Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-47

294 47. országos ülés 1902 február 6-án, csütörtökön. Rabár Endre: A mi püspökeink, ismerve a helyzetet, Romába informáló fölterjesztést tettek ő Szentségéhez, a melyben kijelentették, hogy ez lehetetlen, mert egy évszázados gyakorlatot ilyen nagy tömegeknél erőszakosan, közvetlenül és egyszerre megszüntetni képtelenség. Ez az ő informáló felterjesztésük tudomásul vétetett azzal az utasítással, hogy lassankint, észrevétlenül kell megint azon egyházközségekbe az ó-szláv lithurgiát bevinni. (Elénk mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez hallatlan !) Itt kijelentem a magam személyére nézve, hogy én abban a helyzetben lévén, hogy a szláv nyelvet birom, az ó-szláv lithurgiát megértem, ennélfogva az én lelki szükségletem kielégítésére nekem a magyar lithurgiára szükségem nincs. De én azt hiszem, hogy mi Krisztus tanítása szerint jártunk el akkor, a mikor arra az álláspontra helyezkedtünk, hog}

7 ha itt a szláv görög-katholikusoknak megvan a módjuk, hogy a maguk vallásának teljes átértése által oda forrasztassanak azon vallás szeretetéhez, nekünk is kötelességünk a mi hittestvéreink számára ezt a módot kieszközölni, (Helyeslés.) még pedig annyival inkább, mert nem találkozott egyházi tekintély, a ki nekünk ellenvetette volna, hogy ez a kívánság bármi néven nevezendő kánonba, lithurgikus eljárásba vagy egyházi dogmába ütköznék ; mindenki elismerte, hogy ez jogos és méltányos. (Helyeslés jobbfelöl és a szélsőbalul dalon.) Ez tette szükségessé, hogy itt a fővárosban országos bizottság alakuljon meg, a mely belátta, hogy igenis csak törvényes egyházi utón eszközölhetjük ezt ki, ezen bizottság a" maga programmját elkészítette és minden agitáczió nélkül kibocsátotta a magyar görög-katholikusok közé, azok legnagyobb részben csatlakoztak és ezt az országos bizottságot mandátummal látták el, hogy eljárhasson az ő érdekükben az egyház törvényes utjain. így történt azután, t. ház, hogy mi megszerkesztettük azt a memorandumot, a melyben kimutattuk, hogy történelmi, kánoni és lithurgikus szempontból jogos a mi kívánságunk, a melyet előterjesztünk. Ezt a memorandumot, a mi mérhetetlen szegénységünkhöz képest óriási számmal, ötszázon felül tengerre kébe, elvittük Rómába. Rákosi Viktor: És az eredmény? Rabár Endre: Nem akarom ecsetelni, milyen szivszorongással voltunk az alatt a pár nap alatt Rómában, mert ösztönszerűleg éreztük, súgta nekünk valaki azt, hogy ott ellenünk illetéktelenül áskálódnak. Kubik Béla: Hát a magyar kormány támogatása hol volt? Rabár Endre: Mi ugy éreztük Rómában, a hova azt a szegény népet nagy áldozatok árán elvittük, hogy az illetékes fórumhoz talán oda sem tudunk jutni; (Zaj. Elnök csenget.) de a magyarok Istene megsegített minket abban, hogy igenis oda tudtunk jutni és azt a memorandumot egy püspöki szózat bevezetésével ő szentségének át tudtuk adni. Ismételten kijelentem, hogy ez a kérdés ránk nézve kizárólag lelki szükséglet és kizárólag egyházi vonatkozású kérdés, ennélfogva a parlament hatásköréhez nem tartozik. De tekintettel arra, hogy mi görög-katholikusok éppen ugy a király legfőbb kegyurasága alá tartozunk, mint a többi latin szertartásuak, azt mégis hódoló hazafiak módjára kérhetjük ő Felségétől, mint legfőbb kegyúrtól, hogy éj)pen az ő különleges egyházi állásánál fogva, mert ő Magyarországnak apostoli királya, az ő görög-katholikus alattvalóinak lelki szükségletét tudva, Rómában ő is kegyeskedjék hathatósan közbenjárni. Molnár Jenő: A spiczlik majd ott is dolgozni fognak! Rabár Endre: Már most az első kötelesség, hogy mi itt kérjük a kormányelnöktől, hogy ebben minket támogatni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez csak kötelessége! Rabár Endre : De van még egy másik momentum és ez az, hogy a mi közös külügyi képviseletünk ugy van szervezve, (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Bosszul! Itt van a baj! Helyes! Hájon már! Elnök csenget.) hogy a mi a két államra nézve közös, azt közösen intézik el, a mi pedig Magyarországra nézve önálló, belügy, azt Magyarországra nézve külön s a mi Ausztriára nézve belügy, azt Ausztriára nézve külön intézik el. Széll Kálmán miniszterelnök: így is kell lennie! (Felkiáltások a szélsőbaJoldalon: így kellene! Zaj.) így is van, igy is történik! (Egy hang a szélsobahldalon: Majd meglátjuk, mit csinált benne a miniszterelnök!) Molnár Jenő: Rómában még legjobban vagyunk ; másutt igy sincs. Rabár Endre: Már most, a mit a kormányelnök úrtól kívánhatunk és kérünk. . . . Kubik Béla: Követelünk ! Nem kérünk ilyen dolgokat! Széll Kálmán miniszterelnök: Elfogadom! Rabár Endre: . . . igenis követelünk, ez az, méltóztassék a kormány elnök urnak oda hatni, hogy velünk szemben ilyen sj>ecziális magyar belügyben semmiféle illetéktelen tényező (Elénk helyeslés a jobb- és szélsöbaloldalon.) ha,mh informácziókat Rómába ne adhasson. (Elénk helyesles a jobb- és baloldalon.) Kubik Béla: Tessék a mulasztásokat is számon kérni! Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot minduntalan félbeszakítani! Rabár Endre: Tekintetbe kell vennünk még azt, hogy ma még abban a kedvező helyzetben is vagyunk, hogy ezt a vatikáni követséget magyar ember tölti be. Méltóztassék tehát az igen t. kormányelnök urnak, ha szükséges, összeszedni minden statisztikai adatot, a mit mi készséggel rendelkezésére fogunk bocsátani, méltóztassék odaadni