Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-41
152 41. országos ülés 1902 január 30-án, csütörtökön. nagyobb sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy indulatosságomban ilyen riposztot bátorkodtam a ház elnökével, illetve elnökségével szemben használni. (Általános helyeslés.) Kérem a t. házat, kegyeskedjék ezt jóakaratulag tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Rátkay László: Lindner is kérjen bocsánatot ! (ügy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Elnök: Következik a napirend: az 1902. évi állami költségvetés általános tárgyalásának (írom. 68) folytatása. Miután az előadó, Neményi Ambrus képviselőtársunk, a mai ülésről kénytelen volt távol maradni, Jakabffy Imre, a pénzügyi bizottság tagja fogja őt a mai ülésen helyettesíteni. Illyés Bálint jegyző: Brázay Kálmán! Brázay Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés tárgyalása az egyetlen alkalom a kormány egész politikájának, irányának és eszközeinek teljes megbirálhatására. (Halljuk! Halljuk!) Ha fontos az országra a bírálat gyakorlása általában, kétszeresen fontos ez most, midőn hazánk oly helyzet előtt áll, minőben a kiegyezés óta még nem volt és igy csak természetesnek méltóztatik találni, hogy mi e helyről fokozott mértékben gyakoroljuk a birálatot; (Ugy van! a szélsöbalöldalon.) kötelességet teljesítünk vele az ország iránt. Az a helyzet, melyben ma Magyarország ugy politikai, mint gazdasági szempontból van, a lehető legkritikusabb. Látjuk egyrészt, mint sorvad ennek az országnak ereje évről-évre (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és még sem keresünk utat a kibontakozás felé, vagy, helyesebben mondva, nem keressük komolyan, nem teszszük ezt azzal az előrelátással, melyet az ország érdeke megkíván. És ha másrészt készséggel ismerem is el, hogy a t. miniszterelnök ur a saját politikai programmja szempontjából a vámterület kérdésében oly nyilt álláspontot foglalt el és fejtett ki nemrég itt a házban, minőt a miniszterelnöki székből még nem hallottunk és ha el is ismerem, hogy minisztertársai a mai alapon a legnagyobb odaadással minden rendelkezésökre álló eszközt felhasználnak az ország anyagi gyarapodása érdekében, mégis épp oly tartozó őszinteséggel ki kell jelentenem, hogy meggyőződésem szerint mindez nem fogja megváltoztatni a helyzetet, a mai politika nem fogja Magyarországot gyarmati jellegéből kiemelni; (Ugy van! a balés szélsöbalöldalon) értem ez alatt azt, hogy Magyarország ne legyen Ausztria gyarmata. (Helyeslés a szélsöbalöldalon.) Mert tényleg, t. ház, ez az ország nem más. Ezt az országot Ausztria nem tekinti önálló rendelkezési joggal bíró államnak, (Ugy van! a szélsöbalöldalon.) mert, ha annak tekintené, nem zúdulna fel rögtön, mihelyt Magyarország egyetlen lépést mert tenni gazdasági megerősödésére, — nem indítana oly féktelen harczot szemben ipari törekvéseinkkel és mindenekfelett nem huznáhalasztaná annak a kiegyezésnek törvénybe iktatását, mely tulajdonképen Ausztriának van legfőbb érdekében. Mert ne áltassa magát senki azzal, t. ház, hogy a közös vámterület fentartása nem Ausztriának volna nagyobb érdeke. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok, a kik a magyar földbirtok érdekében a közös vámterület fentartását kívánják, meggyőződésem szerint nagy tévedésben vannak. Én ugy hiszem, gazdatársaimat könnyen meggyőzheti az ellenkezőről egy tekintet. Mindannyian tudjuk, hogy a mezőgazdaság terén a bérleti rendszer jóval kényelmesebb és bizonyos ideig talán jövedelmezőbb is a saját kezelésben való gazdálkodásnál; de jól tudjuk azt is, hogy a bérlő rendszerint kizsarolja azt a földet, nem törődve azzal, hogy majdan a haszonbérlet leteltével mennyi költség, mennyi önfeláldozó fáradozás és mennyi türelem kell ahhoz, hogy az a föld lassan-lassan ismét normális termő erejéhez jusson. És ha mindezt tudjuk, valljuk meg nyíltan és őszintén: nem könnyelmü-e az a gazda, a ki hazánk dúsan termő rónáit jövőre is annak a lelketlen bérlőnek — Ausztriának akarja kiszolgáltatni? (Élénk, tetszés a szélsöbalöldalon.) Az önálló vámterület létesítése esetén Ausztriától szerintem nincs mit tartanunk. Ausztria már földrajzi helyzeténél és fejlett gyáriparánál fogva is sokkal inkább rá van utalva Magyarország nyersterményeire és sokkal inkább tartózkodni fog attól, hogy saját kisiparosainak és gyári munkásainak élelmét megdrágítsa, azokat még inkább a szocziálizmus karjaiba hajtsa, (Ugy van! a szélsöbalöldalon.) sem hogy a békés megoldást, önálló vámterületünk mellett is, minden gyűlölködése daczára ne keresné és meg ne találná. (Helyeslés a szélsöbalöldalon.) Meg fogja találni annál is inkább, mert Magyarország előzékenységén — már t. i. a mennyire ez nemzeti önérzetünkkel összeegyeztethető — a dolog bizonyára múlni nem fog; de e mellett — és ez a fő — módjában lesz az országnak egyrészt saját iparunknak nélkülözhetetlen előfeltételeit megteremteni, (Ugy van! a szélsöbalöldalon.) másrészt, kereskedelem tekintetében is szabadabb terünk nyilván, ujabb piaczok szerzésével nagy áldozatok árán teremtett kitűnő közlekedési hálózatunkat is inkább saját gazdasági érdekeink szolgálatába fogjuk hajthatni, (ügy van! a szélsöbalöldalon.) Szóval, az önálló vámterület létesítésétől annál kevésbbé szabad visszariadnunk, mert mi, a kik az önálló vámterületet akarjuk, nem a gazdasági háború kedvéért akarjuk azt, hanem csak azért, hogy az ez által teremtett szilárd jogi és erkölcsi alapon szabadon intézhessük, a közgazdasági élet gyakran változó igényei szerint, gazdasági érdekeink minél teljesebb kielégitését. (Helyeslés a szélsöbalöldalon.)
