Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

146 40. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. Ion: Rendre!) Menjenek Lengyelországba! Nézzék meg, mit csinálnak Pózenben! (Zaj.) Elnök; Pichler képviselő ur ne beszéljen közbe! (Elérik helyeslés a jobboldalon. Sálijuk! Halljuk! Egy hang a középen: Mi megszereztük a hazánkat!> mert csak a szónokot illeti a szólás joga. (Helyeslés jobbfelöl.) Pichler Győző: Önöket megtűrték, nem maguk szerezték ezt az országot! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt/) Leszkay Gyula: Az volt a hiba, hogy befogadták Magyarországba az ilyen népet. (Nagy zaj és mozgás.) Pichler Győző: Ne csináljanak külön törvényeket maguknak! (Szűnni nem akaró zaj és felkiál'ások a jobboldalon: Rendre!) Elnök: Pichler képviselő urat közbeszólásaiért rendre utasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Bánom is én! Tessék rendre utasítani huszonötször! {Nagy zaj és mozgás.) Azt mondja, jogosult az államnyelv. És mi ezt hallgatjuk! /Nagy zaj.) Elnök: Pichler képviselő urat újból rendre utasitom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Leszkay Gyula: Tanítsák meg, mit szabad itt egy szásznak beszélni! (Zaj) Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk az elnököt! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nem hallom a zajtól, mit beszélnek ! (Zaj.) Pichler Győző: Ez tanította Kolozsvárott a közjogot! (Nagy zaj.) No szépen tanivotta! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Molnár Jenő: Jó kis közjogot tanított Kolozsvárott! '.Folytonos zaj.) Lindner Gusztáv: E házban én nem érezhetem magam hivatva arra, hogy Poroszország kormányát védelmezés alá vegyem a lengyelek dolgában elkövetett intézkedések miatt. Mi itten magyar ügyeket tárgyalunk (Ugy van! Ugy van!) és ennélfogva én nem a lengyel, hanem ezen ügyekkel foglalkozom. (Helyeslés a középen.) Lengyel Zoltán: Ugy kellene elbánni önökkel, mint a hogy, sajnos, a lengyelekkel elbánnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Csodálatos, hogy a kormánypártot ez nem sérti, pedig a szóló pártonkívüli. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem engedik Bécsből!) Hiszen ez nem párttag! (Zaj. Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Van-e ezekben valami, a ,mi államunk érdekeivel vagy állampolgári kötelességeinkkel ellenkezik? Vagy talán az tesz nemzetiségi szükkeblüségünkről tanúságot, hogy a szász népprogramni alapján szászlakta választókerületekben szász választók döntő szavazataival egy magyar gróf, két magyar báró és egy magyar nemes ember választatott meg az utolsó képviselőválasztások alkalmával? (Nagy zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Hát ez érdem? Azt, hogy a szászok nem magyarok, maga vallja be! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Járja az, hogy igy beszél? Megkülönbözteti a szászt a magyartól! (Nagy zaj.) Nem fogjuk tűrni ezt a hangot itt. (Zaj. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a kormánypárt hallgatja, mi nem fogjuk ezt eltűrni, ez hazaáruló hang. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Lukáts Gyula: Kár, hogy Schönerert nem választották meg a magyar gróf helyett! (Nagy zaj.) Miért nem hivták oda Wolfot? Az kellett volna még! (Szűnni nem akaró zaj.) Lindner Gusztáv: Csalódnak azok, a kik azt hiszik, hogy mi egy tettleges és jogi lehetetlenségről, Erdélyország rendi alkotmányának helyreállításáról álmodunk, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs Erdélyország! Csak álmodjanak tovább!) nem kevésbbé csalódnak azok is, kik azt hiszik, hogy mi külön politikai czélokat akarunk elérni, vagy hogy kifelé gravitálunk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az igaz is! Ugy is van! Talán csak nem tagadják!) Leszkay Gyula: A nagynémetek azonban nem fogadnák be! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Menjenek innen oda vissza, a honnan származtak! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Nem vágyódunk mi oda és még akkor sem megyünk vissza, ha t. képviselőtársam el is kisérne! (Helyeslés a szászoknál.) Lengyel Zoltán: Azt ugyan elvárhatják! (Zaj. Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Nem vágyódunk mi Ausztria sajátságos és 68 óta még rosszabbra fordult helyzete után, a melyet már Laveleye Emil a »Revue des Deux Mondes« czimü folyóiratnak 1868. április elsején megjelent füzetében élethűen jellemzett e szavakban: »Ausztria helyzete valóban olyan rendkívüli és még annyira kötve van a középkor formáihoz, hogy lehetetlen azokra a helyes kifejezést találni.« Ha »osztrák nemzetiről szólok, legalább tíz nemzetiség fog kaczagni naivitásom felett. Ha »császárság«-ról szólok, Magyarország fog tiltakozni, hivatkozva Szent István királyságára, mely sohasem képezte a császárság alkatrészét. Ha az »örökös tartományok* vagy »Cislajthánia« kifejezéssel élek, akkor Csehország azt vissza fogja utasítani, állítva, hogy más országokkal tévesztetett össze, a melyekre ezen elnevezés joggal alkalmazható. Ha pedig az »osztrák tartományok« kifejezést koczkáztatom, akkor húsz különböző tájszólásban lesznek hallhatók a legdühösebb felszólalások: Mi független országok vagyunk, autonóm állással, saját történelemmel és saját jogokkal bírunk . . . íme, a despotizmus által előidézett chaos!« Mi elismerjük az újkori, az alkotmányos, egységes magyar államot. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Elismerjük az államnyelv jogosultságát az 1868 : XLIV. t.-cz. által vont kor-