Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-33
16 33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. tartani, erre megint egy árva szót sem látok az indokolásban. A törvényjavaslatnak érdemleges indokolása csak ennyi: Minthogy azon viszonyok, melyek az ujonczjutaléknak állandó megállapítását eddigelé gátolták, részben még most is fennállanak, a kormány köteles ezt a törvényjavaslatot előterjeszteni. Nessi Pál: Nagyon kényelmes álláspont! Tóth János: Már most a kinek tetszik, tessék keresgélni, hogy miféle viszonyok azok, a melyek az ujonczjutaléknak állandó megállapitását eddigelé gátolták. Ha valaki erre kiváncsi és megnézi a múlt esztendei törvény indokolását, ott sem lát semmiféle viszonyt, ott is csak hivatkozás történik egy előbbi viszonyra. így aztán, ha négy esztendőre visszamegyünk, meglátunk egy viszonyt; nevezetesen ott az áll, hogy Magyarország és Ausztria között közgazdasági egyezkedések vannak függőben, tehát e miatt nem lehet állandó megállapítást létesíteni a hadügy terén s ezért kell egy esztendőre provizóriumot alkotni. Hát való-e ez? Vannak-e ma Ausztria és Magyarország között közgazdasági egyezkedési kérdések függőben ? Tudomásom szerint a közgazdasági kérdések 1907-ig szabályozást nyertek a két állam között. De még ha fennállanak is, mi köze van a közgazdasági egyezkedések kérdéséhez Magyarország ujonczjuíaléka mennyisége megállapításának ? Nem nehéz kitalálni azt a bizonyos viszonyt, a mely miatt az ujonczjutalékok állandó megállapítását nem akarja a kormány. Mindannyian tudjuk, hogy ez micsoda. Nevezetesen az. hogy Ausztriában az alkotmányosság csődbe jutott, ott az osztrák parlament nem funkczionál. De azt hiszem, hogy igen sokan vannak velem együtt abban, a nézetben, hogy kötelessége lett volna a magyar kormánynak ezt a törvényjavaslatot ezzel a valódi indokkal megindokolni. Mert, t. képviselőház, a magyar kormány, de általában minden kormány tartozik a nemzet souverainitásának, a nemzet souverain képviseletének, a törvényhozásnak azzal, hogy minden tényét, minden törvényjavaslatát, a valódiságnak mértékével indokolja meg a törvényhozó testület előtt, (ÉlénJc helyeslés a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, találok én még egy uj indokot ennek a törvényjavaslatnak előterjesztésében: azt nevezetesen, hogy azt méltóztatik mondani a t. miniszter urnak, hogy azért is nem lehet az állandó megállapítást létesíteni e fontos kérdésben, mert a legutóbbi népszámlálás adatai még eddig feldolgozva nincsenek és nem állanak a t. miniszter urnak rendelkezésére. Igen természetes, hogy én nem vonhatom kétségbe azt, hogy ez igy van. De igen különösnek tartom azt, hogy egy álló esztendeig a népszámlálás adatait feldolgozni nem tudták. De mondom, én elhiszem, hogy ez igy van. De ha mégis foglalkozom ezzel a kérdéssel, illetőleg ezzel az indokkal, teszem ezt kizárólag azért, t. képviselőház, mert a véderő-bizottság ülésén a t. miniszter ur egy kijelentést ejtett el: azt mondotta t. i., hogy Magyarország természetes szaporodása folytán Magyarország ujonczjutalékának mennyiségét fel kell emelni. Hát, t. kéjrviselőház, ha ez a terv ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Erre törvény van ! Tóth János: Ha ez terv, t. képviselőház, akkor ez tisztán és egyesegyedül a magyar törvényeknek félreértéséből, vagy félremagyarázásából ered. Mert az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ában ki van mondva, hogy a megállapított ujonczjutalék mennyisége a két állam között a népesség számaránya szerint a legutóbbi népszámlálás eredményei alapján osztandó fel. Tehát felosztandó, és nem felemelendő. (Helyeslés a, szélső-baloldalon.) Vagyis, a népesség természetes szaporodásából nem az következik, hogy Magyarország ujonczjutalékát fel kell emelni, hanem az következik, hogy a két állam közt igazságosan kell felosztani az ujonczjutalékot. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Tehát az osztrák természetes szaporodást is figyelembe kell venni. Barta Ödön: VAr fogyna! (Derültség a szélsobaloldalon.) Tóth János: Mert, t. ház, nem lehet a népességet és általában az egész magyar nemzetet egyenesen közönséges ágyutölteléknek vagy anyagnak tekinteni, a melyet abban az arányban lehet és szabad felhasználni és katonai mundurba beállítani, a milyen arányban szaporodik. Azt az arányt, hogy Magyarországnak mily katonai erőre van szüksége, a magyar országgyűlés állapítja meg, nem pedig a magyar nép szaporodása. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogyha, t. kéjjviselőház, ezen a czimen vagy bármi czimen e katonai létszám felemelését kérné vagy kívánná a hadügyi kormányzat, én előre és eleve feltételezek a magyar országgyűlésben annyi belátást, jobban mondva annyi ellenállási erőt és annyi hazafiságot, hogy azt teljes erejével megakadályozni igyekeznék. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert. t. képviselőház, a mai létszám mellett is, Magyarország erején felüli mértékben van megterhelve; (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és a katonaságra oly óriási áldozatokat hoz ma Magyarország, a mely abszolúte nem áll arányban sem vérbeli, sem pénzbeli teljesítési képességeivel. Hiszen tudjuk és látjuk, t. képviselőház, hogy legvitálisabb állami, kormányzati, kulturális és gazdasági követelményeinket nem tudjuk kellőleg kielégíteni, (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) fejleszteni pedig azokat egyáltalában nem vagyunk képesek. Miért ? Mert állami bevételeink legnagyobb kontingensét, legnagyobb részét a katonaság emészti fel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Egész földgazdaságunk, t. képviselőház, a
