Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

8 33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. teendői pedig csupán vagy az uj választásnak rögtöni elrendelésére vagy esetleg a kerület képviselőválasztási jogának felfüggesztése iránti eljárás megindítására vonatkozhatnak. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Erre nézve ugy a curiai bíráskodásról intézkedő törvény, mint a házszabály 115. §-a azt mondja, hogy az eljárás valamely választókerület képviselőküldésijogának felfüggesztése iránt csak akkor indítandó meg, ha a kerületben vesztegetésnek vagy etetésnek és itatásnak nagy mértékben történt előfordulására nézve támpontok vannak. Ezeknek a támpontoknak az ítéletben ki kell fejezve lenniök. Minthogy azonban az ítéletben ilyen esetnek, t. i. nagymérvű vesztegetésnek vagy etetés-itatásnak fenforgására semmi támpont nem foglaltatik: az én felfogásom szerint a választókerület képviselőküldési jogának felfüggesztésére és az erre vonatkozó eljárás megindítására sem törvényes, sem házszabály szerinti alap nincs. És azért arra kérem a t. képviselőház utasítását, hogy az uj választásnak elrendelése iránt törvényesen intézkedhessen], (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: Kérem, szót kérek. Nem arról van szó, hogy mi itt most megmondjuk, hogy érvénytelenítendő-e nagymérvű választási visszaélések miatt egy képviselőnek megbízólevele, hanem arról van szó, hogy mire való ez a képviselőház ? Ez most az első ilyen esemény az uj törvény következtében. Ha idejő egy ítélet vagy bármilyen iromány, levél, vagy annak indokolása, az eddigi szabad szellemű szokás a ház gyakorlatává tette, hogy bármi volt az, a mi idejött és habár csak egyetlenegy képviselő is kérte annak felolvasását, az megtörtént. Egészen más a kérdés megvitatása; de a felolvasás és hozzászólás joga megvolt. Akkor is, mikor az Ítélet a bíróságok által meghozatott, meg nem változtatta a ház e szokását; felszólalhatott minden képviselő, mert hiszen tiZ Sí bíróság is hibázhat, gyarló emberek vagyunk mindnyájan. Nagyon jól tudja a t, elnök ur, bizonyosan jobban, mint én, hogyha ily nevezetes, nagy dolgokban magához a tárgyhoz akar szólni az elnök, akkor átadja az elnökséget a másik elnöknek és akkor mint képviselő szól. De nem ez a kérdés, hanem hogy fen tartassák-e az eddigi gyakorlat? És én kérem a t. házat és a t. elnök urat is, gondolja meg ezt jól. Hisz magától értetődik, hogy egy alkotmányos testület nem arra való, hogy csak beírasson valamit, a mi hozzá jön, hanem hallja, tudja, hogy mi az. Es még ha a legfőbb itélőszéktől jő is, ha én látnám azt, hogy ott a törvények alakisága ellen vétettek, még akkor is kötelességemnek tartanám mint kéjiviselő itt felszólalni, hogy többé ily alkotmányellenes dolgokat a bíróságok ne követhessenek el. Azon kornak vagyok gyermeke, azon korban nevelkedtem az alkotmányos szellem védelmében, a midőn a királyi tábla 1837-ben a törvények tagadásával hozta meg Wesselényi és Kossuth ellen, valamint az ifjak ellen ítéletét, és Magyarország védbástyái, a megyei hatóságok, a megyegyülések sorra egymás után törvényteleneknek mondották ki a törvények alakiságát is mellőző ítéleteket. Remélem, hogy ez az időszak nem következik be, de bekövetkezhetik. Azért én igen kérem a t. házat nem arra, hogy itt az ítéletet megbírálhassuk, hanem arra, hogy ha a képviselőházhoz jött bármely iratnak felolvasása egy képviselő által kívántatik, ennek eldöntése ne bizassék mindjárt a többségre, hogy az felálljon és azt leszavazza, hogy nem kell felolvasni, hanem tartsa meg a ház az eddigi gyakorlatot és bármi jön ide, ha annak felolvasása kívántatik, azt az elnök ur felolvastassa, (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy Madarász képviselő urnak előadására kétrendbeli észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik arra vonatkozik, hogy a t. képviselő ur felszólalásában — nem tudom, helyesen értettem-e őt — az foglaltatik, mintha én itt az ügy érdemére vonatkozó oly nyilatkozatot tettem volna, a melyet nem erről a helyről, hanem ennek a helynek elhagyásával, képviselői padokról kellett volna megtennem. Bocsánatot kérek, azt hiszem, a t. képviselő urnak ez az észrevétele nem alapios. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert én nyilatkoztam oly eljárásról, melyet a házszabályok 115. §-a bizonyos esetben az én hatáskörömbe utal, (Ugy van!) és én e háznak egyszerűen bejelentettem indokaimat, hogy miért alkalmazom ón, a menynyiben az én hatáskörömhöz tartozik, a házszabályok 115. §-át abban az értelemben, hogy ezen ítéletnek az állandó igazoló-bízottsághoz hivatalból való áttételét, amit a házszabályok 115. §-a bizonyos esetben elrendel, nem tartom indokoltnak. Ezzel tehát az ügy érdeméhez egyáltalában nem szóltam, csupán az én elnöki eljárásomat és annak indokait jelentettem be a háznak. (Helyeslés.) A másik ptdig arra vonatko/ik, a mit t. képviselőtársam, szép visszaemlékezésekkel és ékesszólással bizonyított, hogy t. i. ha valamely ügy e háznak bejelentetik és az arra vonatkozó irományok felolvasását csak egy képviselő is kívánja, azt nem helyes szavazással elütni, hanem helyesebb e kívánságot teljesíteni. Ebben tökéletesen egyetértek t. képviselőtársammal. Eddig is ez volt praxisom, és minthogy kívántatott az ítélet indokolásának is felolvasása, kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Farkas József jegyző (olvassa az ítélet indokolását), Elnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Itt arról lehet szó, hogy a házszabályok 111. §-a értelmében a ház az elnököt az uj választás elrendelésére utasíthatja. Ehhez a kérdéshez Justh Gyula képviselő ur kíván szólani. Justh Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. elnök ur már az iratok