Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

144 40. országos ülés 1902 országunkban munkaképes polgároknak évenkint ezrekre menő kivándorlása, a kik, fájdalom, hátat fordítanak hazájuknak e jelszó alatt: »Intra Hungáriám non est vita«. Még létezik államháztartásunknak egyensúlyát esetleg veszélyeztető egy igen szambaveendő tényező, illetőleg mozzanat, és ez állami intézményeinknek folyton haladó központosítása és állami feladatainknak túlságos kiterjesztése. Mig az államtan és a pénzügytan az állam működését csak ott tartják indokoltnak, a hol az egyesnek és a társadalomnak ereje elégtelennek bizonyul, addig nálunk ez idő óta az állami szocziálizmusnak egy neme kapott lábra, mely kényszerítő ok nélkül voltaképen az állam hatáskörén kívül eső feladatokat is az ő munkakörébe vonva, ezáltal a rendes kiadások tetemes emelkedését okozza, mi idővel az államháztartás egyensúlyát ismét megzavarhatja. A vasúti ügy, az erdészet, a közoktatásnak nagy része, az állategészségügy, az épitési és kultúrmérnöki hivatalok stb. államosítása, többféle Tállalatok és segélyezések és azonfelül az erősen központosított közigazgatásnak már kilátásba helyezett államosítása, a rendes állami kiadásoknak jelentékeny emelkedését eredményezik, illetőleg fogják eredményezni, a melyeket mindenesetre még nagy mérvben fognak szaj>oritani a közös hadsereg és honvédség az utolsó népszámlálás eredményei alapján megállapítandó nagyobb létszámának felszerelésére és fentartására igényelt költségek. Tekintve azt, hogy adóink már úgyis magasak ; tekintve azt, hogy az egyenes adóknak kontemplált reformja a rendes bevételek nagymérvű szaporítását bajosan fogja eredményezni; tekintve továbbá azt, hogy nem abszolúte lehetetlen ugyan a nemzetgazdaság és pénzügytan által helyeselt és az ország viszonyainak is megfelelő uj adónemek feltalálása, de mégis csak bizonyos leleményesség mellett képzelhető; tekintve végre azt, hogy a pénzügytan szerint is minden uj adó rossz, az állami rendes kiadások lehető megszorítása és az állami élet és államháztartás minden ágában következetes takarékosság alkalmazása nagyon is indokolt, sőt okvetlenül szükséges az államháztartás egyensúlyának fentartása érdekében; ezek alapján mi, pártonkivüliek, mert a törvényhozó-testnek feltótlen és korlátlan költségvetés-megtagadási jogát nem tartjuk összeegyeztethetőnek az állami működés rendes lefolyásával és az állam részéről elvállalt jogi kötelezettségekkel, a szőnyegen levő költségelőirányzatot, mely szerint az abban levő kiadások fedezetüket lelik a kimutatott bevételekben, általában a részletes tárgyalás alapjául elfogadhatjuk a nélkül, hogy ez által az appropriáczió kérdését érinteni akarnók. (Mozgás.) Barta Ödön: Ez a kétkulacsos eljárás. (Zaj esjuasgás balfelöl.) Lindner Gusztáv: Es most áttérek a t. ház engedelmével pártonkívüli állásunk indokolására, (Halljuk! Halljuk!) melyre az e házban m'űjanuár 29-én, szerdán. ködő pártok iránti tisztelet kötelez és a helyzet tisztázására irányuló törekvés indit, nehogy magatartásunk megint félreértésekre és már annyiszor ért, igénytelen véleményem szerint alaptalan; szemrehányásokra szolgáltasson alkalmat. Kubik Béla: Beöthy Ákos nevében is beszél ? (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Lindner Gusztáv: Pártonkívüli állásunk némileg összefügg állami életünk egy olyan alapkérdésével, mely már jóval 48 előtt megindulva, 48-ban nagy szerepet viselt és melyet a rendi alkotmányrendszer területi állama a 48-iki törvényhozás által újkori alkotmányos állammá átalakított utódjának, mint adóssággal megterhelt örökséget hagyott hátra rendezés végett. Más volt szerintem a provizórium idejében és az alkotmány helyreállítása utáni első években az állami életünk terén működő ós mérvadó körökben a felfogás a nemzetiségi kérdésről, mint ma. Halljuk ! (Halljuk !) Barta Ödön: Most is másnak kellene lenni! (Mozgás.) Lindner Gusztáv: Milyen államférfiúi bölcsesség és czéltudatos mérsékletesség, milyen megnyugtató és engesztelő szellem szól hozzánk a képviselőház 1861. évi feliratából! »A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű jjolgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekéken és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vannak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy félreértések elhárittassanak s teszünk mit az ország szétdaraholása és önállásának feláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben s érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani.« Azt mondja a képviselőház az országgyűlés teendői iránt 1861. Julius 6-án kelt felírásában : »Hiszszük, hogy Erdélynek nem magyar nemzetiségű polgárai sem fogják koczkáztatva látni az egyesülés által nemzetiségi érdekeiket, mert megnyugvást és teljes biztosítást fognak találni azokban, miket mi más nemzetiségű polgártársaink irányában határozni és tenni fogunk. Mi teljes jogegyenlőség alapján akarjuk kifejteni és biztosítani alkotmányos életünket. Akarjuk, hogy a polgári jogok teljes élvezetére nézve sem vallás, sem nemzetiség a hon polgárai között különbséget ne tegyen és akarjuk, hogy más nemzetiségi honfitársaink nemzetiségi igényei mindenben, mi az országnak politikai feldarabolása és törvényes függetlenségének feláldozása nélkül eszközölhető, még ezen országgyűlésen törvény által is biztosíttassanak.« Barta Ödön: Sokkal több történt. (Mozgás a baloldalon.) Lindner Gusztáv: Más helyen: »Az uralko-