Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

148 ÍO. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. következetes és heves küzdelem, a mely kiegyezést mi alkotmányunk kiegészítő részének tartunk. {Derültség és mozgás a szélsöbalóldalon.) A t. néppártnak sem lehetünk tagjai, (Élénk Halljuk! Halljuk! kiáltások. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) mert a mi népprogrammunk (Zaj. Halljuk.' Ralijuk!) 3. pontja azt mondja: (olvassa:) »Az állam, mint olyan, nem felekezeti, és ez okból nincsenek is tételes feladatai a vallás terén. Az állam mindenekelőtt köteles nemcsak polgárainak benső vallásos életét, és a részéről bevett és elismert vallásfelekezetek jogterületét tiszteletben tartani, hanem a vallásfelekezetek kölcsönös jogtiszteletének fentartásáról is gondoskodni. Az 1868-iki törvényhozás részéről ujabban megerősített, s a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes jogegyenlőséget és autonómiát biztosító erdélyi vallástörvények mint meg nem változtatható alaptörvények tekintendők.^ Barta Ödön: Ez a magyar közjogban is benn van ? Ilyet a magyar közjog nem ismer! (Zajos helyeslés a szélsöbalóldalon.) Lengyel Zoltán : Kolozsvárott is ezt tanította ? Lindner Gusztáv: De eltekintve ezektől, elválaszt bennünket a vezérszónokának e házban tett nagy horderejű kijelentése szerint mindennemű szabadelvüséget elvileg perhorreskáló tisztelt néppárttól egy áthidalhatlan űr. Népünk, a melynek jogrendszere sem a nemességet, sem a jobbágyságot nem ismerte, mely földmivesekből és polgárokból állott és legnagyobbrészt még ma is olyanokból áll, mindenkor a szabadság hive és védője volt. Majdnem 300 évvel ezelőtt nemzetünk egyetemének közgyűlése . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Nemzetünk? Lindner Gusztáv: ... ünnepélyesen kijelentette: »A szabadság teszi az embert nemessé.« Hűtlenek lennénk önmagunkhoz és népünk egész történetéhez, ha eltagadnék e szabad elvek vallását, ha eltagadnók a szabadságot, a melynek elődeink a rendi alkotmányu Erdélyben hét évszázon át hódoltak és a melylyel mi is, mint az újkori alkotmányos magyar állam polgárai az állami, egyházi, gazdasági és társadalmi élet terén az igazság, a jog és a törvény korlátai között élni kívánunk. így tehát csak egymagunk állunk törpe kisebbség e házban, e hazában. (Egy hang jobbfelöl : Hát a tótok ? Derültség.) Találnak reánk és szerény kívánságainkra báró Eötvös Józsefnek e tartalomdus szavai (olvassa): »Csak azt óhajtják, hogy saját nemzetiségük mindenki által tiszteltessék és nemzeti erkölcseik és szokásaik követésében senki által ne zavartassanak, hogy saját nyelvük müvelésére, nemzetiségük kifejtésére minden az ország biztosságával megférő eszközöket felhasználhassanak.* Nincsen mit hozzátennünk e nagy hazafi és államférfiú nyomatékos szavaihoz, a ki egész életét hazája felvirágoztatásának és közjavának szentelte, midőn azt mondja: (olvassa) Tegyük fel, hogy mindaz eléretett, mit e nézet legtulzóbb pártolói (érti alattok az erősen czentralizált nemzeti állam hiveit) kívánatosnak tartanak. Törvényhozás, melynek többsége az ország közügyeinek elhatározásában korlátlan hatalommal bír; közigazgatás, mely a legszigorúbb czentralizáczió elvei szerint rendeztetett, s hogy e törvényhozás majoritása a magyar nemzetiség . . . Lukáts Gyula: A magyar nemzet, önök nemzetiség. (Nagy zaj a szélsöbalóldalon. Felkiáltások a szászok padjain: Hisz ezt Eötvös mondja!) Lindner Gusztáv : Kérem, ezt Eötvös mondja... »a magyar nemzetiség szupremácziája« ... mellett buzog, a közigazgatás minden hatalmat, melyet a legtökéletesebb adminisztráczionális gépezet kezébeád, ezen érdekben használja fel. S vájjon.mit értünk el? Elérhetjük, hogy a nemzetiségek szabad mozgását a községben s a megyékben megakadályoztatván, a hangokat elnémítjuk, melyek most némelyeket annyi félelemmel töltenek el; elérhetjük, hogy az összes nevelést a kormány kezében központosítva, azt saját nyelvünk terjesztésére eszközül használhatjuk; de azt, hogy az országban létező különböző nemzetiségek egyéniségöknek öntudatát elveszítsék, hogy nemzetiségökért ne lelkesüljenek, azt épp ugy nem fogjuk elérni, mint mások, kik azt a magyar nemzetiség irányában ugyanazon eszközökkel megkísérték; s az eredmény, melyre számolhatunk, csak abban áll, hogy a mozgalom, melyet közéletünk felszínéről leszoritánk, annál mélyebben gyakorolja hatását; s azon ellentét, mely most a magyar nyelv eüen létezik, a magyar állam, a haza egysége elleni ellentétté változnék által«. Az, hogy a Szózat örökké szép gondolatai csak fajmagyarnak szólanak, nem zárhat ki bennünket a hazaszerető honfiak közösségéből, mert van a mi anyanyelvünknek is egy szózata, mely a haza minden fiának ugyanazt hirdeti : Ans Vaterland, ans theure schliess dich an, das halté fest, mit deinem ganzen Herzen! magyarul : Hazádnak rendületlenül légy hive testeslelkestől ! Lukáts Gyula: Érezni kell azt és nem mondani! Rátkay László: És nem szabad a magyarnyelvet Nagy-Szebenben meggyalázni! Lindner Gusztáv : Különböző nyelveken imádkozunk az egy Istenhez. Különböző nyelveken áldozhatunk hazánk egyetlen oltárán a hazaszeretet szent érzésével. Szívesen odaadjuk mindenünket, munkánkat, vagyonunkat, ha a haza közjava parancsolja, életünket is. (Helyeslés.) De egyről nem mondhatunk le: a nyelvünkben és kultúránkban élő nemzetiségünkről. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki kívánja azt?) Mindenkor hazánk hűséges fiai, államunknak kötelességtudó és teljesítő polgárai voltunk, vagyunk és leszünk, de a mi nemzetiségünkhöz épp