítve. (TJgy van! Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon^) Érdekes' lenne ez, mert ennek a jelenetnek ismétlésére a gazdasági kérdések küszöbön álló megoldásánál ismét szomorú kilátásaink vannak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most mindezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozni nem akarok és ezeket a jelenségeket is csak azért említettem fel, hogy ismételten dokumentáljam azon közismert tételt, hogy önálló rendelkezés nélkül állami élet nem létezik ;(Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy önálló rendelkezés hiányában a magyar nemzeti államnak, a magyar állam hatalmának, erejének kifejlesztése teljesen lehetetlen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ezt a meggyőződésemet nem ingathatja meg a túloldal részéről ismételten és gyakorta hangoztatott az az érvelés sem, mintha az 1867- diki kiegyezés nemzeti irányban fokozatosan fejleszthető lenne, nem pedig azért, mert a lefolyt 35 év alatt ennek a fejlődésnek egyáltalában semminemű jelét nem láttuk, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ellenben a hanyatlásnak, a visszafejlődésnek számtalan tanújelét tapasztaltuk. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a hanyatlásnak és viszszafejlődósnek jelenségeit sem kívánom ez alkalommal részletesen felsorolni, hanem röviden foglalkozni kívánok ennek a közösügyes politikának azon eredményével, a mely a t, pénzügyminiszter urat is arra indította, hogy országunkat egy beteg emberhez, közgazdasági helyzetünket pedig egy súlyos betegséghez hasonlítani indokoltnak találta. A 35 év óta folytatott politikának tehát az az el nem tagadható következménye, hogy Európában ma két beteg emberről beszélhetünk, és hogy Magyarország Törökországgal egy sorban említhető; a különbség csak az, hogy a míg Törökországot ellenségei nevezik beteg embernek, ő pedig ezt a betegséget önmagáról el nem ismeri : addig nálunk a betegség erre hivatott tényező által hivatalosan lett megállapítva. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Igaz, t. ház, hogy a t. pénzügyminiszter ur már a lábbadozás utján lévő betegről beszélt, az ő nézete és kijelentése szerint tehát a veszedelmes krízisen